The Proposal

Minden jogotok megvan rá, hogy utáljatok. Nagyon rég nem írtam, és ezt fájlalom is, mert imádok írni. Ettől függetlenül köszönöm, hogy még mindig olvassátok a történeteimet, és adtok rá csillagot. Még arra is, amit 2 éve(!!!) a hülye kis 13 éves agyammal írtam. Próbálok majd Malec fanfiction-öket írni, mert rohadtul hiányoznak az apukáim. Csak öhm, nem lesz olyan sűrűn új dolog, mivel most kezdtem a gimit és arra szeretnék koncentrálni. Na már csak annyit, hogy: Ezt a fanfiction-t a legjobb barátnőmnek írtam, Lettinek. Leszögezném, hogy csak a Thor első részét láttam, úgyhogy bocsi, ha valamit nem úgy írok, ahogy van xD

A nap erős fénye szűrődött be ezen a szombati hajnalon. A madarak csicsergése keltette fel az éppen selyem ágyában alvó leánykát...vagy a pénzért kiabáló hajléktalan, de ez most lényegtelen. Habár már fent volt, szemeit még mindig csukva tartotta kiélvezve, hogy hétvége van. Lassan, kinyújtóztatta végtagjait, és kezét a mellette lévő ÜRES ágy részre rakta. Erre felpattantak szép, barna szemei. Először azt hitte, azért érzi úgy az ágyban, hogy egyedül van, mert túlságosan fáradt ahhoz, hogy felfogja a dolgokat. Hiszen barátja a minap egy kalandos és fárasztó nap után nála töltötte az éjszakát. De miután párat pislogott és felvette a szemüvegét, rá kellett jönnie, hogy a hosszú, fekete hajú, puha testű Loki tényleg nem fekszik mellette. A ruhái sem voltak ott. Csalódottság öntötte el. Legalább hagyhatott volna egy üzenetet vagy valamit. Egy beletörődött sóhajjal felkelt, felvette köntösét és azzal a szándékkal, hogy reggelit készít, elindult a konyha felé. De mikor meghallotta szerelme hangját kiszűrődni a konyhából, megtorpant.

-Micsoda? Dehogyis.-Valószínűleg a telefonon beszélgetett.-Pont az a lényeg, hogy Letti ne tudjon róla. Igen. Figyelj rám! Nem szabad megtudnia, oké?-Eddig még nem is hangzott olyan durván, de aztán...-Én is szeretlek. Hamarosan találkozunk. Szia!-Mielőtt Letti bármit is gondolhatott volna, Loki kilépett a konyhából. Félmeztelen felsőtest helyett, sötétzöld inget viselt, farmer nadrágot és fekete zoknit. Széles mosoly ült ki az arcára, amikor meglátta a lányt.

-Már fent is vagy?-Gyengéden magához húzta és egy puha csókot lehelt az arcára. Máskor Lettinek ettől görcsbe rándult volna a gyomra és elpirult volna, de most a tehetetlenség homályában nem tudott érezni semmit. Vajon barátja kivel beszélhetett? Nem szokott másoknak csak úgy "szeretlekekkel" dobálózni. Talán valami nővel társalgott? Nem, nem csalná meg...ugye?-Hahó! Föld hívja Kulcs Lettit.-Rázta meg mosolyogva az arca előtt a kezét. Az említett megrázta a fejét és ő is próbált visszamosolyogni, de látszólag elég furcsán nézhetett ki, ugyanis Loki elkomorult.-Minden rendben?

-Persze, persze, csak...éhes vagyok.-Mondta, de igazából már rég elvesztette az étvágyát. A férfi felnevetett. A lány mindig azt hitte, angyalok énekét hallja, mikor meghallotta a nevetését. Gyönyörű. Pontosan ezért mosolyodott el ő is. Ez végre nem mű volt.

-Ez nálad nem újdonság. Cuki vagy, amikor korog a pocid.-Ekkor Letti teljesen megfeledkezett a telefon hívásról. Hogy is gondolhatott megcsalásra? Hiszen éppen most hívta őt cukinak, az tök jó jel, nem?

-Szuper, mivel gondoltam, elmehetnénk enni valamit. Federico-ék szombatonként szolgálnak fel reggelit is.-Annyira izgatott volt, hogy összedörzsölte a kezét, és azon gondolkodott, vajon mit egyen majd. Federico-nak vannak nagyon finom új specialitásai, amiket már rég kiszeretne próbálni, csak nem volt rá alkalma.

-Hát...-Hallatszott Loki hangja. Olyan hangnemben mondta, hogy Letti testéből egy csettintésre minden izgatottságot kivett, és a féltékenység és csalódottság érzése kezdett keveredni benne.-Sajnálom, szívem, de dolgom van.

-Ó, oké...-Hajtotta le szomorúan a fejét. Loki ezt észrevette és megsimította a lány arcát.

-Ne aggódj! Délután nézünk egy filmet. Amelyiket csak akarod, rendben?-Letti bólintott. Loki homlokon csókolta és leakasztotta az akasztóról a kabátját.-Sietek! Szeretlek!