Az alakváltó

A kezdet

- Apa minden rendben lesz! Nem a sátánhoz küldesz, hanem a nagyihoz. Tényleg ne aggódj miattam jól elleszek. - mondtam apámnak miközben ő betette az utolsó bőröndöt a vadonatúj fehér Nissan telepjárómba. A szüleim ajándéka volt az autó a tízen hetedik szülinapomra. Apám katona volt és rengeteget utaztunk e miatt. Most épp vissza tértünk az államokba. Francia országban születtem, de rá két évre el költöztünk Angliába, majd Németország, Írország, Skócia, Spanyolország és japán következett. A sok utazás miatt nem kötöttem szoros barátságot nagyon senkivel de a világ minden táján voltak ismerőseim akikkel beszéltem néha a Facebookon. Már egy éve vagyunk az államokban, de ez most más anyáék tudják, hogy meguntam már a sok költözést ezért elmegyek a nagyihoz egy időre Virginiába. Voltam már ott néhányszor de már nem igazán emlékszem rá... egy kis város, de legalább lesz egy saját otthonom és ez az amire igazán vágyom.
- Naomi, te vagy az egyetlen gyerekem. Az a dolgom, hogy aggódjak érted - nézett rám apa szigorúan mégis szeretetteljesen. Anyám pont akkor lépett ki az ajtón, kezében a válltáskámmal.
- Édesem annyira fogsz hiányozni - suttogta rekedt hangon majd átölelt. - Ígérd meg, hogy minden nap hivsz majd!
-Megígérem- feleltem mire anya bólintott egyet, mintha a válaszom megnyugtatta volna.
- Ne aggódj drágám anyám vigyázni fog rá - mondta az apám átkarolva anyát miközben kezével egy oké jelet mutatott. Indulásra készen álltam. Lassú léptekkel az autóhoz mentem és még egyszer vissza néztem anyáékra akik lopva törőlgették a könnyeket a szemükből. Már épp indítani akartam a kocsit amikor apám megjelent az ablaknál és kopogtatni kezdte az üveget. Gyorsan lehúztam az ablakot és elvettem apától amit a kezében tartogatott.
- Ezt majdnem itt hagytad- mondta mosolyogva- egy hitelkártya ha kellene valami. Mondjuk benzin vagy ilyesmi amíg a nagyival vagy. De ez csak végszügség esetére van kis hölgy, és nem shoppingolásra. - kacsintott egyet majd átadta a kártyát. Megforgattam a szemeim, hisz apa is jól tudta nem vagyok egy tipikus ruhamániás csaj. Az évek alatt megtanúltam, hogy minél kevesebb ruhád van, annál kevesebbet kell pakolni ha eljön az ideje lelépni. Elfordítottam a kulcsot az autóba mire az fel morgott és elindultam az autópálya irányába. A visszapillantó tükörből láttam ahogyan anyáék eszeveszettül integetnek mire elnevettem magam. Bár őszintén szólva rossz volt őket elhagyni. Nagyon rossz... sóhajtottam és feljebb tekertem a rádiót amiből egy pop dal szólt, de nem bántam, énekelni kezdtem csak hogy elüssem valamivel az időm és mert muszály ébren maradnom. Hosszú még az út a nagyihoz, majdnem tíz óra hossza... az utcából kikanyarodva ismerős épületek villantak elém. Az iskola ahova jártam, a club ahol a barátaimmal lógtunk, de nem zavartak ezek az emlékek. Megtanúltam kezelni őket és tudtam, hogy semmi sem örök ebben az életben és semmi sem biztos. Érzelmek nélkül vezettem tovább egészen az autópályáig. A forgalom hatalmas volt, és egyre ingerültebb lettem. Négy óra vezetés a dugóban elég volt számomra és végül megálltam egy benzinkútnál tankolni és magamhoz vettem némi élelmet is. Rá néztem az órámra 12:00 baromi jó dél van és a forgalom még mindig nem hagyott alább. Vissza mentem a kocsimhoz és unottan kivezettem a főútra. A dugótól függően még 5-6 óra vezetés volt Virginia államig. Négy órával később ismét megálltam inni és megnéztem a telómat is. Öt nem fogadott hívás. Három a szüleimtől, egy a barátnőmtől és egy A nagyitól. Először anyát hívtam fel aki az első csörgésre válaszolt is. Jól vagyok-e, mikorra érek oda, és majd hívjam ha oda értem... aztán vissza hívtam a barátaimat.
- Hé - sóhajtottam a telefonba
- Istenem Naomi! Csak fél napja mentél el és máris hiányzol nekünk! - sikította Ana a telefonba. Halottam Kate és Malia hangját is a háttérben.
- Biztosan jól ellesztek majd nélkülem is - mosolyogtam magam elé.
- Nem Naomi, nélküled soha nem lesz ugyan az ! Te vagy a party állat és nélküled olyan unalmas lesz minden!
- Hát ebben azért vitatkozhatnánk- nevettem el magam - én voltam a partikon a csendes, félénk lány aki mindig a háttérben érezte jól magát. A party állat inkább Ana reszortja volt. - Na jó mennem kell majd hivlak később- mondtam majd kiléptem a hivásból. Kiszálltam a kocsiból és miközben kidobtam a szemetet megcsörgettem a nagyit de csak a hangposta felelt.
- Szia nagyi én vagyok az Naomi. Hamarosan megérkezem egy óra múlva azt hiszem. Nemsokára találkozunk- mielőtt beszálltam volna a kocsiba körül néztem. Megcsináltam! Itt vagyok végre! Láttam a hegyeket amik Indianában nem voltak. Itt minden olyan más és gyönyörű. Egyszerűen csodálatos volt minden. A nagyi házához közel volt egy kis benzinkút szóval megálltam újra, hogy teletankoljam. A parkban épp lógott néhány velem egyidős srác akik valószínűleg az osztálytársaim lesznek. A suli majd csak 3 nap múlva kezdődik és remélem, hogy a tankönyveim addigra megérkeznek. Kiszálltam a kocsiból és apám hitelkártyájával meg tankoltam a kocsit. Éreztem, hogy a srácok a parkból mind engem bámúlnak és nevetnek. Amint megtelt a tank be ugrottam a kocsiba amilyen gyorsan csak tudtam. Elhajtva a park melett a srácok követték a szemükkel a kocsimat és egymásnak sugdoloztak. Azt hiszem az Iskola félelmetesen fog kezdődni számomra... végre valahára megérkeztem a nagyi furcsa de aranyos  sárga házához. Láttam, hogy egy hinta székben üldögél a tornácon egy teát iszogatva. Amint meglátott engem felpattant és lesietett a lépcsőn. Gyorsan átkaroltam mint egy kis kölyök kutya mire ő megcsókolta a homlokomat.
- Nahát Naomi, akárhányszor látlak téged te egyre magasabb vagy! Mekkora vagy? 1,80?
- nem nagyi valójában 1,60 - nevettem
- elég közel a 1,80- hoz - mondta és hatalmas mosollyal rám nézett. - jó, hogy itt vagy gyermekem.
- jó, hogy van egy otthonom - suttogtam
A nagyi egy szomorú pillantást vetett rám és azt mondta- emlékezz Naomi, az emberek teremtik az otthont és nem az otthon teremti az embert. Vagyis az otthon a szívedben van azokkal az emberekkel akiket szeretsz.
- akkor ez lesz a legjobb otthonom- feleltem a házra bámulva.
- Ez az én Naomim- mondta a nagyi megveregetve a hátamat.
- apád hívott és azt mondta, használd a kártyát amit adott és vegyél pár dolgot a szobádba, hogy megfeleljen neked. A stílusod szerint rendezd be kedvesem.
- ez kedves tőle, de ez a te házad nagyi és nem akarok semmit sem kicserélni, vagy átrendezni.
- ó nem kedvesem! Valójában már terveztem egy ideje, hogy felújítom a szobát és most végre nem kell fizetnem érte, csak apádnak egy szót se! -  mondta nevetve  a nagyi miközben be mentünk a házba.  A szobámba érve hálás voltam apámnak amiért a kártyát adta. A falak régi halvány kék színűek voltak, néhol a festék le volt peregve már. A mennyezet foltos volt és az ágy is régi volt már nem beszélve a takaróról ami már évek óta ott hevert rajta. Tényleg rá fért már az átalakítás. Nagyon is.
- vacsorára a kedvencedet készítettem- mondta a nagyi miközben mellém lépett.
- úgy érted a híres spagettidet?
- igen csak is neked kedvesem- mosolygott a nagyi.
- imádlak- kiáltottam fel és a konyhába rohantam. Belépve azonnal megéreztem a nagymama spagettijének mártása mennyei illatát. - most azonnal is ehetünk? - kérdeztem csorgó nyállal.
- természetesen- mondta a nagyi és leültünk  az asztalhoz. Minden olyan volt, amilyenre emlékeztem. A sárga falaktól az apró vázákig minden ugyan olyan. Ez volt az egyetlen hely ahol otthon éreztem magam. Túl sok költözésen mentem már át. Sehol sem maradtam több mint fél évet kivéve Indiánában ott egy évet maradtunk. Minden nyáron eljöttem a nagyihoz és itt maradtam a szünetben. Idén nyáron nem voltam itt,mert több időt akartam lenni anyáékkal. Valószínűleg nem fogom őket látni az iskola végéig ami fájó volt de tudtam mi a legjobb.
- szeretném, ha velem dolgoznál a boltban kedvesem. Az iskola után persze és egy kicsit hétvégén is. Szükségem van egy kis segítségre, és fizetést is fogsz majd kapni- mondta a nagyi mosolyogva miközben kiszedte az ételt a tányéromra. A nagyinak volt egy saját boltja nem messze innen. Lucindának hívták ami a nagyi neve is volt egyben. A boltban a világ legjobb cupcake és szendvicsei voltak amit persze Lucinda nagyi készített. Sokan jártak hozzá enni, kávézni vagy csak éppen bandázni.
- szeretnék dolgozni a boltodban nagyi! - mondtam miközben egy nagy adag spagettit tömtem a számba. Az a második legjobb hely a világon!
Nagymama erre felnevetett.
- ennek örülök kedvesem. És melyik az első kedvenc helyed?
- hát ez itt a ház és ez a város
- és mi olyan különleges itt? - kérdezte a nagyi mire vállat vontam.
- megígéred, hogy nem nevetsz ki?
- hát persze csillagom - tette a szívére a kezét Lucinda nagyi.
- nem tudom... olyan mintha össze lennék kötve ezzel a hellyel. Mintha... mintha mindig is itt éltem volna vagy ilyesmi. Tudom hülyén hangzik de ez az igazság.
A nagyi arca komoly lett és a szeme elsötétült.
- az igazság soha nem hülyeség Naomi.
Vacsora után felmentem a szobámba és belehuppamtam az ágyamba. Totál fáradt voltam és tudtam, hogy ki kell magam pihennem, és felkészülni az iskolára és persze az új életemre. Azt hittem sikerül azonnal elaludnom amint rátettem a fejem a párnára de nem sikerült. Sóhajtottam egy nagyot és behyuntam a szemem várva, hogy elaludjak, de akkor meghalottam egy fura hangot. Farkasok üvöltését halottam, majd egy másik farkast mintha válaszolt volna. És az a farkas üvöltés úgy hangzott mintha itt lett volna a kertbe.

De farkasok nem élnek Virginiában!

Hirtelen félelmetes zajt halottam az ablakomnál.....