~Pont Ő?~

•1.rész•

Reggel. Megint 5:50-kor szólt az ébresztőm és szokásosan a  szundi gombra nyomva fordultam meg az ágyban,egy párnát a fejemre nyomva próbáltam felfogni,hogy készülődnöm kell mert lekésem a 6:30-as buszt,amivel suliba kell mennem. 10 perc elteltével megint csipogni kezdett az ébresztőm,szóval nagy nehezen kimásztam az ágyamból. Beágyaztam gyorsan,felvettem azt a ruhát,amit kiválasztottam magamnak még tegnap este és elindultam a fürdőszoba felé. Miután megvolt a napi rutinom lementem a konyhába. Csináltam magamnak gyorsan egy teát majd egy pogácsával a kezembe elindultam az előszoba felé.

-Jézusom Tommy!-montam lihegve a bátyám előtt.-Nagyon megijedtem,te barom!-mosolyodtam el,majd tovább mentem bátyámat kikerülve.

-Ennyire azért nem vagyok ijesztő,hugi!-mondta nevetve a táskámmal a kezében.-Ezt fent hagytad a szobádban.-nyújtotta át a táskámat.

-Mit kerestél te a szobámban?-kérdeztem csodálkozva egy Vans cipőbe bújva.

-Csak megnéztem,hogy fent vagy-e,tudod nem lenne jó már a 2. héten elkésnél a  suliból!-,mondta majd bement a konyhába.

-Tudom,szóval megyek is. Szia Tommyyyyy!!-ordítottam a nyitott ajtóban állva.

-Szia hugiiiiii,délután tala!-mondta ő is szinte ordítva.

Hát igen. Tommy ezen a héten itt alszik,mivel anyunak lesz a szülinapja. Ilyenkor 1 hétig itt alszik és segít anyunak a házimunkában és néha be megy anyuhoz a Rossmannba. Mivel drága édes anyám a Rossmann területi igazgatója nehéz a sok papír munka között ránk is figyelni. Szóval Tommy segít nekünk sok mindenben,ezért is szeretem annyira!

Apu...apu pedig már mindjárt 13 éve,hogy meghalt. Én még most sem tudom,hogy mi történt vele...Senki nem szokott róla beszélni és ezt megértem. Igazábol nem is nagyon szeretném tudni,max. ha valaki a családból elmondja faggatás nélkül.

~~~

Be értem a suliba 7:05-re szóval még előbb bent voltam,mint a barátaim.
Zenét hallgatva a folyosón mentem,mikor véletlen neki mentem valaminek,vagy valakinek...

-Jaj,ne haragudj! Nem néztem magam elé!-mondtam idegesen a füzeteim után kapkodva.

-Én bocsi...Új vagyok a suliban és a termeket néztem. Nincsen aki körbe vezessen,szóval egyedül maradtam a feladattal.-mondta mosolyogva azzal az igazi mély,rekedtes hangjával,aztán segített fel állni a földről.

-Huhh...ömm...köszi-zavaromba nem tudtam mit mondani,annyira helyes volt. Zöld szemek,barna-kicsit hosszabb haj,mély hang,magas és erős vállak. Álom pasi!!

-Mi a neved?
-Eliza
-És a tiéd??
-Harry...Akkor majd ütközünk gondolom-kacsintott rám.

-Hát remélem nem szó szerint-mosolyodtam el és az előbbi esetre gondolotam.

-Reméljük xdd,na szia!-köszönt él és meg se várva a válalszom tovább ment.

Ahogy én is. A 39-es terembe érve megláttam barátnőimet,akik telefonjukat birizgálták.

-Nem fogjátok elhinni mi történt velem!-mondtam nekik és leültem az elöttük lévő székbe.

-Neked is szia Lisa!-nézett rám flegmán Kiley

-Bocsi,de nagyon helyes sráccal beszéltem!-mondtam szinte szivecskékkel a szememben

-Mesélj!-mondta Diana,majd lecsapta a padra a telóját.

-Hát az volt,hogy jöttem a terem felé és zenét hallgattam.-meséltem egy kis szünetet hagyva.-És valaminek neki mentem...De igazából valakinek...-mosolyogtam.-És ebben mi olyan érdekes?-kérdezte Kiley ismét flegmán

-SSSHH!-mondta kicsit hangosabban Diana.-Mond tovább drágám!!-mondta már halkabban Diana és mosolyogva várta,hogy mit mondok.

-Na az volt,hooogy Harry az új fiú kereste a termét,én pedig a zenékkel voltam elfoglalva. És nem nagyon néztem a szemem elé és ő se... Hát koccantunk egyet.-meséltem gyorsan.

-Nem is találkoztam még Harryvel,szerintetek ma van az első napja?-kérdezte Kiley,már figyelmesebb,aranyosabb tekintettel. -Szerintem igen-vágtuk rá egyszerre Dianaval.

-Vigyázz jön a tanár-suttogta Kiley,majd megfordultam hogy a tanár a szemembe nézhessen. Aztán megszólalt a csöngő...

~~~

Suli után elköszöntem barátnőimtől és haza felé vettem az irányt. Jó idő volt,szóval sétáltam busz helyett. 10 percre laktam a sulitól,de megérte sétálni ebben a jó melegben láthatom a kicsi gyerekeket,akik fagyit esznek,vagy sírnak fagyi után.

Amikor a kapuhoz értem elő kerestem a táskámból a kulcsomat és láttam,hogy az előttünk lévő házban költözködnek. Nem nagyon érdekelt,szóval a kulcsomat elcsavarva a zárban beléptem a kertünkbe. Vissza zártam a kaput és bementem a házba. Már fogadott valaki. És nem anyu,se Tommy,se Emily,hanem a cicám; Martini.
Nem vagyunk mi alkoholisták,vagy ilyenek! Csak amikor megkaptam ezt a fekete jószágot,akkor csak 2 embert fogadott el,engem és a haveromat Martint. Martin azt mondta legyen Martini,mert ő az egyetlen rajtam kívűl,akit elfogad.

-Szia Martiniiii!-mondtam örvendezve ciciámra nézve.
Ő csak oda tett egy "miáúú"-t és boldogak vagyunk.

Miután adtam Martininak kaját és én is csináltam magunknak milánóit,megcsináltam a házit és megtanultam amit feladtak. Lementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Pont kezdődött az Alkonyat-Hajnal hasadás.
Felénél már éreztem,hogy csukódik le a szemem és azt is éreztem,hogy valaki egy takaróval betakar,de nem törődtem vele...elnyomott az álom és fel se keltem,csak akkor,amikor.....

Remélem tetszett az 1. rész!
Nem sokára hozom a 2. Részt! Sziasztok! 💚