Rejtő Jenő: A szőke ciklon

MÁSODIK FEJEZET

  Elsősorban Marius bácsihoz mennek. Szerencsére Mr. North nem hanyagolta el az epekövét,és így az irattáros arra gondolhat, hogy öreg napjaira csinos nőkkel víkendezzen a kontinensen.Terveket sző régi üzleti könyvek kiárusítására. Később megverik. Mr. Bradford szerint asors olyan, mint egy részeges szabász. Ezek után mindenki elutazik, és Evelyn is hajóra száll,egy pocsolyából. 

1.

   Pedig nem ártott volna, ha Eddy Rancing még hallgatózik kissé. A végrendelethez ugyanis afegyházigazgató egy magánlevelet is mellékelt:„Kötelességemnek tartom közölni az örökösökkel, hogy mialatt a végrendeletet tollbamondták, a szomszédos kórteremben egy fegyenc tartózkodott, aki később azt állította, hogyaludt. Erről a kórteremről úgy tudtuk, hogy üres. Fel kell tételeznünk, hogy Charles Gordon(aki, valószínűleg váltóhamisítás miatt, hatéves büntetését tölti) nem aludt, hanem hallgatózott,és így lehetséges, hogy a végrendelet tartalmáról tudomással bír. Ezt azért közöltük sürgősen,mert nevezett a holnapi nappal kitölti büntetését Dartmoorban, és ha szabadlábra kerül, esetlegmegkísérli, hogy Jim Hogan hagyatékát erőszakos és jogtalan úton megszerezze. CharlesGordon 1,93 méter magas, teljesen kopasz, hízásra hajlamos egyén, feltűnő ismertetőjele: egyrégebbi sérülés következtében hatalmas forradás torzítja el az orrát. Midőn fentieket szívestudomására hozzuk stb..."Anya és leánya tanácstalanul ültek egymással szemben. Azt sem tudták, örüljenek-e egyáltalábana hagyatéknak. Egy tizenhat év előtt készített szobor belsejében van a kincs! Ki tudja, holtörött össze, milyen lomtárba került, ha egyáltalán megvan még?- Elsősorban menjünk el Marius bácsihoz - mondta határozottan Evelyn.   

2.

  Mr. Marius Bradford éppen utolsó vevője után csukta be a próbaterem ajtaját, mikor megérkezettMrs. Weston a leányával. Bradford szerette a húgát, és talán még a húgánál is jobbanEvelynt. Mióta sógora meghalt, azon igyekezett, hogy pótolja őt az elhagyatottaknál. Voltaképpenő volt a családfő. Ezért valahányszor Evelyn vagy az édesanyja felkeresték, igen nagyfontosságot tulajdonítottak mindannak, amit mond. Most is körülményesen és szigorúan tettemaga elé a végrendeletet, gondterhelt mozdulattal húzta elő felső zsebéből a szemüveget, ésfigyelmesen átolvasta az írást.

- Azt hiszem - mondta hosszas megfontolás után -, hogy ez a Jim Hogan nagy munkakerülőlehetett. Éppen most volt egy segédem, aki nagyszerűen dolgozott, olyan felöltőfazonja volt,hogy minden tiszteletem az övé, de elbocsátottam, mert ivott. Az ilyesmit nem bírom. Éppenma mondta lord Peavebrook, aki állandó vevőm, hogy „nézze, Mr. Bradford, a mai világban..."

- Marius bácsi - szólt közbe türelmetlenül Evelyn -, tanácsért jöttünk magához! Mit csináljunk?Holnap kiszabadul az a fegyenc! Legokosabb lenne, ha már most hozzáfognánk, hogymegelőzzük...

- Hát nem mondtam még, hogy a Longson & North cég tulajdonosa, az öreg North régivevőm? Szegény Longson szintén nálam dolgoztatott, de két év előtt meghalt, mert elhanyagoltaaz epekövét... Jó, jó... felhívom telefonon. Most bizonyára otthon van. Halló! Itt Mr.Bradford. Van szerencsém, Mr. North. Hogy van megelégedve az átmeneti kabáttal?... Tessék?Bocsánat, ez ki van zárva, csak a régi vevőimnek ajánlom ezt a príma anyagot... Dehogy ezért,Mr. North! Azt szeretném megkérdezni, hogy kinek adták el véletlenül tizenhét év előtt azt aszobrot, egy nagy gyémánttal?... De kérem, Mr. North! Soha életemben! Ezért dobtam ki asegédemet... Átadom a kagylót a húgom leányának, mert rángatja...

Evelynnek sikerült megkaparintania a kagylót:- Bocsánat, hogy zavarjuk, Mr. North. Egy régebben eladott szobor ügyében szeretnékfelvilágosítást... Hogyan? Megtudhatnám az alkalmazott címét?Evelyn feljegyzett valamit az asztalon heverő divatlap szélére. Közben elismételte: