Black Clover fanfiction

Első fejezet

Julius Novachrono az irodájában gubbasztott az íróasztala felett. Fáradtan nézett fel a kollégájára, a reménybeli utódára.
- William - kezdett hozzá nagy sóhajjal - Látod mennyi elfoglaltságot hoz ez a cím? - lehunyta szemeit - Tegnap óta nem voltam a szabadban. - Könnyes szemekkel felpillantott a férfira, aki már ekkor sejtette mit tervez.
- Nem írom meg helyetted a papírmunkát -válaszolta.
- Még megsem kérdeztem.
- Tudom miért hívattál.
Julius az aláírásra váró papirra feküdt.
- Olyan kegyetlenek vagytok! Te is, Marx is.
- Szeretnék visszatérni a saját munkámhoz - mondta szárazon.
A varázslókirálynak átfutott a fejében milyen barát ő, mikor eszébe jutott valami.
- A minap egy igen érdekes személy érkezett hozzánk. - Elolvasás nélkül alászignozta a papírt - Egy távoli birodalomból. Mondd csak, tudod merre található a .. - Nem tudta befejezni, mivel valaki berúgta az ajtót. A fa hangos reccsenéssel széttört.
- Julius! - üvöltötte a betörő - Beszélnünk kell!
A király szemei felcsillantak. Megszabadulhat a munkától? Persze!
Az behatoló akkorát csapott az asztalra, hogy az összes papír szétszóródott a földön.
William elővette a varázskönyvét.
- Unalmasak az óráitok! A nemesi osztály csupa ostoba, életképtelen senkikből áll! Tudod mi történt reggel?! Segítettem egy parasztnak, az elkényeztetett senkik pedig hogy reagáltak? Kinevettek! Az én hazámban ilyen megsem történhet, itt pedig mindennapos a kevésbé szerencsés lelkek ócsárlása! A királyotok pedig, az az undorító féreg kikezdett velem! A fejét kéne vegyem ily mértékű sértés után! - Közel hajolt, annyira hogy összeért a homlokuk - Egy hónapot adok, hogy megmutasd ennek a királyságnak a szépségét - sziszegte -, vagy az életemre esküszöm, a földdel teszem egyenlővé a nyavalyás birodalmatok!
Julius farkasszemet nézett a fehér hajú lánnyal.
- Selícia - szólalt meg végül mély hangon -, érzem hogy fejlődött a mágiád, nem akarsz megküzdeni velem és bemutatni?
Az aranykék szemű lány hátrahőkölt. Zavartan körbenézett, mint aki öntudatlanul, hirtelen haragjában tört volna a varázslókirályra, és most minden dühe elpárolgott az ajánlattól.
A tekintete megállapodott Williamen. A szemei összeszűkültek.
Nem mindennapi teremtés volt, legalábbis ebben a királyságban a nemesek se birtokoltak ilyen szépséget. Külseje megbabonázta az embert.
- Julius, én nem kívánok veled harcolni. Meghagyom másnak a legyőzésed. Adj munkát vagy valamit!
A férfi szórakozottan forgatta a tollát.
- Te látsz szépséget a munkában?
- Veled ellentétben kiskorom óta keményen dolgozom. Nem mindenkinek hullik a kezébe a korona - hangzott a csípős válasz.
- Selícia, te egy hercegnő vagy, miért viselkedsz ennyire kegyetlenül egy régi barátoddal?
- Nem vagyunk barátok.
Julius magában bosszankodott.
Nem elég a bezártság, még a barátai is elhagyják! Álla alatt összekulcsolta a kezeit.
- Mit szólnál, ha lovag lennél egy hónapra?
Selícia ellenkezni készült, ám átgondolta a válaszát. Percekkel később megszólalt.
- Kit kéne védenem?
- A népet. Nemeseket, parasztokat egyaránt.
- Megalázhatom a pökhendi alakokat?
- Ha úgy akarod, én nem tilthatlak el tőle.
- Nem, valóban nem.
Ha Marx itt lenne, biztos megvétózná, ám William tudta ki ő. Selícia koronahercegnő, bátyja után a legfontosabb személy. Ha magukra haragítják, annak katasztrofális következménye lenne.
Így csöndben maradt. Akkor sem szólalt meg, amikor Julius ránézett.
- Selícia, bemutatom Williamet. Az arany hajnal kapitánya, és a felettesed egy hónapra.
A királylány szemei villámokat szórtak.
- 30 napod van megmutatni értek e valamit, vagy itt tisztogatás lesz! - Közelebb lépett, homloka - úgy tűnik szereti összeérinteni máséval - szinte a maszkot súrolta. Mélyen a szemeibe nézett és mintha észrevette volna mit takar a maszkja - Értetted, kapitány?
Bólintott. A lány alkaron fogta.
- Oh, Julius, amíg itt tartózkodóm, erősítsétek meg az undorító féreg védelmét.
Azzal kisétált a döbbent kapitánnyal.
A folyosón elengedte az alkarját.
- Merre? - kérdezte rá se nézve. A férfi hozzászokott hogy így viselkednek vele, úgyhogy szótlanul eindult. A lány követte. 35 perccel később a szobájában álltak. A legszebbet kapta mind közül. Selí elégedetten nyújtózkodott az ágyán. A kapitánya menekülőre fogta.
- William, nem nem - mondta dalolva - Nem mondtam hogy elmehetsz. Kérdéseim vannak hozzád.
A 18 éves lány rendkívül beképzelt, állapította meg a férfi.
- Elsőnek,tudja más is?
Tudta mire gondolt.
- Igen.
- Julius, vett a szárnyai alá, igaz?
- Igen.
- Szereted a munkád?
- Igen.
- Na és a lányokat? - Hangja unottan csengett.
- Igen - válaszolta.
- Miért szűkült le a szókincsed? Intelligens választ akarok!
A lány úgy tűnt a férfinak, mint egy elkényeztett hercegnő.
- Sajnálom, de nem azért vagyok itt, hogy veled kommunikáljak. Pár perc és itt lesz Klaus felvilágosítani.
A lány nem figyelt rá, hanem a fonatával játszott.
- Van valakid, kapitány?
Nem kapott választ.
- Tetszik ahogy elpirulsz. Aranyos. - Megrázta a haját - Julius sok levelet küldött az elmúlt 10 évben. Téged is megemlített bennük.
Selícia elmosolyodott. - Szeretnéd tudni mit ír rólad?
- Nem - hangzott azonnal a válasz - Sajnálom, de nekem tényleg mennem kell! - Kopogás hallatszott az ajtó túloldaláról - Hercegnő, megérkezett Klaus.
- Ugyan - legyintett - Hívj csak Selínek