A Rend hálójában •Star Wars ff•

Munkanélküli másodállás

Rey fáradtan esett be otthonába. Nem volt kedve semmihez aznap. Ledobta magát a kanapéra és hosszú időn át csak nézte a plafont.

-Találnom kell egy másik munkát-ült föl hirtelen, mintha el is tűnt volna belőle a fáradtság.

A kis dohányzóasztalra fektette leptopját, ami nem volt egy mai darab, de Rey-nek ez nem számított. Mindig is úgy volt vele, hogy ami még működik felesleges lenne kidobnia.
Két órája görnyedhetett a gép felett, de nem talált semmi hasznosat. Feladva a nemes feladatot, lecsapta a gépe tetejét, és visszafeküdt a kanapéra. Sírni szeretett volna, de nem tudott. Lehunyta a szemeit, és várt. A várakozás hosszúra nyúlt, hamarosan el is aludt.

***

-Hogy érted azt, hogy elutasítottad?

-Finn, ha jól emlékszem te kértél, hogy ne menjek!-állt fel a lány és a konyhájába sétálva feltette vizet tett fel kávéhoz-Örülnöd kellene.

-Mire kértelek? Hogy ne menj. Elintézted magadat egy életetre! Snoke-nak nemet mondani, a saját kivégzésed aláírása volt.

-Ragestar nagy város. Nem lesz gond, hidd el. Különben sem Snoke a...-folytatta volna tovább, de ekkor a bentről szóló tévé érdekes hírt mondott be, ami felbeszakította Reyt.

Letette a kezében lévő vízmelegítőt, s besietett a nagyszobába, ahol csak zajként szólt a lány dobozszerű televíziója.

~Ragestar polgármestere súlyos autóbalesetet szenvedett~

Rey arcára kiült ijedtsége, megrökönyödve ereszkedett le a kanapéra. Finn állva maradt, s a homlokát ráncolva meredt a képernyőre.

-Ragestar polgármestere tragikus autóbalesetet szenvedett el. Az állapota még mindig kritikus, az életbenmaradási esélyei igen gyengék. Lord San Tekka-t a város központi kórházában ápolják. A balesettet okozó személyautót hiába kereste a rendőrség, nem lelték nyomát. Az ügyben mindig nyomoznak...

-Mit is akartál mondani, Rey?-pillantott le a lányra, aki a haját döbbenten simította hátra.

***

Rey, mint minden reggel, futással indította a napját. A nemlétező munkája nem akadályozta meg abban, hogy így tegyen, akkor miért ne használta volna ki a lehetőséget?

A parkba ment, ahol ovális formában egy füves játszótér terült el. Sok gyerek nem játszott itt ebben a korai időszakban, ezért is szerette Rey annyira ezt a helyet. Csak ő maradt, és a gondolatai.

A játszótér területét egy salakos pálya szegélyezte, amit direkt a sportolni vágyóknak építettek, na meg persze a bicikliző lurkók számára.

Ezen kívül pedig maga a park húzódott. Padok, fák, és egy kicsi erdő. Egy igazi kis boldogság szigetét sikerült építeniük a város szívében. Egy helyet, ahova nem hatoltak be a járművek zajai, mégsem a "világ végén" húzódott.

Rey már a harmadig nagy körénél járt, amikor egy csaholó kutyát látott meg, a csúszda egyik lábának rosszul bevert szögébe beakadva. A lány megállt egy pillanatra, hunyorogva nézett a kisjószágra, s eközben fülhallgatóját a vállára lógava odafutott hozzá.

A kis Jack russelhez éppen időben érkezett. Addig ugrált a kis butus, hogyha a lány később vette volna észre, akár meg is fojthatta volna saját magát.

Miután kiszabadította, mivel gazdaszerű illetőt nemigen látott a közelben az ölébe vette, hogy elolvashassa mi van a nyakörvére írva.

"BB-8"

-BB-8? Ki adna ilyen nevet egy kutyának?-kérdezte hangosan, s közben megsimogatta a kis egyenes szőrű jószág bundáját. BB-8 hálásan nyalogatta Rey kezét, aki úgy érezte, nem tud ellenállni a kísértésnek.
Elvégre miért is ne tenné, hisz gazda sehol sincs, ő pedig csak segíteni akart egy állatnak.

Rey felemelte a kutyát, a karjára fektette, és hazafelé indult vele, bele sem gondolva abba, hogy minek néz elébe...

Amint felértek a lány lakásába, a kiskutya azonnal felfedező kalandtúrára indult Rey hálószobájában. Elég kis lakásról volt szó, ő pedig azonnal tudta, melyik helység lesz számára a legideálisabb.

A lány a konyhába ment, ott pedig felült a pultra. Elővette zsebéből mobil telefonját, majd a füléhez emelte, és várt. Nem sokkal később egy ismerős hang szólt a telefonba.

~Szia Rey, mi a helyzet?

~Szia Finn! El sem fogod hinni, mi történt. A parkban találtam egy kutyát és...várj-szakította félbe saját magát.

BB-8 valamiért morgott, és szakadás hangja szűrődött ki a szobából. A lány a telefont elemelve a fülétől lépett be az ajtón.

-Te meg...? Azonnal menj le az ágyamról! Most!-kiabálta a lány, tekintélyt parancsolóan.

~Te egy dínót fogadtál be, vagy egy kutyát?-kérdezte Finn a vonal másik végéről.

~Hétkor gyere át, és meglátod.

~Ott leszek.

Rey kinyomta a telefont, majd a szőnyegre ejtette. Most volt csak ideje alaposabban végigmérni BB-8 remekművét.

Az ágy párnájából a tollak szanaszét repkedtek, a paplan is hasonló állapotba hevert a földön, összetépve.

-Hogy van ennyi energiád, hm? Most vehetek másikat-pillantott le Rey szigorúan a kis jack russelre, aki leült és összébb húzta magát, mintha értené miről beszélt a lány és sajnálná, amit tett.-Sose gondoltam volna, hogy másodállásos gazda leszek...