HELLO, MY FRIEND!

°10; A Négy Fal Között°

- Jenna. Jenna! - suttogta egy ismerős hang. Szemeimet kinyitva homályosan láttam, majd megdörzsöltem szemeimet.
- Mi van? - dörmögtem félkómásan, aztán felültem a kényelmetlen ágyban.
- Gyere ide. Van egy jó hírem. - nevetett Jerome. Sóhajtottam egyet, majd a hang forráshoz baktattam.
- Na és mi az? Remélem fontos, ha felkeltettél... - ásítoztam a földre ülve.
- Jimbo itt őrködik Arkhamban.. - nevetett a fiú.
- Ki az a Jimbo? És miért jó hír? És miért suttogsz? - kérdezősködtem a vöröstől.
- Látom megint hozod a formád... Jimbo a jó öreg barátom, James Gordon nyomozó. Kihallgattam az őröket. Összetűzésbe került valakivel az őrsön, ezért egy hónapig itt kell dolgoznia. - hadarta el Jerome. James Gordon tartóztatott le engem, egyből beugrott a neve, ahogy Jerome mondta. Megint előtörtek bennem a keserű érzelmek, szemem sarkából egy könnycsebb csordult ki.
- Értem... - próbáltam visszatartani könnyeimet, de nem jártam sikerrel. Az ablaknak csúfolt rácsokra pillantottam, ahol épp, hogy besütött egy kis napsugár. Még csak a második nap, hogy a négy fal közé vagyok zárva, mégis egy évnek tűnt. Olyan érzelmek gyülemlettek bennem, amit ki kellett adnom magamból. Hallkan sírni kezdtem, gombóc volt a torkomon, nem bírtam tovább, le roggytam a földre. - Mennyi az idő? - nyeltem egy nagyot, majd szám elé kaptam a kezem, hogy enyhítsem a sírásom hangját.
- Nem tudom. Hát nem érted? Ha Arkhamban vagy nincs olyan, hogy idő... Akkor mész aludni, mikor mondják. Akkor kelsz fel, mikor ők mondják. Csapdában vagyunk. Körülöttünk megy a világ, mi meg itt rohadtunk. Épp ezért vetek véget ennek. - mondta kicsi keserűséggel hangjában. Bólintottam egyet válaszul, ám ezt nem látta. Igaza volt. Arkhamban nincs élet. Egész nap azt teszed, amire utasítanak, és ez megy minden egyes nap. Borzasztó érzés. A körülmények még rosszabbak voltak. A falak penészesek, az étel romlott, a bútorok kopottak, szinte használhatlanok. Hiába gyilkos az itteni emberek háromnegyede, akkor sem kéne állatként bánni velük.
A főbejárati ajtó nyitódni kezdett, hangos léptek törték meg a csendet a cellákban. Egyesével megszámolták az embereket, majd fürödni kellett mennünk. Beálltam a zuhany alá, ami a langyos vizet köpködte ki magából, próbáltam beállítani a meleg vizet, de nem jártam sikerrel. Mikor végeztem újra felhúztam magamra elnyűtt, koszos rab ruhámat és elindultam a társalgó felé. Jerome szokásosan a társalgó közepén ült, mellette egy nagy darab férfival. Az ajtó mellett James Gordon nyomozó állt, mellette egy fekete hajú nővel.
- Helló, Jimbo... Régi barátom! - mosolygott vérfagyasztóan Jerome, amire válaszul Gordon csak szemeit forgatta. Egy hatalmasat sóhajtottam. Ideje eltűnni innen...