lucifer 👿

Találkozás Adammal

-Micsoda?- kaptam vissza rá a tekintetemet.
-Ahogy hallod. Már vár minket.

Még mentünk úgy tíz percet majd egy hatalmas és gyönyörű szép ház előtt álltunk meg. 
Logan leparkolt a ház elé majd kiszálltunk a kocsiból és a kapu csengőhöz siettem, hogy becsengessek és végre megtudja ki is az én testvérem.

-Na mi lesz? Becsengetsz?- kérdezte sértődött még is biztató hangon. 
-Igen, be.- majd megnyomtam a csengőt.

Két perc után egy fekete hajú srác lépett ki az ajtón. Hatalmas döbbent ült ki az arcára

mikor meglátott. 

-Lucy?- ennyit mondott majd nagy  léptekkel kisietett a kapuhoz, kinyitotta s én rögtön
a nyakába ugrottam. Ő ez azzal viszonozta, hogy a derekamnál fogva felemelt 
majd megpördült velem együtt. 

Nem ismerem még is tudom, hogy ő az én bátyám.

Letett a földre majd segített kivenni a bőröndöket a kocsiból és beinvitált minket a házába.

-El se hiszen, hogy tényleg itt vagy és, hogy újra láthatlak. Rögtön felismertelek arról a 
gyönyörű szemeidről. Anyától örökölted.- simított végig arcomon.
-El se hiszem, hogy van egy bátyám és én eddig erről nem is tudtam. Olyan jó megismerni. 
-Én tudtam rólad. Ott voltam a születésedkor. Én voltam az aki a leghamarabb a kezeiben tartott téged. Úgy sajnálom, hogy nem tudtam mit tenni az ellen, hogy ne kerülj árvaházba.
Mindennél jobban szerettem volna ha mellettem maradsz, de apa ezt nem engedte. Túlságosan is anyára emlékeztetted őt. 
-Miért? Miért vált meg tőlem ilyen egyszerűen?- sírva fakadtam.
-Meg mutatom a szobátokat. Pihenjetek le. Biztos elfáradtatok, utána ígérem elmondok mindent amit csak lehet.

Felmentünk az emeletre, Adam meg mutatta a szobáinkat majd meg kért, hogy próbáljak meg aludni egy kicsit. Ha felkelek elmond mindent amit lehet.

Az én szobám egy gyönyörű szép fekete-fehér szoba volt. A falon égősorok világítottak és teremtettek hangulatot. A falon rengeteg kép volt. Rajta voltak a szülei, Adam és még én is csecsemő koromban.

Lefeküdtem az ágyra majd szinte azonnal el is aludtam. Nem álmodtam semmit sem. Arra keltem, hogy Adam és Logan nagyon beszélgetnek valamiről. Kinyitottam az ajtót majd lesétáltam a lépcsőn majd meg álltam, hogy még véletlenül se lássanak meg.

-Nem sokára betölti a 18-at.
-Igen tudom, már csak nyolc hónap.- válaszolt Logan.
-Hogy fogod neki elmondani?- faggatta testvérem.
-Majd kitalálok valamit, de elsőnek valahogy el kell neki magyaráznom, hogy az a fiú csak rosszat akar neki. Még mielőtt baj történik.
-Értem.
-De most rajtad a sor elsőnek is. Mond el, hogy te is milyen vagy vagy, hogy mi vagy. Mond el neki mindent a családjáról.
-Nem lesz belőle baj?- aggodalmaskodott bátyám.

-Ennyi belefér.

-Akkor megyek felkeltem.

Mikor ezt meg hallottam megijedtem, hogy meg lát. 

Így lesétáltam a maradék lépcsőfokokról is és a szemem törölgetve és ásítva mentem oda hozzájuk.

-Hát ébren is vagy? Mikor keltél?- kérdezte Logan.
-Úgy egy perce. Csak lusta voltam egyből lejönni.- mosolyogtam rájuk.
-Beszélgetnünk kellene. Megígértem, hogy amit lehet elmondok neked.
-Remélem is.
-Én megyek sétálok egyet, ti addig beszélgessetek.- mondta Logan majd el is ment.

-Gyere üljünk le a kanapéra. Hozok valamit inni és egy kis nasit is.
-Rendben, de siess mert már nagyon kíváncsi vagyok.

Pár perc múlva már vissza is jött és leült mellém majd bele kezdett a mesélésbe.

-Mikor én kicsi voltam, észre vettem, hogy másabb vagyok mint az átlagos velem egykorú gyerekek. Láttam az emberek őrangyalait, persze a sajátomat is. Rossz volt, hogy az emberek kiközösítettek azért mert egy picikét is más vagyok. Sokat sírtam e miatt. Persze anyáék ezt csak hosszú idő elteltével vették észre, persze akkor mikor anya bejött a szobámba és látta, hogy sírok. Segíteni akart így felhívta apát is és megölelt. Meg kérdezték miért vagyok ilyen más. Hogy miért nem eszek és, hogy miért sírok. Én erre csak annyit mondtam, hogy ha elmondanám akkor ők sem hinnének nekem és biztosan elküldenének egy olyan helyre hol magam fajta bolondokat zárnak. Anya annyit mondott, hogy ők a szüleim én pedig az ők gyerekük vagyok és, hogy bármi is van akkor hozzájuk nyugodtan fordulhatok, ugyan is segítenek. Végül elmondtam nekik, hogy látom az angyalokat de nem értem és nem is tudom, hogy miért. Elmondták, hogy ők is látják. Elsőnek azt hittem csak azért mondják ezt, hogy megnyugtassanak. Majd elkezdték mondani az én őrangyalom kinézetét majd a sajátjukét is. Ekkor már elhittem nekik, hogy ők is látják. 
Majd ekkor jöttem rá, hogy ezt az adottságot én örököltem. 

Öt éves voltam mikor elmondták nekem, anya várandós és, hogy lesz egy kistestvérem.
Nagyon örültem, alig vártam, hogy megszüless és, hogy megvédhesselek majd mindentől amitől csak tudlak. Viszont mikor anya a hatodik hónapba érkezett egyszer csak összeesett.  Én és apa nagyon megijedtünk. Rögtön hívta apa a mentőket. Mikor megérkeztek apa azt mondta, hogy otthon kell maradnom és ha beértek a kórházba ő vissza jön értem és be megyünk együtt anyához. Így is volt. Apa vissza fordult értem, de bár ne mentem volna be.- könnyek szöktek ki a szeméből mire én megöleltem s együtt sírtunk. Mikor mind a ketten megnyugodtunk folytatta tovább.

Anya gépekre volt kötve az orvos ott állt mellette, nem tudtam uralkodni magamon. Oda szaladtam anyához felmásztam az ágyra és megöleltem. Kiderült, hogy anya vérnyomása nagyon magas és az is, hogy mind a ketten veszélyben vagytok. 

Mikor anya felkelt megbeszélte az orvossal és apával, hogy saját erejéből szeretne neked életet adni akkor amikor annak eljön az ideje és nem korábban. 2000 augusztus 17-én beindult anyánál a szülés és délután három óra tíz perckor már a kezében is tartott téged. Egy puszit adott a homlokodra, majd végleg távozott köztüllünk.

______________________________

Sziasztok!
Íme itt az új rész. Befejezetlen de majd a következő részben olvashatjátok a többit is Adam meséjéből.
Jó olvasást! ❤❤❤😘