WHY I ?~Miért én ?~HUN~BTS ff.

24.fejezet~Csak semmi titok~

A tanárnő a nyelvtan rajtekeiben  barangolva magyarázta hatalmas beleéléssel az aznapi anyagot én viszont tíz másodpercenként pillantottam az órára a kicsengetésre várva. Iszonyatosan hosszúnak bizonyult a mai nap s egy pillanattal sem szerettem volna többet tölteni ebben az osztályteremben . Viszont a percek csiga módjára ketyegtek, ezzel az őrületbe kergetve engem.

- Következő alkalommal nem fogadok el semmilyen házival kapcsolatos kifogást, mindenkinek meglegyen. Most viszont mehettek mára végeztünk. - ahogyan meghallottam az utolsó mondatot felpattantam a helyemről majd a két lánnyal a nyomomban a sarki kávézó felé vettük az irányt. Imádtam ezt  a kis helyt, mivel nagyon hangulatos volta a színes falra függesztett neonbetűkkel, nem utolsó sorban pedig isteni volt a karamellás kávéjuk extra tejszínhabbal.

Elfoglaltunk egy nekünk megfelelő asztalkát, Dahyunék velem szemben míg én egyedül ültem a puha széken aztán pár pillanat elteltével leadva a rendelést tűkön ülve vártam az ebben a a kávézóban oly imádott  italt.

- Ma a szokottnál is izgágább vagy, történt valami? - fordul felém Momo érdeklődve, kíváncsi tekintettel.

- Dehogy talán a reggeli koffein tehet róla. - mondom s mintha el is gondolkodnék rajta közben viszont pontosan tudom, hogy minderről Yoongi tehet és az ő izgató személyisége.

- Szóval ez már a második kávéd? Nem lesz ez egy kicsit túl sok. Már így is eléggé fel vagy pörögve. - feleli Dahyun anyáskodva felettem.

- Nem hinném. De már amúgy is mindegy. - pillantottam a pulttól kiforduló pincérre aki három ínycsiklandozó itallal robogott felénk.

- Egészségetekre. - helyezte a lányok elé a gőzölgő kávékat a pincérfiú. Mosolyogva vártam az én adagom is, viszont a srác lassan, megfontoltan nyúlt a bögre után és nagy várakozás után végre elém helyezte. - Erre a kávéra a vendégem vagy. - kacsintott felém majd mosolyogva lépett el az asztalunktól.

A lányok felé pillantottam akik tenyerükbe kuncogva, hüledeztek a történteken.

- Nagyon aranyos - motyogta Dahyun majd tenyerével megtámasztva arcát belekortyolt a kesernyés italba.

- Távozáskor elkérhetnéd a számát is akár. - szól közbe Momo is.

- Dehogy. - legyintek lemondóan és a pult irányába pillantok ahol újra a pincérfiú tekintetével találkozom

- Aranyos srácnak tűnik és a kinézete sem utolsó. - dicséri tovább Dahyun.

Az ajtón lógó csengő újabb vendéget jelez de egészen addig fel sem pillantok míg egy kisebb hurrikánnak megfelelő irammal tör be egy társaság, a csendes helységből egyszerre egy hangos, idegesítő helyet varázsolva.

Kávémból lesek a tőlünk nem túl távol ülő egyedek felé, viszont abban a pillanatban ahogy kiszúrom a hét fiút, majdnem kiköptem az éppen ízlelgetett folyadékot. Egy nagy asztalhoz huppantak le mindannyian az étlapokat kémlelve.
Az egyik biztosan szuggerálásomat érzékelhette ugyanis  étlapja mögül kukucskált felém. Csak szemi látszódtak, de azokról is meg lehetett állapítani, hogy mosolyog.

Zsebében kezdett kutatni majd miután előhalászta azt valamit pötyögni kezdett rajta.

Yoongi : Azt mondja, hogy már nem kislány erre itt szürcsölget egy bögre tejszínhab tornyot.

Felkuncogtam az üzeneten amit a lányok furcsállva néztek sőt Dahyun még rá is kérdezett de hamar tereltem a témát valami semmitmondó szöveggel.

EunByul: Ne sértegesd a karamellás extra tejszínhabos kávém, igenis finom. Egyszer te is megkóstolhatnád.

Yoongi : A kávét feketén iszom. Tudod mint a felnőttek. A tejszínhabot meg maximum rólad fogyasztanám  .