A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

27. rész

Hányingerre keltem fel. Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a fürdőbe. Minden kijött belőlem, ami még tegnap bent maradt. Viszza emlékezve a tegnap történtekre, könnyek gyűltek a szemembe. De nem akarok gyengének tűnni Alex előtt, nem akarom, hogy lássa mennyire fáj. Mert fáj, kurvára fáj. Feltápászkodtam a WC elől és kiöblítettem a szám. A hajam össze fogtam, s mentem megkeresni Alex-et, mert mikor felébredtem, nem volt az ágyában.

A konyhából ínycsiklandó illatok jönnek. Gondolom ott van Alex. Igazam is lett. De amint megláttam az ajtóban, egy kicsit meglepődtem. Alex-en csak egy rövid nadrág volt. Ha más lány jött volna be, fogadom, hogy a nyálukat csorgatták volna. De én nem. Meg én Alex-re úgy nézek, mint a második bátyámra és Ő a legjobb fiú barátom is. Most, hogy szingli vagyok, mert az vagyok, örülnöm kéne, hogy ilyenre jövök be, de nem örülök, mert Alex csak a BARÁTOM.

- Jó reggelt! - zökkent ki a gondolatmenetemből Alex.

- Jó reggelt! Reggeli? - nézek körbe a konyha pulton.

- Kell egy kis energia mára a tegnapi miatt. - hát ja. Igaza van. - Mit kérsz? - kérdezi mosolyogva Alex. - Van palacsinta, gofri, rántotta, melegszendvics.

- Gofrit kérek. - ülök le az egyik bárszékre.

- Jó étvágyat!

- Jó étvágyat!

Reggeli után a nappaliba mentünk. Úgy fél tíz körül lehetett. Alex bekapcsolta a tv-t és valami jó műsort kezdett el keresni. Én meg felment rendbe szedni magam. A langyos víz most nagyon jól eset. Törülközővel magamon mentem vissza Alex szobájába. Felvettem a tegnapi ruhám, a hajam kifésültem, majd konytyba fogtam össze. Fogtam a telefonom és megnéztem az értesítéseim. 201 nem fogadott hívás és 178 üzenet, mind Mattől. Nem olvastam el, nem akartam vele foglalkozni. Plussz még 15 nem fogadott hívás és 17 üzenet Luk-tól. Tényleg, nem is írtam neki az este, hogy itt vagyok. Majd írok neki. És egy üzenet anyumtól.

Szia Kicsim!
Korán reggel el kelett utazunk Dallasba! Egy hétig leszünk távol, addig is legyél jó, fogadj szót Lukasnak! Szeretünk, majd jövünk! Szeretünk Anyu és Apu ❤

Szóval egy hétig Luk-kal leszek otthon. Ennek örülök, de nem is. Azért nem örülök, mert 100%-ék, hogy ha haza megyek kifog akadni, hogy miért nem hívtam fel, miért nem írtam neki legalább egy kibaszott SMS-t, stb. Bár még nem veszkedten vele annyiszor, mert mindig New Yorkban volt, de mindegy is.

Vissza mentem a nappaliban tv-t néző Alex mellé. Valamilyen vetélkedőt nézett, de amint meghallotta, hogy jövök, rám kapta tekintetét.

- Minden rendben? - néz végig rajtam.

- Ja, persze. - ülök le mellé - A szüleim elutaznak egy hétre Dallasba, biztos a munka miatt és biztos, hogy a bátyám le fogja szedni a fejem, hogy miért nem hívtam vagy írtam neki. - nevetek fel.

- Értem. - mosolyodik el. Valamiért szeretem ha Alex mosolyog. Lehet látni, hogy az Ő mosolya nem kamu. Mindig mosolyog, még egyszer sem láttam szomorúnak. Vagy lehet talán egyszer, mikor én, Alex, Matt, Jack és Kenzie elmentünk moziba. Egész idő alatt furcsán nézett ránk, vagyis rám és Matt-re. De Alex csak azt mondta, hogy „fáradt".

- Jobban vagy már? - néz rám gyönyörű barna íriszeivel.

- Persze, sokkal. És köszönöm, hogy itt lehettem. - mosolygok rá.

- Ugyan nincs mit. - közelebb ül és megölelt. Pár másodpercig így vagyunk, majd elváltunk. Miután elváltunk akkor láttam meg, hogy Alex-nek van egy tetkója a kézén. Egy farkas volt.

- S mióta vagytok, vagy voltatok együtt Mattel? - törte meg a csöndet Alex, ami ránk telepedett.

- Több, mint egy és fél hónapja. - szomorú mosolyra húzom a szám és lehajtom a fejem. Az alsó ajkamba harapok, hogy a könyek ne törjenek ki. Érzem, hogy Alex közelebb ül és átölel. Jól esett most ez. Majd állam alá nyúl, hogy rá tudjak nézni. Látom, hogy tekintete a szemem és szám között cikázik. Közelebb hajol, szánk közti távolság már csak pár milliméter. Még közelebb hajol és megérzem ajkait az enyémeken. Nem szabadna, mert a legjobb fiú barátom és csak barát ként szeretem, vissza csókolok. Kezeit lecsúsztatja derekamra és még közelebb húz magához. Amint rájövök, hogy mit is csinálok ellököm magamtól, fogom a telóm és a táskám, és rohanok ki és magára hagyom a sokkot kapó Alex-et.