Miattad írtam ! - Yoonseok [befejezett]

Tollvonás 1.

ღ Min Yoongi ღ

Keserves lassúsággal róttam a szürke ,nyomasztó hatású téli utcákat.
Kabátomat összehúztam egy hűvösebb szellő hatására, mely a textíl alá férkőzve,felkorbácsolta pihegő pihéimet.
Didergés rázta meg testemet,fene vigye el ezt a nagy hideget! Nagyon szeretem a telet ,kivéve ezt a szeszélyes időjárását. Imádtam járni ilyenkor a kihalt utakat. Az emberek inkább a meleggel elárasztott lakásaikba menekültek a mínuszok elől. Legalábbis akik ezt megengedhették maguknak,mások összebújva igyekeztek megakadályozni,hogy ne hűljön testük kandallója. De persze sajnos,voltak akik kénytelenek voltak egyedül megbirkózni eme szörnyű feladattal. Ha megtehetném mindenkinek segítenék,de ehhez sajnos egyedül  kevés vagyok. Ahogyan elnéztem mostanában az emberekből ,hiányzik az emberség ,a fajtársainkkal való törődés eltűnődni látszik.

Este hét órát jelzett a városban található toronyóra,lassan vacsora idő. Vajon hány ember ehet a családja körében ?
Íróként ,sokféle téma mozgatta meg agytekervényeimet. Mindig kattogtam valamin,holott általában a könyveimre kellett volna koncentrálnom. A kis ördög mégis mindig megtalált elvive gondolataimat egy-egy ráérő tematikára. Sikeres író vagyok,több könyvem is hatalmas renomét hozott.
Sosem voltam dicsekedős fajta ,az írás az én szenvedélyem,melyben teljesen önmagamat adhatom. Legtöbbször horror kategóriában írtam ,ám néha napján becsúszott néhány gasztronómia vagy éppen szociológia könyv is.

Egy kávézó előtt tértem magamhoz ,majd kisebb gondolkodás után,hangosan csilingelve jelezte a csengő belépésemet.
Egy számomra szimpatikus helyet választottam,ahonnan az egész helyiséget beláttam. Éppen hogy helyet foglaltam ,egy vörös hajú,miniatűr lány állt meg asztalom mellett. Kedves hangszíne üdítően hatott átfagyott hallójárataimra.

- Jó estét uram ! Mit szabad hoznom önnek?-vette elő fehér jegyzettömbjét,beüzemelve tollát.

Alig pillantottam az itallapra máris eldöntöttem,hogy az ekkori szezonális  kedvencemet fogom választani.

- Egy forró csokit szeretnék tejszínhabbal és pillecukorral ,ha megoldható ! - ejtettem meg felé egy apró mosolyt ,maszkom államra húzása után.

- Természetesen,azonnal hozom is! - hajolt meg kissé,majd sebesen indult vissza a pult felé.

Kabátom levétele után pásztázni kezdtem a halkan duruzsoló tömeget. Legtöbben a párjukkal vagy éppen egy jó barátjuk köreiben voltak. Szerettem kielemezni magamban az embereket ,kiskorom óta ezt volt a rigolyám.
Mindig megnéztem őket ,alaposan végigmérve próbáltam besorolni őket a minden napokba.
A személyiségüket mára már a mimikájukból és apró mozdulataikból ,szinte tökéletesen el tudtam mondani.
Jobbra pillantva egy fiút láttam meg ,aki egy fiatal lánnyal beszélgetett.
Valamiért nagyon felkeltette az érdeklődésemet,pedig ritkán esik meg ez velem.
Fekete haja egybeolvadt azonos színű sapkájával,nemrég érkezhetett,hiszen a kabátja is rajta pihent.
Hevesen magyarázott az előtte helyet foglalónak,folyton mosolyogva. Nem fárad el az arca ?
Érdeklődve néztem a párost ,kissé talán túl mélyen is. Majd szívrohamot kaptam,mikor a pincérlány elém tette rendelésemet. Illedelmesen megköszönve ,előre kifizetve egy kis borravalóval megtoldva engedtem aztán útjára.
Lassan szürcsölgettem a forró nedűt,világlátóimat egy percre sem szakítva el a fekete hajúról.
Végre levetkőzött,így láthattam izmos felsőtestét melyet a fehér feszes pulóvere szépen kiadott. Sötét haja ,lágyan omlott homlokába,fényesebben csillogva a lámpánál.
Biztos nagyon puha lehet...
Oldalról láttam ,de még így is kitudtam venni tökéletesen ívelt vonásait.
Kissé kerek orcája hihetetlenül illett hozzá ,pissze orra arányosságot sugárzott.
Melegséget árasztó mosolya,nyugtatóan hatott az emberre. Vakítóan fehér fogai,ápoltságot sugároztak. Kerek szemeit szívesen megvizsgáltam volna közelebbről. Tetszett a látványa. Helyes volt.

Régóta voltam egyedül ,utoljára valakivel azt hiszem húsz éves koromban voltam. Akkor is csak pár hónapig tartott az adott hímnemű párommal. Most pedig huszonhat évesen ,úgy érzem újra szerelmes szeretnék lenni.
A rideg külsőm sajnos sok mindenkiben mást kelt és persze nem könnyű egy íróval együtt lenni sem. Hiszen állandóan időponthoz vagyok kötve,reklámoznom kell magam,el kell mennem dedikálásokra és különféle interjúkra is. Kevés a szabadidőm ,mivel ezzel keresem a kenyerem ,fontos szerepet tölt be az életemben.
Néha az én káromra ,a magánéletem elé kell helyeznem.
A fiú és a lány is sietve távozik hirtelen amit szomorúan konstatálok.
Talán ,ha kicsit több ideig maradtak volna ,esetleg össze szedtem volna magamat.
Lehetséges ,hogy odavánszorogtam volna egy randi reményében.
De az élet megint nem nekem kedvezett, összekulcsolva ujjaikat hagyták el a kávézó meleg terét.
Üresen tátongó lelkemet továbbra is sivárként hagyva.
Mit is hittem ? Egy ilyen pasi,majd pont meleg lesz nem? Hát nem!
Kedvszegetten, lehajtott fejjel operáltam magamra a kabátomat.
Majd melankolikus hangulatban elhagytam én is a meleget biztosító helyiséget.
Kiérve a zimankós időjárásba,sebtében emeltem lábaimat,hogy minél előbb haza érjek.
Aludnom kellett volna már, rég elmúlt nyolc óra is ,holnap dedikáláson veszek részt. Sok  embernek kell kedvességet színlelnem,miközben lelkem omladozva könyörög segítségért.

(⊙.⊙(◉̃_᷅◉᷅)⊙.⊙)
Halihó!
Igen,egy újabb kis szösszenet tőlem !
Remélem tetszett !
Hagyjatok jelet/véleményt !
Nagyon kíváncsi vagyok ,hogy mit szóltok hozzá!💬🤩
Kipattant a fejemből és muszáj voltam leírni.
Elnézést ,ha vannak elírások! Ígérem reggel átnézem!
Köszönöm a figyelmet !
Tényleg nagyon érdekel ,hogy mit gondoltok a részről !!!!😣
Virtuális ölelés 🖤🤗
2018.09.27.
ʕ•́ᴥ•̀ʔっ