Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Tony

-Ami apáddal történt az nem baleset volt. Direkt okozták a balesetet, hogy álcázhassák, hogy mire készülnek.-mondta idegesen Dean.

-De ki?

-Nem ki, hanem kik! Hazudtam neked, a WOLF történetével kapcsolatban. A 9 ágból, egy rossz útra tévedt, de mivel nem akartunk vérontást megegyeztünk velük. Annyi vérfarkast képeznek ki amennyit akarnak, de nem ölhetnek csak ha muszáj, lett volna a feltétel ha elfogadják, de nem tették. Végül a megegyezés szerint annyi vérfarkast képeznek ki amennyit akarnak, 10 évig kell szolgálniuk valamelyik katonaságnál, utána ki kell képezniük valakit vagy valakiket. Viszont a katonaságnál, és az azt követő időszakban ölhetnek. Az egyik ebbe az ágba tartozó tette, hogy teszteljen. Kiszemelt magának, de így hogy apád él megbuktál.-a sztori elején még dühösen, majd kérdőn néztem rá- Az apád elméjébe csináltak egy elmezárat, és ha egy farkas elsőként az emlékekbe akar belenézni, és nem nyitja fel a zárat,  akkor az megöli a farkast és az áldozatot is.

-És most?-kérdeztem, mert láttam rajta, hogy nem mondott el mindent.

-Meg akarják ölni majd apádat, ezért elmegyek beszélek velük, de előtte még elveszem az emléket apádtól.

-Milyen emléket?-kérdeztem.

-A kinézetükről, de nagyon kell rá vigyáznod!-bólintottam, de még voltak kérdéseim.

-Ez ilyen egyszerű, elmész és lebeszéled velük?-tudtam, hogy nem ilyen egyszerű.

-Lehet, hogy meg kell ölnöm egyiküket, de majd megoldom.

-Nem mehetsz egyedül, Lucas majd vigyáz apára és elveszi az emlékeit-mondtam miközben a férfire pillantottam aki a beszélgetés alatt némán figyelt- Én pedig veled megyek!

-Danielle, nem mehetsz! Sokkal erősebbek nálad, és ha ez nem elég többet tudnak, fél perc alatt lenyomnak.

-Erre számítok! Van valami kicsi késetek?-kérdeztem, mire mindketten sóhajtottak. Lucas elment hátra az "irodájába", két perc múlva egy kicsi késsel és egy tokkal tért vissza. A tokot a késsel felrögzítettem a bokámra, a nadrág alá.-Köszönöm Lucas! Meg sem kérdeztelek, egyáltalán elmehetek?

-Danielle, az alphád vagyok, nem a főnököd! Vigyázok apádra, ne aggódj! Menj csak, mutasd meg nekik!-kacsintott egyet, én pedig vissza kacsintottam.

-Megyünk?-kérdeztem Deant.

-Nem örülök annak, hogy jönni akarsz! Így rád is vigyáznom kell!-mondta kifelé menet.

-Nem neked kell vigyáznod rám, meg kell tanulnom vigyázni magamra!-beszálltunk a kocsiba és elindultunk. 10 perc után kíváncsi lettem hova megyünk.

-És most hova megyünk?-kérdeztem.

-Besétálunk a csapdába! Tudom, hogy hol vannak, és várnak minket.

-És miért sétálunk be a csapdába?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Mert van egy tervem! Szóval kérlek tedd azt amit én mondok és bízz bennem!

-Oké!-bólintottam is a kijelentés mellé. Még vagy 10 percig autóztunk, amikor megálltunk egy nagy, elhagyatottnak tűnő raktárépület előtt.-Kicsit sem vészjósló!-jelentettem ki cinikusan.

Bementünk, több kisebb szobán, irodán, és raktárrészen keresztül mentünk, míg eljutottunk egy nagy teremig. A terem üres volt és sötét. A belmagassága 10-20 méter, ha nem több. A tágas terem közepén két alak állt, nem tudtam rendesen kivenni az arcukat, de az biztos, hogy mosolyogtak. Dean csak szó nélkül ment előre, én pedig követtem. Pár méterre tőlük megálltunk. Az egyikük szőke a másikuk barna hajú. A tanítvány szőke hajú, fiatal fiú pimasz mosollyal mért végig a szeme pedig megállapodott a nyakamban levő nyakláncon. A mestere fekete hajú, mosolya zord, és kissé ijesztő. Mikor már egy perce némán álltunk, a fekete hajú hirtelen harsogó, gonosz nevetésbe kezdett, mint egy pszichopata. Olyan szívesen pofán vágtam volna, de nem tettem semmit, csak figyeltem a pulzusomra és rezzenéstelenül álltam. Pár perc után viszont felvillantottam a sárga szemeimet.