Dobozos Kóla || JIKOOK ||

~ 1. ~

__06:11__

Hétköznapian sétáltam a számomra már jól ismert benzinkút felé, ugyanis minden reggel itt vásárolom meg a szokásos doboz kólámat, amit aztán ráérősen elfogyasztok a biciklitárolónál. Ez a bő fél óra, ami alatt ez lezajlik, sose valami változatos. Minden egyes nap ugyanazt a fajta italt veszem ugyanattól az eladótól ugyanabban a boltban. Sose számítok semmi újra, a mai reggel sem volt kivétel ez alól.
Belépve a bejáraton a már megszokott csilingelés töltötte be a helyet, mire a kassza mögött ücsörgő férfi felkapta fejét. Nem tartózkodott itt senki rajtam kívül, egyébként sem volt egy gyakran látogatott benzinkút, nem hogy kora reggel.
A hűtőszekrényekhez sétáltam, kikaptam a számomra megfelelő terméket, majd a pénztár felé vettem az irányt. Közömbösen letettem a fém dobozt, s a zsebemben kezdtem kotorászni a pénzemért. A férfi semmiféle érzelmet kimutatva mért végig.
- Már megint te? - Tette fel a már néhányszor elsütött kérdést, ami nem meglepő úgy, hogy minden nap csodálhatja a pofámat. Vállat rántva nyomtam kezébe a kóla árát, majd elhagytam a boltot. A biciklitároló hátul van, így mire eljutok odáig, az esetek többségében a pár percnyi küszködésem után sikerül felbontanom a megvásárolt italomat. Megpillantva az említett helyet, egy emberi formát tudtam kivenni a távolból. Mertem remélni, hogy senki nincs ott, és szokásosan egyedül tölthetem a reggelemet, ami a nap fénypontja, hisz a továbbiakban végig emberek lesznek a közelemben. Mikor odaértem, rögtön meg is torpantam. Egy olyan velem egyidős fiú ücsörgött ott, dobozos kakaót szürcsölgetve. Szürke pulóverének ujja takarta kézfejét, lábát befele fordítva ült a tároló szélén.
- Te meg mit keresel itt? - Csúszott ki a számon. Tekintetét felém szegezte, majd vállat rántva nézett vissza cipője orrára.
- Csak úgy ide ültem. - Tisztában vagyok vele, hogy nem sajátíthatom ki ezt a területet, mégis végtelenül dühített, hogy valaki itt van. Ez az én helyem. Egyedül csak az enyém. Az én kézírásommal van itt tele firkálva a fal, az én üdítős dobozaimmal van tele az itteni, már rég használaton kívüli kuka, és az én emlékeim fűződnek ehhez a helyhez.
- Menj el, kérlek. - Vágódtam le mellé, remélve hogy hamarosan elmegy innen, de inkább tovább kötekedett.
- Miért tenném?
- Mert szépen megkértelek rá. - Forgattam szemem, miközben bele-bele kortyolgattam a kólába.
- És engedelmeskednem kellene neked? - Vigyorgott kacéran, feltűnően élvezte, ahogy hergel.
- Jobban jársz. - Lepleztem idegességemet egy felé küldött apró mosollyal, de csak azért sem hagyta abba.
- Meg kéne ijednem? - Eldurrant az agyam.
- Figyelj, ki vagy te, hogy így feleselj?
- Ki vagy te, hogy megtiltsd a feleselést? - Arcomról lehervadt mindenféle érzelem. Sóhajtottam egyet, majd figyelmen kívül hagyva a fiút hátrabillentettem fejem. Nem fog érdekelni, hogy itt van. Szimplán nem törődöm vele, nem szólok hozzá. Nem fogom hagyni, hogy feldühítsen, és rászánjam az energiámat, hogy üvöltsek vele. Csend telepedett a helyre, ő pedig önelégülten szürcsölte tovább a kakaót.
- Itt laksz a közelben? - Az addig oké, hogy megbékélek a jelenlétével, de hogy még társalogjak is vele, nem is enyhe túlzás.
- Nem beszélsz velem? - Nem adja fel, de még mindig ignorálom.
- Nem vagy valami beszédes. Szereted az embereket egyáltalán? - Tette fel a számomra kellemetlen kérdést, mire nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak.
- Mit szeressek rajtuk? Mind undorítóak. - Nos, nem éppen vagyok egy ember kedvelő személy, ha lehet ilyet mondani. Szinte már szégyellem a saját fajomat. Szégyellem amit művelnek, tesznek mind egymással, mind magukkal, mind a környezetükkel és még sorolhatnám. Tönkrevágnak mindent. Szánalmasak és önzők.
- Talán szerinted mindenki ugyanolyan? Attól még, hogy a társadalom nagyrészt förtelmes, akadhat néhol pár jó ember. - Azt már most megállapíthatom, hogy rendkívül szeret kötekedni.
- Egyelőre egyhez sem volt szerencsém. - Vontam meg vállam.
- Hát, szerintem én egy viszonylag jó ember vagyok. - Állt fel helyéről kiegyenesedve, mire önkénytelenül is felnevettem.
- Nem tartod nagyra magad egy picit?
- Ne mondj ilyet, ameddig nem ismersz. - Nyelvét kiöltve rám hajította messze a kakaó dobozát, én pedig csak szememet forgattam.
- Mellesleg Jungkook vagyok - Emelte magasba karjait, s jóízűen kinyújtózkodott.
- Jungkook?
- Jeon Jeongguk - Beletúrt hajába, majd egy gyors intéssel elintézve a köszönést sarkon fordult. Részemről a szerencse, Jeon Jeongguk.