Szerelmes Éjszakák

three

úgy lennék
film egy ócska szalagon,
mely rólad szól, bár nem tudom
mi lesz, ha véget ér.

SZERENCSE
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂

Tudom a megbocsátás valójában nem létezik. Csak az emberek felejtenek hihetetlenül gyorsan. Épp annyira gyorsan, ahogyan én felejtettem el a tegnap éjszakát, azt az éjszakát amit soha nem akartam.

A fenyvesek túl magasan voltak. Én pedig hihetetlenül részeg. Ujjai hullámos, kócos hajamat cirógatták. Ajkai pedig megállás nélkül beszéltek, régi történetek s, hogy egykor mennyire, de mennyire szeretett, hogy egy barom volt amiért hagyott kicsúszni kezei közül, de megtörtént gyenge voltam és hihetetlenül hülye. Hagytam a csábításnak, három külön töltött hét után elvesztettem az uralmat magam felett, s lefeküdtünk, újra!

A fárasztó reggel amikor mardos a bűntudat, a fejem szétszakad, torkom aszott a testem pedig hihetetlenül merev. Gyűrött lepedő, ami emlékezni késztett arra jó éjszakám lehetett.
A szobámba a dolgok nem voltak a helyén, Chris mindig is heves volt. Szeretett irányítani. A lepedő lehúzva a matracról, a takaró henyén fedetlen testemet takarta. Ruhák a földön, az ablakom nyitva. Szerettem volna emlékezni, de nem ment. Tudni, hogy miről beszéltünk s, hogy milyen volt. Milyen volt újra együtt. Módfelett talán jobb, ha nem tudom mi folyt a pasztell kék falak belsejében.

▂▂▂▂▂▂▂▂▂

Fejfájásom enyhítésére a konyhai pultok aljában kerestem gyógyszert. Barna, fából készült pultok, sárga ordas falak, s egy szerfelett hideg csempe. Lábaim mennyre nyúlóan váltak jéghideggé. Az asztalunkon egy halvány zöld posztit volt.

"Már megint bedőltél nekem,
még mindig szeretsz,
de nekem nem kellesz
már, nem.."

A tüdőm megtelt levegővel a szemeim könnyel. Kihasznált, és ez nagyon padlóra küldött, a vágy és a gondolat, hogy újra együtt, újra Ő és én. Hittem benne, hogy minden jó lesz, hogy minden tökéletes lesz.. De nem, ez volt az életem, komor, undor és unalom. A szobámban roskadozva vártam a holnapot, hogy találkozzunk és felhántorgassa nekem a ma éjszakát, mert ez volt az utolsó szerelmes éjszakánk.

A vasárnap, az utolsó napom volt mielőtt újra suliba megyek, s meghalok szégyenembe. Összeakartam szedni magam olyanra, mint régebben! Szerettem volna újra a régi lenni. Chris annyira egyensúlyba tartott, de annyira, s végül kiszeretett belőlem, mert látta undorító vagyok.

Október 10

Gyönyörűen sütött a nap az ősz ellenére. Bézs nappalink közepén ültem, laptopommal. Éppen utazásokat néztem magamnak és neki! Elterveztük, hogy együtt csak mi ketten elmegyünk valahova, ahol egyedül lehetünk és egy percre meghalhatunk. A csengő megszólalt én pedig ajtót nyitottam neki. Haja szokásosnál kócosabb, szemei üvegesek voltak. Ajkai szárak, cigi szagúak, undorító. Orra a hűvös miatt piros. Köszönés nélkül lépett be, s a nappaliba ment leült a fotelba, majd várt.
– Üljünk le akarok valamit mondani, valami fontosat. – leültem a másik fotelba, s figyeltem, ujjait tördelni kezdte és nem jutott szóhoz, nem tudta mit mondjon, majd belekezdett, bár soha ne tette volna. – Régóta nem érzem azt, mint az elején. Már csak szeretlek és nem vagyok beléd szerelmes. Már nem hozol úgy lázba, mint ahogy eddig. Már nem öröm, ha veled kell lennem. Rád untam, mert van nálad érdekesebb. Te pedig nálam jobbat érdemelsz. Szakítok veled, mert nem akarok én is boldogtalan lenni. — elszörnyedtem és a szívem apró darabokra törött. Nem sírtam, mert nem akartam, hogy lássa én még mennyire szeretem.. – Oké, értem! Szerintem most menj el. – hangom gyenge, de határozott. Fel állt és az ajtóhoz sétált, kilépett az ajtón és az életemből is. Ott valami nagyon megtört legbelül, valami nagyon szilánkos és éles lett, a kis vérpumálóm na az, őt porrá zúzták. Könnyeim patakokban folyt végig az arcomon, soha nem felejtem el. Tudod ez a te ez te voltál Chris, mert egy szemét láda vagy.

tudod, Chris itt
haltam meg
egy kicsit.

▂▂▂▂▂▂▂▂

NEGYEDIK RÉSZ HAMAROSAN!

hogy tetszett?
végül csak kiderült,
hogy szakított Chris és April..

Love u, x