1. Győzelem (Befejezett)

18. Fejezet

Órák teltek el. Ashleyvel már megittunk másfél üveg whiskyt. Az ágyon feküdtünk és mindenen nevettünk.
-Komolyan csókolóztál már lánnyal? – kérdezte nevetve.
-Több is volt, mint csók. – válaszoltam én is nevetve.
-Én még soha nem csókoltam meg egy lányt se.
Felültem az ágyon.
-Ülj fel. – utasítottam.
Ő azt tette, amit mondtam. Velem szembe ült. Megfogtam az arcát és közel húztam magamhoz. Ajkamat az övére nyomtam, majd megcsókoltam. Bele adtam mindent, hát el kell ismernem Ash is tudta, hogy kell jól csókolni.
-Ne már! – hallottam az ajtóból Niko hangját.
Elhúzódtam Ashtől és nevetni kezdtünk. Nik hozzánk sétált és felrángatta Asht.
-Istenem, Jordan muszáj neked megrontanod a húgomat? – kérdezte.
-Biológiai értelemben nem is vagytok rokonok. – nevettem.
-Jaj Nik ne csináld már. – nyafogott Ash. –Csak jól éreztük magunkat.
-Annyi pia után én is jól érezném magam, amit ti ketten bevedeltetek pár óra alatt. Hát nem lehet titeket magatokra hagyni?
-Örülj, hogy nem könnyek közt találtál itt minket. –mondtam. –Mert olyan rész is volt. A másfél üveg alkohol előtt.
Ashleyvel egyszerre kezdtünk el nevetni.
-Összebarátkoztatok. – mondta lemondóan Nik.
- Leszünk legjobb barátok Destiny? – nevetett Ash.
- Persze. Majd titkos kézfogást is kitalálunk.
Ismét nevetni kezdtünk.
-Jordannek borzalmas természete van. – jegyezte meg Nikolai.
- Nik. 200  évet töltöttem egy borzalmas természetű fél démon társaságában. Destiny ahhoz képes piskóta. – Ash rám nézett. –Nikolaira céloztam. – súgta, de biztos voltam benne, hogy az említett személy is hallotta.
-Ashley, nem kell elmenned?
-Ja, tényleg. – mondta lebiggyesztett ajkakkal. –Megígértem Ethannek, hogy felváltom. Tudod, vigyázunk Carolra. Pedig ő nem olyan jó társaság, mint te, hidd el nekem.
-Ne menj. – nyafogtam.
-Hív a kötelesség. – mondta lemondóan. – A telefonszámomat felírtam egy papírra. Ha ez a szörnyeteg engedni, hívj fel.
Hatalmas alkohol mámoros mosoly terült szét az arcán. Lábujjhegyre állt és hatalmas cuppanós puszit nyomott Nikolai arcára.
-Kérlek, ne piszkáld az öri barimat bátyus. – mosolygott majd megjelent előttem.
Az érkezése nem volt felhőtlen, mert megszédült és az ágyra esett.
-Jól vagyok. – nevetett.
Felült és puszit adott a számra.
-Örök élmény volt, te beképzelt ribanc.
-Huzzál már, de prűd szuka. – nevettem.
Ashley eltűnt, csak remélni mertem, hogy jó helyre villantja magát és nem esik semmi baja.
Nikolai nagyot sóhajtott és leült a fotelba. Én is követtem a példáját. Elővettem egy cigit és rágyújtottam. Nik bekapcsolta a televíziót ahol épp valami híradó ment. Csak sóhajtoztam a sok haláleseten, majd a tévére meredtem.
-Hangosítsd fel!
Nikolai megtette.
-Itt állunk Fayetteville polgármesterének egyetlen fia előtt. – hallottam a riporter hangját majd megpillantottam a bátyámat. – Destiny de LaFayette grófnő majdnem 2 hete tűnt el nyom nélkül, családja az óta se tud róla semmit. A nő semmi életjelet nem adott magáról, ez idő alatt, de családja hatalmas összeget ajánlott fel annak a személynek, aki információt tud róla szolgáltatni. A gyönyörű grófnő, június 21.-én tűnt el a Napforduló néven ismert bárból.
-Ez nem jó. – motyogtam.
-Itt állunk Dominic de LaFayette grófúrral szemben. Grófúr, ön mit gondol húga eltűnéséről?
-A húgom nem él szent életet, többször kimaradt akár napokig is, de mindig értesített hol létéről. –kösz bátyus, épp most állítottál be világi ribancnak. – De önszántából soha nem menne el 2 hétre úgy, hogy nem is jelzi, merre van. – Dom a kamerába nézett. – Dessy, ha hallasz, kérlek, gyere haza! Hiányzol, és nagyon aggódunk érted. Ha nem is akarsz haza jönni, vagy ha nem tudsz, haza jönni legalább hívj fel, vagy értesíts valamilyen formában. Tudni akarom, hogy mi van veled, hogy jól vagy e. Kérlek Des.
Nikolai kikapcsolta a tévét.
-Niko, ez így nem lesz jó. Valószínűleg az egész ország engem keres, és bárki felismerhet. Nem bujkálhatunk az emberek elől is Nik. Kérlek, had hívjam fel a bátyámat. Nem mondom el, hogy hol vagyunk, azt se, hogy miért mentem el vagy, hogy kivel vagyok. Csak elmondom, hogy állítsák le a keresésem. Kérlek, Nikolai had beszéljek vele!
Niko semmit nem mondott csak a kezembe nyomta telefonját és kisétált a hotel szobából. Megpróbáltam gyorsan beütni a bátyám számát, de miután harmadjára se sikerült lassítottam és végre meglett. Megnyomtam a hívó gombot.
A második csengetés után már fel is vette. Ez gyors volt.
-Halló? – szólt bele.
Annyira jó volt hallani a hangját, hogy azt szavakba nem lehet önteni.
-Hallom nagyon hiányzom. – szólaltam meg végül.
Csend.
-Dessy? – kérdezte. –Miért tűntél el? Jól vagy? Merre vagy? Gyere haza most azonnal!
- Nem mondhatom el, hogy hol vagyok. Arról se beszélhetek, hogy miért tűntem el, nagyon hihetetlen ez az egész még számomra is, de jól vagyok Dominic.
Csak remélni tudtam, hogy értelmesen beszélek.
-Elraboltak?
Nevettem.
-Nem. Tényleg nem, épp az ellenkezője. Próbálják megmenteni az életemet.
- Dessy..
- Tényleg jól vagyok Dom. Ha haza megyek, mindent elmesélek neked.
- Ha haza jössz? Mi az, hogy HA?!
- Dominic, veszélyben van az életem. Elmondhatnám, hogy miért, de úgyse hinnéd el, így csak annyit kérhetek, hogy bízz bennem.
-Bízom benned! – mondta.
Bólintottam, bár ő ezt nem láthatta.
-Szeretnék egy szívességet kérni. – mondtam. –Állítsátok le a keresésem, mert így csak bajt hoztok a fejünkre. Tudom, hogy csak úgy eltűntem és ez nem válasz, amit ma kaptál tőlem, de jobbat érdemelsz annál, mint hogy telefonon elmondjam a dolgokat. Kérlek Dominic, ne keressetek, haza fogok menni. Nem tudom, mennyi idő kell még, de haza megyek.
Sóhajtott.
-Mindent megteszek az ügy érdekében. – ígérte.
-Köszönöm! – elmosolyodtam. – És mi a helyzet otthon?
- Ne is kérdezd! Anya éjjel-nappal sír az ő elveszett kislánya miatt. Apa itthon van és próbálja vigasztalni, de valahogy mindig rossz dolgokat mond, és ezzel még jobban kiborítja anyát. Sarah meg van áldva azzal, hogy csak fel akarod hívni a figyelmet magadra és ezért mentél el. A legjobb része az volt, amikor Sarah már a temetésedet szervezte. Anya teljesen kiborult és összeveszett Miss. Tökéletessel.
Hangosan felnevettem.
-Ilyen egy jó nővér nem? Az ember eltűnik és egyből a temetést szervezi. Szerintem imád engem.
Dominic nevetni kezdett. Hiányzott a nevetése.
-És te hogy vagy? – kérdeztem.
-Hiányzol Dessy. – mondta halkan. – Hiányzik, hogy nem beszélünk, hogy reggelente nem fekszel mellettem, hogy nem ölelsz át. Hiányzik a másik ép eszű de LaFayette a házból.
- Te is hiányzol Dominic! – mondtam. – Nagyon vigyázz magadra kérlek!
-Inkább te vigyázz magadra hugi!
-Mint mindig.
Egyszerre nevettünk fel.
-Már az elején meg akartam kérdezni, csak elkapott a hév, hogy hallom a hangod. Des te részeg vagy? Tudod, elég furán beszélsz és nem minden szavadat értettem.
Legalább én elhittem, hogy nem vagyok részeg és értelmesen beszélek. Ennyit az illúziómról.
-Hát én megmondtam, hogy jól vagyok.
Nevetett.
-Dominic, most le kell tennem, de ígérem, hogy haza megyek. – elmosolyodtam. –Szeretlek!
-Minden nap várni foglak! Én is nagyon szeretlek kis hercegnő!
A becenév hallatán elmosolyodtam és letettem a telefont.