Mindenki csak azt a Lillát látja aki nevet,mosolyog de még senki sem látott éjszaka ahogy az ágyban sírok minden éjjel...van amikor okkal van amikor már csak azért mert jól esik Nem akarom elmondani senkinek,hisz úgysem értenék meg..se apukámat,se a barátaimat nem engedem annyira közel,hogy az igazi énemet lássák. Ebben az a szomorú, hogy nem is vagyok szomorú...csak szimplán ürességet érzek. Egy tántongó lyukat amit nem tudok csak úgy befoltozni...
Több vágás díszít mégis egész nap vigyorgok,sosem váltok tesinél nadrágot nehogy én legyek a következő téma az évfolyamon.így is kibeszélnek az épp elég...és azok megvető vagy undorodó tekintettek, a nevetések a hátam mögött..mind borzasztóan fáj
De nem baj inkább mosolygok hisz úgysem érdeklek senkit ^^
(Sajnálom,hogy itt sajnáltattom magam...)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
