Amelia normális életét csak egyetlen egy dolog borította fel. Amikor Gothambe viszi a sors. Persze csak egy dolog tartja őt ott. A bátyja. A rideg és hideg város magába szippantotta a lányt. Arra viszont nem számított, hogy a nagy Joker fogja őt elk...
Különös, körülmények között ébredtem egy kemény ágyon, amit igazán, nem is láttam, mert lekötöztek. A szemembe világított lámpa teljesen elvakított, majd hirtelen ajtó nyitást hallottam a bal fülem felől. Cipője kopogott a padlón, nőinek ítéltem meg. Megpróbáltam oldalra fordítani a fejem, ám sikertelen próbálkozásnak ígérkezett. Amikor már mellém érkezett behunytam a szememet, bár semmin se segített. – Nyugi, Puddin' máris jön! - majd felkacagott egy nagyot, aztán belépett még valaki hirtelen. Egy férfi. – Jön a következő beteg! Már itt is van? - majd az ismeretlenek együtt nevetettek tovább. – Szerintem injekciót kell kapnia! Harley nővér? - motoszkálni kezdett a táskájában. Mellette a "nővér" majdnem megfulladt a hahotázásában. – Na meg is vagyunk! - majd oldalra néztem és észrevettem, hogy nagyon világos szín, ami a karja volt egy nagy tűvel közeledett felém. – Mister J! Nem gondolod, hogy ha ez nem sikerül akkor leállhatnánk ezzel az véres dolgokkal. – Még mit nem Harley! Addig csináljuk, amíg nem lesz egy tökéletes utódom - a kis szőke csak bólogatva állt közvetlenül mellette. A következő pillanatban már bele is szúrta az injekciót a karomba, majd ráhelyezett egy fehér, puha anyagot. Észrevette éberségemet, amire kissé rá csodálkozott. – Puddin' hogy lehet még... - kezdett bele a nővér, a férfi megszakította. – Csönd Harley! - ekkor elsötétedett előttem minden. Néhányszor képek villogtak be egy vörös hajú lányról, aki valószínűleg meghal, meg egy fiúról, aki pedig feltámadt. Néha éreztem, ahogy ledobtak valahonnan, és az esésemet el se tudnám felejteni. A fájdalom, ami belém nyilalt emlékezetes. Alig bírtam meg mozdulni, az meg csak rosszabbá tette az egészet, hogy éjszaka feküdtem odakint. Mivel sehová sem tudtam volna menni, így ott maradtam. Egész éjjel esett az eső, én pedig bevackoltam magamat egy kisebb barlang kezdésbe. Egy hatalmas kastély lehetett a közelemben, aminek csak egy részét láttam. Valami világított kint az udvar elején.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kicsit közelebb merészkedtem volna, de fáradtnak éreztem magamat, és nem fogalmam sem volt arról, mit is fecskendeztek a vérembe. Hideg szél fújt, ám én nem fáztam, inkább tudomást sem vettem a kinti zajokról. Bármi is lett volna az....
