A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

28. rész

Egyenesen haza szaladtam. Nem akartam sehova se menni.  Csak be akartam bújni az ágyamba és csak sírni, amíg nem lesz jó. Nem akartam senkivel sem beszélni, bár Luk biztos le fogja szedni a fejem, hogy miért nem hívtam vissza vagy miért nem írtam neki egy szerencsétlen SMS-t, hogy jól vagyok. De most ez érdekelt a legkevésbé.

Undorítónak éreztem magam. Nincs még egy napja se, hogy szakítottam Mattel, már másnap a második legjobb barátja ágyában kelek. Jó nem történt semmi köztem és Alex között, de akkor is. És még rá tesz egy lapáttal, hogy Alex megcsókolt, én meg viszonoztam tettét. Ha ezt Matt megtudná, akkor Alex már rég halott lenne. Ismerem már jól Mattet.

A gondolkodásom az zavarta meg, hogy már házunk kapujában álltam. Vettem egy nagy levegőt, megtöröltem a szemeim és bementem az udvarunkba, majd az ajtó elé mentem. Bíztam benne, hogy Luk hétvége híján meg alszik és nem kell magyarázatot adnom neki. Halkan benyitottam és mentem volna fel a lépcsőn a szobámba, ha egy hang meg nem állított volna.

- Loran? - hallom meg a neven a nappaliba felől. Lassan megfordultam. Luk az ajtófélfának dőlve nézett rám. Az arcáról nem tudtam semmit leolvasni. - Mégis hol a büdös fenébe voltál??  Miért nem írtál vagy hívtál fel? - nem kiabált, csak hangosabban beszélt. Bár most, hogy bele gondolok még nem igazán hallottam Lukas-t kiabálni. Lehajtottam a fejem. Nem mertem a szemébe nézni és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.- Loran válaszolnál? LORAAN! - már kiabált, s közben a kezével gesztikulált.

- BAZD MEG LUKAS! NEM LÁTOD, HOGY SZARUL VAGYOK??? - kiabáltam rá könnyes szemekkel, majd felszakadtam a szobámba és jó hangosan becsaptam az ajtót.

A táskám csak a sarokba dobtam és bedőltem az ágyamba és a párnakba sírtam. Pár perccel később Luk kopogott. Ugyan ki más, ha csak Ő és én vagyunk itthon. Logikus.

- Bejöhetek? - kérdezte kedvesen. Biztos megbánta, hogy kiabált. Én is megbántam, hogy csak úgy ráförmedtem, hisz Ő semmit sem tud a tegnapi és a mai történtekről.

- Gyere. - ültem fel az ágyamba. Fogtam egy zsepit, amivel kifújtam az orrom. Lukas bejött és látszott az arcán, hogy megbánta. Rossz volt őt így látni.

- Loran. - ült le mellém - Sajnálom, hogy kiabáltam. Csak aggódtam érted. Tudod, hogy soha nem kiabálnék veled. Nagyon szereltek hugi. - szét tárta karjait és jó szorosan megölelt. Ez az ölelés nagyon jól esett és örültem, hogy itt van mellettem és egy ilyen jó bátyám van, mint Lukas Morgan.

- Én is sajnálom, hogy kiabáltam. Csak tudod... Én meg Matt... - nem tudtam úgy elmondani, hogy ne akadjon ki.

- Mi van veletek? - kérdezte ingerülten.

- Szakítottunk. - hangom elhalt. Még nekem is furcsa volt ezt kimondani. Szakítottunk. És még azt hittem, hogy Matt Turner lesz az igazi. Na még mit nem. Jó vicc.

- Mi? Miért? Mikor?

- Tegnap. És azért mert... - és mindent elmodtam neki a buli elejétől, egészen a végéig. Azt is elmodtam neki, hogy Alex-nél aludtam. A csókot inkább megsem említettem, nem akartam, hogy még idegesebb legyen. Mesélés közben párszor rá néztem, azt láttam az arcán, hogy azon gondolkodik, hogyan ölje meg Mattet.

- Először is nagyon sajnálom. - egy puszit nyomott a hajamba - Másodszor Matt egy hülye, ha egy ilyen csodálatos, gyönyörű, kedves, okos lányt dob egy olyan ribanc miatt. Megsem érdemelte, hogy együtt legyél vele. Jobbat érdemelsz.

Egy kicsit még beszélgettünk, de már jobb dolgokról. Majd Luk ment valamit rendelni, mert egyikünknek sem volt semmi kedve valamit csinálni. Egész nap csak TV-t néztünk, ettünk és mivel jó idő volt, kimentünk a kertbe, a medencéhez és fürödtünk egy jót. A mai nap ezen része jó volt. Egyszer sem gondoltam Matt-re, vagy Alex-re. Alex írt egy SMS-t, hogy holnap szeretne velem beszélni személyesen. Ezért holnap találkozok vele.

Most a nappalibab ülünk és épp egy vicces filmet nézünk, mikor valaki csönget. Luk fel kel megnézni, hogy ki az.