A csillagok alatt (S.M. FF.)

Shawn és Natali élete 03.

-Shh! Apa alszik-szólok a kisfiamra, aki nevetve áll fel, és leborítja a játékokkal teli kosarat a polcról, ami hatalmas csattanással ér földet, majd a szétgurult játékok utolsó nesze is elhal.

-David!-sziszegem, majd felkapom a földről másfél éves gyerekem, aki huncutul mosolyogva  vizslatja  gondterhelt arcomat. 

-Shh-teszi apró ujját szája elé. Elmosolyodok, majd David szobájába indulok, és befektetem az ágyba.

-Mit meséljek?-kérdezem  álmosan, majd a mesekönyvei közt kezdek kutatni.

-A vava.-tapsikol.

-Rendben.-húzom ki a könyves polcról a kutyusos könyvét, amit Karentől kapott legutóbbi látogatásánál. Nagyot ásítok, majd a szememet megdörzsölve kezdek bele a mondatba.

-Majd én elaltatom.-lép be Shawn, majd végigsimít a hátamon. Haja kócosan áll, és látszik rajta, hogy nemrég még az ágyon elterülve aludt. 

-Nem kell. Egész nap a stúdióban voltál, rád fér egy kis pihenés.-mondom majd az órára pillantok, ami fél kilencet mutat. 

-Te pedig egész héten vezetted a háztartást, én meg nem csináltam semmit, csak minden nap pontban nyolckor eldőltem és aludtam. Úgyhogy menj, és pihenj egy kicsit.-Davidre emeli a tekintetét, aki a késői óra ellenére egészen eleven.

-David szerintem anyád nem azért hozott be az ágyadba, hogy ugrálj rajta.-veti be az apai szigort, ami általában beválik. A kisfiú, abban a pillanatban lefekszik, ahogy Shawn kimondja a mondatot a száján, és megszeppenve figyeli mi fog történni.

-Köszönöm.-suttogom, majd puszit nyomok Shawn ajkaira, és átmegyek a mi szobánkba.

Hamar elbóbiskolok, és az utolsó amit érzékelek, hogy az ágy besüpped mellettem, és egy kar szorosan magához von. 

Milyen csodálatos családom van...