Utazás a Yandere Szimulátorban

1. világ 5. rész ~Segítség!~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ayano szemszöge

Miután Szora és Csura közt lefolyt a konfliktus, a testvérpár visszament a saját univerzumukba dolgozni.

-Meg kellene találnom azt a kazettát. Igaz hogy még csak kedd van, de jobb lenne minél hamarabb megtalálni a szalagot.-gondoltam magamban. Visszaszaladtam az épületbe és a kis udvaron folytattam a keresést. Körülnéztem a padok, fák körül, de nem találtam semmit. Ránéztem a mobilom órájára.

-Lassan elkezdődik a takarítás. Talán az udvaron találok valamit.

Taro szemszöge

Ayano a kis udvaron kutakodott valami után. Odamentem volna segíteni, de akkor nem csodálhattam volna ahogy mikor lehajol a szoknyája egy kicsit megemelkedik és...... Ha megtudná hogy mit csinálok...

-Yamada-kun?-szólalt meg a hátam mögül valaki. Én megfordultam és realizáltam hogy ki beszélt hozzám. A diáktanács egyik tagja szólított meg. Shiromi Torayoshi. Rövid, fehér haja volt, melyben a fuf-ru résznél két kis haj csatt volt. Fehér alapon, fekete csíkos sálat viselt a nyaka körül. A diák tanács egyenruháját viselte, ami annyiban különbözött az iskola női egyenruhájától, hogy az ing és a szoknya fehér volt, a ruha szélét pedig egy piros csík határolta.

-Mit szeretnél Torayoshi-San?-kérdeztem, mire Shiromi elmosolyodott. Mi van ezzel a csajjal?

-Csak kérni szeretnék valamit.-válaszolt.

-Igen?

-Most azonnal menj a psycho mókushoz! (Imádom ezt a Nabu-Senpai poént!)

-Miért?

-Mert egy lány bugyiját kukkoltad.

-D-de Torayoshi-San!

-Vagy inkább szóljak annak a lánynak?-kérdezte egy önelégült vigyorral a pofáján. Idegesít ez a nő.

-Kérlek ne!-kérleltem.

-Akkor erre tessék!-mutatta az utat. Így Shiromi és én a psycho mókushoz indultunk.

Ayano szemszöge

-Hm.... Fura.... Mintha figyeltek volna.-gondoltam.

A hátam mögé néztem, de nem láttam senkit.

-Képzelődtem volna?-kérdeztem magamtól, majd elhagytam az udvart. A női mosdókban folytattam a keresgélést, de megint semmi. Jó lenne már megtalálni azt a kazettát. Hirtelen megszólalt a csengő.

-Jaj ne! Elkések az óráról!

Ahogy tudtam, az osztály termemhez rohantam. Éreztem hogy lecsesznek majd. Amint a terem ajtajához értem, bekopogtam, majd bementem.

-Elnézést a-

Körbe néztem, de csak a diákokat láttam a padban ülni. A tanár nem volt sehol se.

-Hé Ayano. Nem találkoztál a tanárral?-kérdezte egy osztálytársam.

-Én...azt hittem...itt van.-válaszoltam. Leültem a helyemre és csöndben vártam a tanárra.

15 perccel később

A terem ajtaja kinyílt és....

-Sziasztok gyerekek, bocsánat a késésért!-lépett be a nővér, Muja Kina. Várjunk MI?! Jaj ne! Csak őt ne! A biosz óránk dolgozat írással telt. Avagy..a többieknek biztos. Miközben én írtam a dogámat, a Sensei legalább 10-szer, nem viccelek, 10-SZER körülsétálgatta a padomat. Sőt! Néha még a hajamat is megsimogatta. Annyira próbáltam nem a Sensei cselekvéseire koncentrálni, hogy még a levegőt is visszatartottam idegességemben.

-Tűnj már el kérlek! Tűnj el! Tűnj el! Tűnj el!-jártak eme gondolatok a fejemben. Mikor a többiek padjához ment megnézni minden rendben van-e azt hittem leszállt rólam. Nem is tudjátok mekkorát tévedtem.

Kicsengetés, takarítás idő

Az óra végeztével beadtuk a dolgozatainkat és elhagytuk a termet. Legalábbis én ezt tettem volna, de Ms. Vattacukor (a haja miatt hívom Vattacukornak) visszahívott a tanári asztalhoz.

-Ömm...Ayano drága?-szólított meg Ms. Vattacukor.

-Igen?-kérdeztem félénken.

-Szeretnélek a rendelőben látni.

-D-de Sensei! Most taka-

-Mármint a takarítás idő után.-javította ki magát Ms. Vattacukor.  Az idegességtől nyeltem egyet.

-O....oké......-nyögtem ki magamból. Azt az időt, amíg tartott a takarítás a szalag keresésével töltöttem. Benéztem a Főző klubban, semmi. Benéztem a Dráma klubba, semmi. Benéztem az Okkult klubba. Oka és Shin vörös fején kívül mást nemigen találtam.

-Ezek ketten megfáztak vagy mi van?-gondoltam magamban. Benéztem a tanáriba  is. Kommandósokat megszégyenítő módon kúsztam be a terembe. Bár... néhány mérges 40 év körüli nő fején kívül nem találtam semmit. 

A takarítás végénél

Ránéztem a telefonom órájára és csalódottan realizáltam, hogy a rendelő felé kell vennem az irányt. Mát éppen indultam volna, mikor az jutott eszembe, hogy mi lenne ha szimplán haza mennék, vagy csak folytatnám a kazetta keresését. Mát indultam volna a második emeletre, de valaki megragadta a karomat és magával ráncigált valahova.

-Hé! Eressz el!-kiáltottam ijedten. Próbáltam szabadulni a keze szorításából, de nem sikerült. Majd azt éreztem, mintha egy ágyra fektetnének le.

-Huh?-néztem értetlenül.

-Ejnye Ayano. Hová akartál menni?-kérdezte tőlem az illető. A hang ismerős volt. Mivel a félelemtől becsuktam a szemeim, kinyitottam őket és Kina Senseit láttam magam előtt. Mostantól kezdve nem hívom többé Ms. Vattacukornak.

-S-Sensei?-kérdeztem. Nagyon megvoltam ijedve. Mit fog velem tenni? Mit akar tőlem? Miért nem hagy békén? Ezek a gondolatok szaladtak végig az elmémen. Muja csak kuncogott az ijedt arcomon majd leült mellém az ágyba és a karjait a derekam köré fogta.

-Ahhh~ Olyan cuki vagy Ayano!-mondta Muja sejtelmes hangon. Muja ezután lefeküdt és a lendülettel amivel ezt megtette, engem is a lepedőre fektetett. Annyira megijedtem, hogy mozdulni se tudtam. Értitek. A vér szomjas Yandere-chan (édesanyám sokat hívott Yandere-channak) megijed egy 30 év körüli nőtől. Bár... amilyen világba csöppentem nem is csodálom.

-M-Muja? L-lenne szíves elengedni? Szeretnék haza menni tudja. Van házim, meg holnap kémia dogám is lesz.-kértem. Ezeket mind hazudtam, hátha beveszi.

-Mi lenne ha itt csinálnád meg a házidat?-kérdezte. Basszus kulcs. Valaki mentsen meg!

Taro szemszöge

Amikor Miss. Kunahitónál jártam, Shiromi elmondta mi történ és Miss. Kunahito kérdőre vont a tettemért. Behazudtam neki, hogy valójában nem Ayanot kémleltem, hanem megijedtem a delikventektől és elbújtam. Azt a részt, hogy miért figyeltem Ayanot, úgy magyaráztam ki, hogy valójában azt figyeltem, hogy nem jönnek-e utánam azok az idióták. Ezt Genka elfogadta és végül nem kaptam semmilyen büntetést, csak figyelmeztetett, hogy máskor ne csináljak ilyet. Most viszont suli vége van, úgy hogy haza felé indultam volna, de azért biztos akartam lenni hogy Ayanonak nem lesz semmi baja, így a keresésére indultam. Kerestem az osztály termében, a szökőkútnál, a misztikus fánál, de semmi. Utolsó ötletként felvetettem, hogy a nővérszobában van, így arra felé vettem az irányt. Résnyire benyitottam és Ayano hangjára lettem figyelmes.

-A-Ayano....-dadogtam halkan. A bejárat mögé bújtam és onnan kémleltem az eseményeket. Egy beszélgetés közepén nyithattam Ayanoékra az ajtót. Mivel hallottam.... hogy a nővérrel beszélget. Egy ágyban fekszenek. Ezért.... holnap te leszel a következő áldozatom. Muja Kina.