Red Sox, Whisky & Bromance

1st

Butch abbahagyta a belégzést, és az alantas testéből maradt hamura nézett. Elnyomott egy unott sóhajt, majd lassan felemelkedett térdelő helyzetéből. Összesen három gyilkost találtak, és ez cseppet sem enyhítette a harci kedvét. Rhage észrevette, mennyivel feszültebb lett amióta megkezdődött a küzdelem, mégsem tette szóvá. Butch hálás volt érte. Hátranézett a szőke harcosra a válla felett, és figyelemmel kísérte, ahogy Hollywood a szokásához híven kicsomagol egy nyalókát, majd utána a szájába dugja.

- Ideje hazamenni, Zsaru - Rhage szavai tompán jutottak el Butchoz. Mégis beletúrt a zsebébe, és kirángatta belőle az Escalade kulcsait. Komótosan odalépdelt az autóhoz, és kikapcsolta a riasztót. Szédelgett, és abban is biztos volt, hogy a feje körül madarak repkednek, mint egy rajzfilmfigurának, aki éppen fejjel a falnak rohant. Összeszorította az állkapcsát, mire Rhage rögtön mögötte termett. A vállára ránehezedett Hollywood hatalmas keze, azonban nem érezte tehernek. Behunyta a szemét, miközben próbálta ráncba szedni magát. - Majd vezetek én. Te addig hívd fel V-t, rendben? - Rhage kék szeme végigfuttatta oldalról az arcát, szemöldöke egy másodpercre összerándult, de hamar rendeződtek a vonásai, és kinyitotta Butchnak a hátsó ajtót. Butch a reakció láttán úgy gondolta, szörnyen nézhet ki. Hát, legalább a külseje tükrözte az érzéseit. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor bemászott a kocsiba, és elhelyezkedett a hátsó üléseken. Rhage a kormány mögé vetette magát, és azonnal gázt adott. Butch néhány másodpercig csak a visszapillantóba bámult, és Hollywood jóképű arcát tanulmányozta. Aztán eszébe jutott, hogy még le kellene bonyolítania egy hívást. A farzsebéből elővette a mobilját, és Vishoust tárcsázta a gyorshívón. Szobatársa az első csörgésre felvette. Bizonyára azért ilyen gyorsan, mert ő hívta.

- Mi a helyzet? - Jézus, a hangja olyan volt, mint egy elégedett kismacskának az ebéd után! Butch nyelt egyet a száraz torkára, és próbált nem arra gondolni, hogy V bizonyára épp a hívása előtt szexelt. Már a gondolatba is beleremegett a gyomra. Szobatársa számára a „procedúra” nem a megszokott módon zajlott. Eszébe jutott, amikor véletlenül rányitott. Úgy űzte ki a fejéből az emléket, mintha sosem járt volna ott.

- Megvolt a három fogásos alantas-vacsorám. Kábé olyan szarul vagyok, mint Rhage ilyenkor - felelte Butch a szemét dörzsölgetve. Hollywood felé fordult, kék szemei tetőtől talpig végigmérték.

- Majdnem olyan szarul - javította ki vigyorogva, majd újra előre fordult, és lehajtott a 22-es útról.

- Mostanában egyre többször szívod be őket. Nem érzel semmi furcsát, Zsaru? - kérdezte V óvatosan. Zsaru, gondolta az exrendőr, még véletlenül sem Butch.

- Nem, semmi furcsaság, V. Amíg a kezed segít, minden rendben lesz - mondta Butch szárazon. Maga sem nagyon hitt benne, hogy hosszútávon Vishous átkozott keze képes megtisztítani az alantasoktól. Mi van, ha lesz olyan mennyiség, ami után már nem működik? Alantassá fog válni. A francba ezzel a baromsággal, hagyd abba az agyalást, seggfej!

- Jó. Az nagyon jó - mormogta V a telefonba. Butch ugyan nem látta, de biztos volt benne, hogy szobatársa éppen lehunyja gyémántokra emlékeztető szemeit, és vodkát kortyolgat. - Amíg le nem vágom, az bizony ott lesz, ha baj van, testvér - ezzel az ígérettel V bontotta is a vonalat.

Butch fáradtan dőlt a hideg ablaknak, és a fákat figyelte, amelyek mellett elhaladtak. Rhage lassított, miközben felfelé haladtak a hegyen. Olyan hamar a parkolóba értek, hogy Butch észre sem vette, és máris ki kellett szállnia. Hollywood a szokásos helyre parkolt.

- Fülig beléd van zúgva - szólalt meg hirtelen Rhage, és az időközben kiszállt Butchnak adta a kocsija kulcsait. Húha, ez most nem a legjobbkor jött, gondolta komoran a zsaru.