Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Baekhyun szemszöge:
Egy valamit mindig is mindennél jobban gyűlöltem az idolságban -mégpedig azt, hogy szinte minden egyes lépésünk rögzítésre kerül valaki által, onnan pedig többnyire már nincs visszaút. Azonban most épp ez jött kapóra -Chanyeollal ellentétben ugyanis mi nagyon is örültünk annak, hogy kismillió felvétel került fel az internetre róla és arról az ominózus esetről a karaoke estéjéről.
A találgatások persze szinte azonnal elkezdődtek, amiket még csírájában igyekeztünk elfojtani kisebb-nagyobb sikerekkel, de ez a lényegen mit sem változtatott. Mi mind tudtuk, hogy mi az igazság. Mégis mi lenne ennél is nagyobb bizonyíték arra, hogy szereti Oliviat?
Tudtam, hogy ezt neki is látnia kell. Ám, mivel tisztában voltam vele, hogy magától úgysem kattintana semmiféle cikkre, ami Chan nevével van ellátva, személyes küldetésemnek vettem a videó megnézetését vele. Azonban mikor erre sor került volna, Liv már nagyjából az első képkocka felvillanása után kikapcsoltatta velem azt. Nem akart semmi Yeollal kapcsolatos dolgot látni, amiért nem is hibáztattam, viszont továbbra sem tettem le arról, hogy elérjem, amit akarok. Állandóan a sarkában loholtam, a kezemben szorongatva a telefonomat, de ő persze még csak egy pillantást sem volt hajlandó vetni rá, sőt, előfordult olyan eset is, mikor egyenesen hazazavart, amiért szüntelenül ezzel nyaggattam -akárcsak most.
- Byun Baek Hyun! -szól rám erélyesebben. Érezhető rajta, hogy kezdi elveszíteni a türelmét, de azért teszek még egy próbát, hátha. Kitartóan szedem a lábaimat, hogy lépést tudjak tartani vele. Azt kell mondjam, meglepően gyors tud lenni, ha akar.
- Én csak azt mondom, hogy... -kezdek bele sietősen, ám hamar a torkomra fagynak a szavak, amint minden előzmény nélkül megáll előttem, és dühödten felém fordul. Szerencsére még épp idejében kapcsoltam ahhoz, hogy ne szaladjak egyenesen belé, de így is az utolsó pillanatban sikerült megállnom, csupán centiméterekre tőle.
- Még egy szó Park Chan Yeolról, és esküszöm, hogy... -mutatja fel a mutatóujját fenyegetően. Valószínűleg tudatában sincs annak, hogy mennyire aranyosan fest ilyenkor.
- Oké-oké, sajnálom! -szakítom félbe.- Csak ne húzd fel magad, mert nem tesz jót sem neked, sem a kicsinek. -sandítok le a mostanra már igencsak gömbölyűnek nevezhető pocakjára. Szinte el sem hiszem, hogy immáron öt hónapja növekszik az a kis csöppség odabent. Durva, hogy szalad az idő.
- Nem fogom felhúzni magam, ha nem idegesítesz. -dobbant egyet a lábával durcásan, ami csak még édesebbé teszi az összképet -hiszen hahó, egy nálam majd húsz centivel alacsonyabb, meglehetősen apró termetű lányról beszélünk.- Most meg mit vigyorogsz? -kérdi hisztisen összefonva a karjait a mellkasa előtt. Az alsó ajkamba harapva igyekszem visszatartani a kitörni vágyó nevetésemet, viszont mikor arckifejezése még az eddigieknél is morcosabbá válik, nem bírom tovább.
