Recovery - h.s [hun] // befejezett

9.

L I L Y

Eddig kétszer ültem Harry autójában; először, amikor el kellett tűnnünk abból a buliból, most pedig egy teljesen hirtelen ötlet miatt. Azt hittem, hogy Harry utál engem, ezért is lepődtem meg, amikor azt mondta, hogy munka után elvisz valahova.

Harry autójának ugyanolyan illata volt, mint neki. Úgy tűnt, hogy a kölnijének az illata már beleivódott az ülésekbe. Kellemes volt az illata, rövid idő alatt a kedvencem lett.

Fogalmam se volt, hogy hova tartottunk, de Harry végig magabiztosan vezetett. A zenei ízlése annyiból állt, hogy emberek ordibálva énekelték ki magukból az érzéseiket, amiket gitár-és dobszólók kísértek, miközben ő az énekessel együtt halkan énekelt. Jó hangja volt, de ezt neki soha nem mondanám meg.

- Miért késtél el ma reggel? - kérdezte. Az ujjait kezdtem el nézni, ahogy a zene ütemére dobolt a kormányon.

- Megőrült a közlekedés - hazudtam. Ha megmondanám, hogy elaludtam, akkor állandóan azzal cseszegetne.

Fárasztó volt az, hogy megpróbáljak Harry barátjává válni. Az egyik pillanatban tiszta normális volt, majdnem olyan, mint amikor elmenekültünk a buliról. Akkor egyszerűen tele volt élettel, és miközben beszélgettünk, a szemei ragyogtak. De aztán valami bekattan nála, és visszatér a hideg és gonosz Harry, akivel legelőször találkoztam a rendőrőrsön. Azt mondta, hogy mi ketten soha nem lehetünk barátok, de célommá tűztem ki, hogy bebizonyítsam neki az ellenkezőjét.

- Ez az! Nem hiszem el, hogy ez a hely még mindig nyitva van! - mondta izgatottan, miközben egy kunyhó méretű épületnek a parkolójába hajtott be. A parkoló üres volt, csak Harry autója volt itt.

- Mi is ez a hely? - kérdeztem idegesen, miközben ujjaimmal az ülésének a bőrborítását kezdtem el piszkálni.

- Egy lemezbolt - árulta el. - Minden nap eljöttem ide, amikor ideköltöztünk.

- Kihaltnak látszik - mondtam. Elmosolyodott, én meg felugrottam a járdára, mivel magasított volt, ami után megfogott a kezemnél, hogy ne essek el.

- Ez benne a szép - válaszolta végül.

A bolt belseje sötét és dohos volt. Olyan szag volt bent, mint amilyen szaga van egy ősrégi könyvnek, amikor kinyitod. Kisebb méretű, hosszított polcokat láttam meg, amik tömve voltak CD-kel.

Harry szó szerint fogta magát, és odafutott az egyikhez, és elkezdte nézegetni a választékot. Egy őszinte mosoly virított az ajkain, ami rendkívül ritka volt tőle. Miközben az 'A' betűs résznél nézegette a CD-ket úgy nézett ki, mint egy kisgyerek karácsonykor. Egyszer-egyszer kihúzott egyet, megnézte, és a mellette lévő asztalra rakta.

- Csak azért ennyire kihalt ez a hely, mert az emberek már nem tudják többé értékelni a lemezeket - mondta. - Olyan könnyen meg tudsz venni bármit a telefonodon, hogy már röhejes. Nincs annál jobb érzés, hogy a saját lemezgyűjteményedet rendezgesd.

Most jöttem csak rá, hogy Harry mennyire szenvedélyesen beszélt a zenéről. Amikor nála aludtam, láttam pár lemezt az asztalon, de különösebb figyelmet nem fordítottam rájuk. Mire Harry a kassza felé ment, hogy fizessen, több CD is volt nála.

- Örülök, hogy újra látlak, fiam. Hogy vagy? - kérdezte a kassza mögött álló férfi. Mindkét kezét tetoválások borították, és mind a két fülében négy-négy piercing volt.

- Egész jól, Matty. Nagyon hiányzott már ez a hely - Harry csak úgy sugárzott, miközben a férfi a CD-ket pakolgatta be egy szatyorba. Ez volt Harry menedéke. Mióta ismerem őt, nem láttam még ennyire boldognak.

Mivel Harry láthatólag jóban van a kassza mögött álló férfivel (aki nyilván a tulaj is), harminc CD-t csupán tíz dollárért vett meg. Hatalmas mosollyal az ajkain, és boldogan csillogó szemekkel jött ki az üzletből.

Abban a pillanatban elkezdett keresgélni az egyik szatyorban, amint beült a kocsiba. Miután megtalálta azt, amelyiket kereste, betette azt a lejátszóba.

- Kik ezek? - kérdeztem, miközben ő elkezdett kitolatni a parkolóból.

- The Killers - válaszolt, majd ekkora az első akkordok elkezdték megtölteni a kocsi belterét.

Egy ideig csak kocsikáztunk. Harry volt amikor átugrott azokon a számokon, amiket szerinte nem fontos hallanom, én pedig elámulva hallgattam a mély hangját, miközben énekelt. Mindegyik számnak a végén megkérdezte, hogy mit gondolok róla, ajkait pedig egy mosoly kezdte el uralni, amikor valamelyikről jó véleményem volt, azonban amikor rossz, akkor csak összehúzta a szemöldökeit. Ilyenkor mindig azt felelete, hogy: 'Viccelsz velem?! Ez a szám nagyon jó!'. Vagy valami ilyesmit.

Olyan oldalát láttam most Harrynek, amit eddig nem mutatott meg. Az a Harry, akit én ismertem mindig morcos és dühös volt, de az, aki itt ült mellettem felszabadult és vicces volt. Az utóbbi Harryt akartam látni mindig.

Három órán át kocsikáztunk, miközben folyamatosan cserélgettünk a CD-ket. Nem bántam. Ki gondolta volna, hogy Harry Stylesszal lógni még élvezetes is lehet?

- Éhes vagy? - vette lejjebb a hangerőt a rádión. Annyira elvarázsolt a zene, amit most hallgattunk, hogy észre se vettem, hogy egy parkolóban vagyunk egy étkezde előtt.

- Tudnék enni, azt hiszem - mondtam. A gondolataim még mindig a zene körül forogtak, így elbambulva szálltam ki a kocsiból. Hogy lehet egy szám ekkora hatással az emberre?

- Harry, mi annak a számnak a címe? - kérdeztem, amikor leültünk egy eldugottabb helyre hátul.

- Amelyiket hallgattunk, amikor leparkoltam? - kérdezte nyugodtan, míg a pincér türelmetlenül állt az asztal előtt. A srác hitetlenkedve bámult Harryre, mint aki nem tudta elképzelni, hogy egy olyan fiúval voltam itt, mint amilyen ő. Igen, lehet volt ajakpiercingje, rengeteg tetoválás borította a testét, és talán egy kicsit durva néha, és nem igazán kelt jó benyomást elsőre, de ő is megérdemel egy esélyt, mint mindenki más is. A pincér előítélete idegessé tett, és sok erőfeszítésbe telt, hogy ne kérdezzem meg tőle, mi a franc baja volt.

- Igen, az. Mi a címe? - kérdeztem meg, amint a pincér eltűnt a látókörünkből. Harry szerintem nem vette észre, amit én.

- Azta, neked tényleg tetszik egy szám, amit én mutattam? - tudtam, hogy csak a véremet akarja szívni.

Megforgattam a szemeimet. - Csak mondd el a címét, Harry.

- A neve Exit Wounds, és a The Script énekli - magyarázta. Miközben beszélt, az egyik tetoválását rajzolgatta át, de túl messze ültem ahhoz tőle, hogy ki tudjam venni a mintát. - Nem olyan jó banda, de annak a számnak a szövegét szeretem.

Egyetértően bólogattam. - Az a szám nagyon jó.

Mind a ketten hamburgert rendeltünk, és elnevettem magamat, amikor Harry állán elkezdett lefele folyni a ketchup. Fizetésnél nem engedte, hogy felezzünk, bármennyire is próbálkoztam. Azon nevetve sétáltunk ki az épületből, hogy mennyire viccesen állt a pincérünk haja. Általában ilyenen nem nevetnék, de az a srác megérdemelte azért, mert előítéletes volt Harryvel szemben, így most az egyszer kivételt tettem.

- Tudod, Lily - szólalt meg Harry, amikor leparkolt a házam előtt, - múlt héten még ki nem állhattalak.

- Kösz - mondtam szarkasztikusan. - Te se vagy annyira rossz, Styles.

- Valójában, jól éreztem magam ma este - mondta. Pupillái kitágultak, mint aki maga sem hitte el, hogy ezt mondta. Kivette a CD-t a lejátszóból, visszatette a zacskóba és nekem adta, miután kiszálltam a kocsiból.

- Ezeket nekem adod? - kérdeztem, majd csuktam be az ajtót, és a lehúzott ablakon át behajoltam.

- Igen, hogy tudj majd igazi zenéket hallgatni, amikor akarsz – nevet fel.