I Don't Care! (Loki Fanfic)

18.Fejezet

Az étkezés viszonylag csöndben telt. A család feje, Odin az asztalfőn ült, tőle jobbra felesége, Frigga. Az aranyszőke hajú nő mellett a vendég, Alfheim királynője foglalt helyet. A király baloldalán Thor, mellette Loki, a fekete hajú fiú ballján pedig Cassy ült.

Míg a felnőttek éppen a politikai ügyeket vitatták meg, a fiatalabb generáció szomszédjához fordulva beszélgetett vagy éppen csöndben figyelte az eseményeket. Aztán egyszer csak valaki megtörte a nyugodt társalgást.

- Cassyde kedvesem! – fordult a királynő lányához. – Mint tudod megint eltelt egy év. Elérkezett a tizenhatodik születésnapod, ami egy csodás dolog! Gyönyörű lány lett belőled az évek során! Viszont most hogy betöltötted a tizenhatot felelősség is fog nehezedni a válladra.

A hercegnő érdeklődve nézett anyjára. Ám most Odin szólalt meg.

- Úgy van. Itt az ideje, hogy tisztában legyél sorsoddal! – mondta és tekintetét élesen a lányéba fúrta. – A te végzeted pedig az, hogy hozzá menj Asgard következő uralkodójáthoz, azaz első szülött fiamhoz, Thor-hoz.

Néma csend lett a teremben. Csak Cassy érezte úgy, hogy megsüketül heves szívdobogásától. Lánya döbbent tekintetét látva a királynő újból megszólalt.

- Pontosan! A megállapodás szerint... - kezdte, de nem tudta befejezni mivel a hercegnő hevesen közbevágott.

- Megállapodás? – kapta dühösen anyja felé a tekintetét. – Szóval azt akarod mondani, hogy csak úgy a hátam mögött, a beleegyezésem nélkül férjhez ígértél? – a lány tekintete izzott a haragtól.

- Mi az, hogy a belegyezésed nélkül? – emelte fel a hangját a nő. – Nem kell semmilyen engedélyed ahhoz, hogy férjhez menj! Erről a szüleid döntenek! Neked még csak beleszólásod sem lehet!

Cassy az eddig kezében tartott villát egy erőteljes mozdulattal az asztalba fúrta.

- Már hogy ne lenne beleszólásom? – kérdezte szinte már ordítva. – Engem akarnak férjhez adni nem mást! Mégis kinek lenne nálam jobban köze ehhez?

- Te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy az ilyen ügyekben dönts! – mondta a királynő nyugalmat erőltetve a hangjára.

- A házassághoz vagyok túl fiatal nem a döntéshozatalhoz! – nevetett fel cinikusan a hercegnő.

Egy pillanatig mindenki hallgatott. Alfheim királynője azon gondolkodott, hogy mivel vághatna vissza, míg lánya csak próbálta feldolgozni a hallottakat.

- Teljesen mindegy hogy milyen véleményen vagy. – szólalt meg aztán lassan a nő. – A döntést már meghoztuk és neked akár tetszik, akár nem tiszteletben kell ezt tartanod!

- Nem... - suttogta idegesen maga elé a lány, ezzel egy időben pedig a terem falain lévő fáklyák fénye megremegett.

- Tessék?

- Azt mondtam nem! – kiáltott fel a hercegnő és felpattanva az asztalra csapott. – Nem!

Hirtelen a fáklyák kigyúltak és vibrálólila fénynyaláb hasított végig a termen. Az energia áradat elsodorta az asztalt és hátra tántorította a teremben lévő személyeket egészen a falig. Az asztal hatalmas csörömpöléssel csapódott a terem végének. A boros kupák feldőlve hanyatlottak az arany padlóra. Az ételek ugyanígy végezték. Aztán a fáklyák fénye lassan újra éledezni kezdett.

A káosz közepén pedig ott állt Cassy. Riadtan nézte, ahogy a lila fény visszaszivárog testébe. Ez mind az ő hibája? Megrökönyödve szemlélte művét.

A királyi család és anyja a terem egyik sarkában voltak. Az varázslat kis híján neki sodorta őket az asztalnak. Döbbent tekintettel pásztázták a lányt.

A hercegnő pedig csak állt, megrettenve saját magától. Feszült csönd telepedett a teremre. Aztán Cassy lassan felfogta mit tett.

- Én.... – kezdte, de hangja elcsuklott. Félelem vett rajta erőt.

Lassan hátrálni kezdett aztán gyorsan megfordult és kifutott a folyosóra. Nem érdekelte semmi. Csak szaladt egészen az ismerős ajtóig. Belépve szobájába bevágta az ajtót maga mögött és az ágyra heveredett.

Ez mind az én hibám! Nem tudok uralkodni magamon! Mégis mi volt ez? Olyan volt, mint egy dühkitörés! Vajon mindig ez lesz, ha ideges leszek? Ok nélkül és megállíthatatlanul pusztítani fogok?

Gondolatait halk kopogás aztán az ezt követő ajtónyikordulás szakította félbe.

- Szia. – lépett be Loki a szobába, majd aggódva nézett a lányra. – Jól vagy?

- Aha persze amennyire ez után a káosz után jól lehet lenni! – mondta cinikusan a hercegnő, de érződött hangján a félelem.

- Nem csináltál káoszt!

- Á dehogy! – legyintett Cassy. – Csak felborítottam egy asztalt teljes felfordulást okozva ezzel és titeket is veszélybe sodortalak!

- Senkit sem sodortál veszélybe! – próbálta nyugtatni a lányt a herceg. – Cass nem csináltál semmi rosszat! Ez nem a te hibád!

- Akkor mégis kié? – fordult kételkedve felé a hercegnő.

Egy kis ideig csönd lett. Senki nem szólt. Mindketten gondolataikkal voltak elfoglalva.

- Nem tudom... - Mondta aztán halkan Loki. – De remélem, tudod, hogy mindent meg teszek azért, hogy ne érvényesüljön ez a nász!

Mivel nem kapott választ csak egy sóhajtással megfordult és elhagyta a szobát. A lány pedig feltápászkodva az erkélyre sétált. A nap már lement és a hold vette át a helyét. Cassy-nek pedig kavarogtak a gondolatai. Azzal hogy férjhez ígérték minden amit Loki-val eddig felépítettek szertefoszlik. Ezt meg kell akadályoznia!