A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

29. rész

- Még van pofád ide jönni? Nincs neked bűntudatot? Takarodj innen! - kiabált Luk az ajtóban állva. Fel keltem a kanapéról és az ajtó felé mentem.

- Azt sem tudod, hogy mi történt, szóval legyél csöndbe és engedj be. - kiabált vissza Matt. Amint újra hallottam hangját, újra láttam azt, amit tegnap a buliban. A számba haraptam, hogy a könnyeim nehogy meginduljanak. Nem akartam, hogy Matt lássa, hogy milyen szarul vagyok. Erősnek akartam látszani, de belülről egy roncs voltam.

- Matt. - hangom elhalt, ahogy rá néztem.

- Loran, légyszi engedj be. Mindent elmondok. Nem úgy történt ahogy láttad. Én...

- Hogy nem úgy történt? Akkor ki csókolózott tegnap Emmával?? Jack? Hát nem, hanem te! És még nem is kerestél! De ha őt szereted akkor legyél vele boldog és éljetek boldogan! - kiabáltam és a könnyeim utat törtek.

- Loran én téged szeretlek! Akkor be voltam baszva! Ha tudtam volna, hogy ő akkor... - itt Luk vágott közbe.

- Akkor? Akkor mi lett volna?  Megcsaltad Lorant egy olcsó kis kurvával. És most menj el még szépen mondom. - Luk már nem úgy kiabált, mint mikor Matt jött. Most csak egy kicsit hangosabban beszélt.

- Loran én... - kezdte Matt.

- Nem. Matt menj el. Szakítok veled.

- De én szeretlek. - a szemében láttam a bűntudatot, s a szomorúságot is.

- MATT MENJ MÁR INNEN. - kiabáltam rá zokogva és az ajtót becsaptam. Hallottam, hogy azt mondja, hogy „engem szeret", de én már nem hiszek neki. Menjen a büdös fenébe, a drága Emmácskával. Lerogytam földre és ott zokogtam tovább. Amennyit én ma, és tegnap sírtam, annyit én még életemben nem sírtam. De sírok, amíg jobb nem lesz. De mit is beszélek, hisz úgysem lesz semmi jobban.

Másnap:

Másnap a kedvem  valamivel jobb volt.

Kimásztam a pihe-puha ágyamból és a fürdőbe mentem. Belenéztem a tükörbe és egy szomorú, törékeny lány nézett vissza rám. A szemeim fel voltak dagadva, pirosak voltak és a szemeim alatt óriási karikák díszelegtek. Levettem a pizsamám és vettem egy frissítő zuhanyt. Ezután jól megtörültem magam, s törülközővel magamon mentem a szobámba. A szekrényből kiválasztottam egy kényelmes outfit-et, ami jó lesz az Alex-el való találkozáshoz is.

A hajamat csak egyszerűen kifésültem, sminknek megy csak szempillaspirált és szájfényt tettem. Miután kész voltam mentem is le reggelizni.

Pontban egykor már a parkban voltam, úgy ahogy megbeszéltem Alex-el. Amint beértem a parkba, láttam, hogy Alex az egyik fa alatt ül a padon.

- Szia Alex! - köszöntem neki.

- Szia Loran! - állt fel. - Örülök, hogy, eljöttél. - mosolyog rám.

- Miért nem jöttem volna el? De miért is szerettél volna beszélni velem személyesen? - ültem le melléje a padra.

- Mert elakarok mondani valamit. Az van, hogy amióta megismertelek Madridban és elkezdtünk beszélgetni, megtetszettél nekem. Meg mikor eljöttél velem abba a kávézóba, aznap én voltam a legboldogabb, hogy egy ilyen gyönyörű lányt ismertem meg, mint te. Később meg ahogy megtudtam, hogy osztálytársak leszünk, azt el se hittem. Ez idő alatt meg egyre többet kezdtem érezni irántad Loran. Loran én szerelmes vagyok beléd. - nézett bele mélyen a szemembe. Erre nem tudtam mit mondani. Olyan hirtelen jött ez az egész. De be kell, hogy valljam, hogy Alex egy nagyon rendes, kedves, okos fiú. De nem lehetek vele együtt, ha ezt akarja. Mert mi csak barátok vagyunk. Soha nem tudnék máshogy ránézni. Nem tudnék úgy nézni rá, mint a barátomra, a szerelemre. Én még mindig Matt-et szeretem. Tudom, hogy amit tett, nagyon fáj, de hát Őt nem lehet olyan gyorsan kitörölni az életemből. Ő volt az első nagy szerelemem és Ő is lesz.

- Alex én... Én erre nem tudok mit mondani. - álltam fel idegesen.

- De mégis mondj valamit. Szereted még Mattet?

- Igen. - hajtottam le a fejem.

- Akkor reggel miért csókoltál viszza, ha még mindig „szereted"? - állt fel Ő is.

- Mert... Mert hirtelen  jött. - dadogtam össze-viszza.

- És most mit tennél? - kérdezte, s én meg megfordultam. A szánk már majdnem össze ért. Csak pár milliméter választotta el. Alex egyel közelebb lépett, én meg hátra. Éreztem, hogy már a fa miatt nem tudok hátrébb menni.
Alex mindkét kezét a fejem mellett támasztotta. Leheletét már arcomon éreztem. A szeme a szemeim és szám között cikázott. Közelebb hajolt és a szánk közti távolságot megszűntette. Ajkait rátápasztotta az enyémekre és szenvedélyes megcsókolt. Nyelve bejutást kért, de én nem adtam meg. Ezért megharapta az alsó ajkam így a nyelve már az egyémmel táncolt, s közben egy halk nyögés  hagyta el szám. Erre Alex belemosolyogott a csókba. Keze levándorolt derekamig és azt simogatta. Kezemet felveszedtem a dús barna hajába és azzal kezdtem el játszani.