Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Baekhyun szemszöge:
Mint minden nap, amikor csak megtehettem, ma is egyből hozzá siettem. Egy igencsak kimerítő fellépést követően, fáradtan hazaesve, éppen csak annyi időt hagytam magamnak, hogy sietősen letusolhassak, aztán tulajdonképpen már úton is voltam. Minél hamarabb oda akartam érni. Izgatottan vártam, hogy végre megérkezzek, hiszen tartogattam egy kis meglepetést Livnek, aminek biztosra vettem, hogy örülni fog -és így is lett. Azonban az átadással egy kicsit még várnom kellett, hiszen Olive önmagát nem meghazudtolva munkálkodott épp a gyerekszobának kikiáltott helyiségben, amit persze egy percig sem nézhettem tétlenül. Szőke haja egy egyszerű, laza kontyba volt fogva, melyből idő közben kibújni látszott egy-egy kósza tincs. Vígan dúdolászott, félig-meddig háttal állva nekem, és Istenemre esküszöm, még az az átkozott ecset is tökéletesen állt a kezében, ahogy erősen koncentrálva, közben finoman az alsó ajkába harapva vezette végig a falon az eszköz hegyét.
Bolond lány. Pedig annyiszor mondtam már neki, hogy majd én hívok egy szakembert, aki megcsinálja, ám nagyon úgy tűnik, hogy mégsem bírt megülni a fenekén. Oké, elismerem, nem nagy ördöngösség kifesteni egy szobát, várandósan és ráadásul egyedül azonban már nem épp a legkönnyebb feladat. Ennek ellenére ő mégis úgy tevékenykedett, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne, és nagyjából minden második nap ezzel foglalatoskodna. Ügyes volt, meg kell hagyni.
- Hogy van a világ legszebb kismamája? -sétálok be a helyiségbe vigyorogva. Amint észrevesz, zöldeskék szemei látványosan felcsillannak az örömtől. Azt hiszem, csupán ennyire volt szükségem ahhoz, hogy minden aggodalmam elszálljon. Szavakba önthetetlen nyugalom lesz úrrá rajtam, pusztán egyetlen mosolyától.
- Baekkie~ -üdvözöl vidáman, mialatt egy gyors puszit nyomok a homlokára.- Milyen korai vagy. -állapítja meg.- Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar megérkezel. -pillant fel rám a karórája számlapjáról, meglepetten.
- Igen, azt látom. -nézek végig a falakon. El sem akarom hinni, mennyit haladt, mindössze egy nap alatt.- Nem megmondtam, hogy pihenj? -kobzom el tőle az ecsetet, amit a következő másodpercben egy hirtelen mozdulattal vissza is vesz tőlem.
- És én épp azt csinálom. -rebegteti a szempilláit angyalian, olyan ártatlan ábrázattal, mint még soha.
- Olivia Turner! -szólok rá határozottan, ugyanakkor nem valami hitelesen, mivel akaratlanul is elmosolyodom az aranyosságán.
- Most mi az? Tök jó program. -vonja meg a vállát, majd pedig visszaáll az előző helyére, s folytatni kezdi, amit miattam félbehagyott.- Egész kellemes. Megnyugtat, és teljes mértékben kikapcsol. -válik sokkalta komolyabbá egy szempillantás alatt.
Így már mindent értek.
Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjön az ember, mindezt csak azért csinálja, hogy addig is lekösse magát valamivel, míg egyedül van. Ismerem annyira, hogy tudjam, ha egy percre is megállna, megint csak túlagyalna mindent. Valószínűleg így próbálta meg túlvészelni egy újabb pánikroham nélkül a napot.
