He's so Beautiful ; ✓

I.

J U N G K O O K

Egy barátom kávézójában dolgozom. Huszonegy éves vagyok és halálosan beleszerettem az egyik törzsvendégünkbe. Borzalmas vagyok, mert a "mit adhatok"-nál egy büdös szóval nem beszéltünk többet, én viszont valamilyen megfoghatatlanul csodálatos módon vonzódok hozzá. Lehet csak egy fellángolás, ugyanis nem sok közöm volt eddig a szerelemhez.

Egy novemberi hideg délután láttam először. Fekete szövetkabátba bújt, nyaka körül egy sötétszürke sál volt. Szőkésbarna haja mandula vágású szemei elé lógott. Arca kipirult a kinti hideg idő miatt, enyhén szipogott, mikor a pulthoz sétált. Lehúzta szája elől a sálat és elmosolyodott.

- Egy karamell macchiátó lesz. - vette elő zsebe mélyéről a pénztárcáját.

- 1222.23 won lesz. - varázsoltam ajkaimra egy halvány mosolyt, mikor átvettem tőle a pénzt, s a kezébe nyomtam a macchiátóját.

- Köszönöm.. Jungkook. - biccentett felém leolvasva a névtáblámról a nevem. És el is ment. Azóta szinte mindennap látom és panaszolom el legjobb barátomnak azt, hogy megint láttam.

- De Jimin, értsd meg! Ő maga a tökély! - dőltem végig barátom nappalija közepén lévő hófehér kanapén.

- Vagy ezerszer elmondtad már. - forgatta meg barna szemeit Jimin. - Milyen szép is az arca, milyen kicseszetett aranyos hangja van, a szemei folyton ragyognak, cuki mosolya van, a haja biztos nagyon puha, hófehér bőre van. És az ilyen szarjaid miatt felejtek el fontos dolgokat!

- Bocsi hyung.. - rejtettem el mosolyom. - De egyszerűen nem tudok nem róla beszélni.

- Legalább a nevét tudod már? - vágódott le mellém a fehér kanapéra. Elhúztam a számat, s megráztam a fejem. - Borzalmas vagy Kook.

- Ahj hyung.. Tudom. - túrtam sötétbarna tincseim közé. - De hogyan kezdjek bele az egészbe?

- Mondjuk.. Kérdezd meg a nevét? - nézett rám, mint egy degenerált idiótára. Nagyot sóhajtottam, majd lehunytam szemeim.

- Jó, ha legközelebb bejön a boltba, akkor majd megkérdezem.. Ha nem blokkolok le. - forgattam meg íriszeim. Jimin büszkén elvigyorodott.

- Ez a beszéd Kook. - borzolta össze hajam, mire csúnyán ránéztem.

Hétfő délelőtt unottan támasztottam a pultot, mikor meghallottam az ajtó nyitódásakor megszólaló csengőt. A belépő vendéghez fordultam, s ajkaimra egyből egy széles mosoly szökött fel.

- Mit adhatok? - kérdeztem kedvesen. Szőkés haja most sréhen oldalra volt fésülve, így tökéletes rálátás nyílt a gyönyörű, sötétbarna szemeire.

- A szokásosat. - mondta, s farmerja zsebéből elővette a pénztárcáját.

- Egy kicsit most várnia kell amíg megcsinálom, ugyanis én vagyok bent egyedül. - húztam el a számat, s lesütöttem szemeim.

- Nem gond, majd szólj ha kész. - vigyorgott rám kedvesen.

- Öhm, milyen nevet írjak a kávéspohárra? - kérdeztem esetlenül.

- Taehyung. - mondta, miközben letette elém a pénzt. - Ott fogok ülni, kihoznád majd kérlek?

- Persze. - bólintottam, majd elsiettem megcsinálni a karamell macchiátóját. Miután végeztem vele, ráírtam a nevét. Taehyung. Még a neve is aranyos. Beharaptam alsó ajkam. Itt lenne az esélyem, hogy valamilyen módon kapcsolatot teremtsek vele. Mély levegőt vettem, majd ráfirkantottam:

instagram: jjk97

Megtettem, oké. Kivittem neki a kávét, majd visszamentem a helyemre. Izgatottan vártam, hogy ezután mi lesz. A telefonom elkezdett rezegni a zsebemben, mire görcsbe ránduló gyomorral előhalásztam.
Az instagram jelzett. Egy új értesítésem volt: kimth_ szeretne követni téged.
Mosollyal az ajkaimon néztem rá a távozni készülő fiúra, aki csak megrázta a telefonját, majd távozott.