Amelia normális életét csak egyetlen egy dolog borította fel. Amikor Gothambe viszi a sors. Persze csak egy dolog tartja őt ott. A bátyja. A rideg és hideg város magába szippantotta a lányt. Arra viszont nem számított, hogy a nagy Joker fogja őt elk...
A reggeli kelés nem volt nagy kihívás, ahhoz képest, amiket akkor tájban tapasztaltam magam körül. 5:11 - virította az ébresztő óra. Lefutottam a lépcsőn, miután felkaptam a ruháimat, persze egészen óvatosan majd a konyhában már Alfred várt rám. – Mit szeretne reggelizni Amelia kisasszony? - kérdésére a tűzhelyhez odamentem és serpenyőt raktam a tetejére. Begyújtottam majd tojást és szalonnát vettem ki a hűtőből. Elég nehéz volt megtalálni bármit is, a logikai hűtő berendezést ugyanis nem értettem. – Mondja, mit csinál? - furcsa nézését viszonoztam a komornyiknak. – Miért itt nem magunknak csinálunk reggelit? - csóválta hevesen a fejét. – Nem baj. Segítsen a pirítósban - vállaimat megvonva kérleltem a csatlakozását. Amire készen lettünk, Tim és Bruce már asztalhoz ültek az étkezőben. Damien pedig segített a felszolgálásban. Étkezésünk után Bruce beszélni akart velem a könyvtárban. – Majd Barbara ad neked ruhákat. Már küldött néhányat, de ha a méretedet már tudjuk, akkor veszünk mi is - adta ide a szatyrokat, amelyek súlyára elhanyatlott a kezem, de erősen tartottam, nehogy puhánynak tartson. – 10 perc múlva a barlangban - mondatára elvigyorodtam és hosszú idő után úgy éreztem, tartozom valahova. Tim és Bruce persze már lent vártak rám talpig melegítő szettben. Megtanítottak aznap a védekezésre. Sokszor átvettük az egészet egészen délig majd a srác megállított. – Gyorsan tanulsz Amelia, ha Dick megjön vele muszáj lesz edzened. A támadást majd ő megtanítja neked - ezzel indult el az emeletre vigyorogva. Én még maradtam a barlangban egy ideig, addig pedig Bruce nem sokkal mellettem a nagy képernyő mögött figyelte. – Igaza van. Timnek. Bejössz neki - a kacsintása miatt fordult egyedül felém aztán rögtön vissza a nagy képernyő mögé. – Tessék? - kicsit meglepődtem nyers válaszán. – Majd megtudod - legyintett egyet, én pedig a szék e hátát bámultam. Délután lehetett, olyan három-négy óra körül, amikor csengettek és Alfred kinyitotta az ajtót. Huszonéves fiatal fiú lépett be, fekete haja Timére hasonlított, mégis rövidebbnek találtam. – Szia Bruce! Hé Damien! - köszöntötte a többieket mosolyt csalva az arcukra. Tim hátán ültem nézve őt, aki felfigyelt rám. – Dick, de jó látni téged. Ő pedig... - éppen folytatni akarta, de persze közbeszóltam lemászva a hátáról. – Amelia - mutatkoztam be leporolva magamat. – Dick Grayson - kézfogásunkat követően halványan kacsintott. – Vigyázz Tim barátnője! - vágott közbe Damien eléggé pimaszan. Elpirulásom kellős közepén éreztem a legkínosabbnak a szituációt. Persze Tim se volt az eredeti színében. Mikorra végre percekkel később Bruce elindította a csapatot a barlang felé Dick ekkor kérdezte meg, hogy lehet az, hogy tudok a barlangról. Erre megmutattam neki a kezemet majdnem elájult és csak a faggatózására lettem figyelmes. Mikor pedig megérintette a vállamat elestem, a kezemen az ér viszont zölddé változott.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Erősebbnek éreztem magamat, mindannyian engem néztek, amely miatt frusztráltnak gondoltam a helyzetet. Hirtelen képeket rakott elém a memóriám. Anyámról, a házunkról, ahogy lassan ég, csak azt ordítja felém: Miért? A fejemet fogva rohantam a ház felé, amely utólag kiderült a valóságban a villa elé sikeredett. Sírásomat nem tudtam tovább tartani majd arra lettem figyelmes, ahogy a sérült anyámat a kezemben tartom. – Tálald meg a bátyádat! Menj! A másik percben már a Wayne Kastély udvarán találtam magamat, ahogy Tim próbált lenyugtatni. – Amelia, kérlek! - fogtam meg a kezét majd a zöld ér eltűnt létezni a testemről. Átöleltem a fiút, olyan szorosan amennyire csak lehetett. Szemeim kisírtan és megvilágosultan figyelték a háta mögött sorakozókat. Mindent láttam, amit nem akartam. Egy valakit szerettem volna megkérdezni erről az egészről. – Bruce!! - rohant oda hozzám a szavaimra majd segített felállni. – Richard John "Dick" Grayson sajnálom, hogy így mutatkoztam be, még nem egészen tudom kontrollálni ezt. Alfreddel majd biztos kicsomagoltok, de Brucera most szükségem van. Ahogy Timre is - kértem bocsánatot tőle vagy valami effélét. – Bruce mi történik velem? Miért csak a rosszakat látom? - a keze a vállamat érte, ami nála a nyugtatás lett volna, de én arrébb húzódtam. Visszamentünk a barlangba, Timmel pedig leültünk két szemben álló székre. – Erre az emberre emlékszel? - kérdezte Bruce határozottan. – Igen. – Ő a Joker. A bűn bohóca. Mellette az pedig Harley Quinn - ekkor emlékeztem vissza a megtörtént eseményekre. – Nyugi, Puddin' máris jön! - hallottam a szőke hangját a fejemben. — Harley?Harley nővér? – Mister J! – Tudom, hallottam őket beszélgetni. – Értem, hogy rövid legyek, Joker vére benned rejtőzik és egyre jobban fel fog törni. A látomásaid amik voltak... - bólintottam. – Pontosan miket ábrázoltak? Emlékeket? - kérdezett újra, bár a lelkem tudta, hogy a hazugság semmire sem vezetne. – A szüleim meg fognak halni. Tűz égett házban, ami ráadásul a miénk. Arra kérnek találjam meg a bátyámat. Meg volt egy kép, ami gondolom a Wayne Kastély miatt képződött. Egy halott fiúról, akiről csak ti hisztek azt, valójában él - Bruce-t ekkor felkavarta ennek a mondatnak a súlya, de mivel még egy látomásom se valósult be így higgadt maradt. Ezek után felmentem a szobámba, lassú léptekkel hátha meghallom a beszélgetéseinket és reménykedtem, hogy ezek csak buta képzelgések.
