Joker vére

Összezavarodás, másképpen

Hajnalra elértük a Batbarlangot és persze Alfred fogadott minket. A szavaira pontosan emlékszem.
- Amelia kisasszony, Tim úrfi hol voltak? - választ nem adva Jason levette sisakját amire Alfred azonnal megölelte. A másik pillanatban már Bruce sétált lefelé a lépcsőn. Zavartan nézett az Alfred karjaiban levő fiúra. Mintha nem hitt volna a szemének. Könnyek indultak el mogorva arcán, a komolysága szinte eltűnt. Helyette zokogva ment Jasonék felé. Karjaiba zárta azt ott állt megszeppent srácot. Öröm volt végig nézni ezt a gyönyörű pillanatot ám tudomásul vettem hogy itt ennek még nincs vége. Éppen átöltözni indultam amikor Bruce utánam kiabálta a következőket: Beszélni akarok veletek! - mutatott rám és Timre. Visszaöltöttem magamra a nappali ruhámat majd vártam a társamra. Amint megérkezett a könyvtárba ballagtunk és fáradságunkra ledőltünk arra nagy kanapéra.
- Remélem, nem esett semmi bajod! - szólalt meg mellettem.
- Kösz, de jól vagyok. Múltkor lehet egy kicsit gyors lehetett az ütem. - majd fel ültem.
- Hát ügyes voltál az biztos. Nem mindenki tör be Arkham City legvédettebb részébe. A Wonder Towerbe. - erre csak elmosolyodtam.
- Sétálni megyek,te akarsz velem jönni? - valaszául hátradőlt és kimerültségében fel sem bírt állni. Viselkedésére semmit nem mondtam mivel tényleg fárasztóak a napjai. Elgondolkostam az eddigi látomásaimon. Barbara, Jason és a szüleim. Az utóbbiról nem tudtam hogy valós-e. Következtettem, vissza kellett mennem onnan ahonnan elindultam. Kénytelen voltam megtenni. Persze szólnom kellett a tervemről Brucenak, aki éppen beszélni is akart velem. Pont a kertben kereset nevemet kiáltva.
- Itt vagyok. - szóltam oda neki.
- Nem tudom hogy mi történik körülöttem de az álmaim és a rém álmaim folyamatosan keverednek. Ezt neveztem sokáig valóságnak ám akkor minden hirtelen történne meg. Te viszont... - illetlenül szavába vágtam nem szándékosan.
- Egy átok vagyok. - meglepetten nézett rám.
- Áldás vagy. - kétségkívül összezavarodtam. - Amióta itt tartózkodsz az álmaim és a rém álmaim egyesültek. Ezt neveztem valóságnak ám rá kellett jönnöm hogy a te különleges képességed... - itt nem találta a megfelelő szót.
- Bruce, elkell valamit mondanom valamit. Tulajdonképpen ... - sóhajtottam egyet majd folytattam. - a szüleim... - befejeztem volna mondandómat viszont ismét látomás villant be.
Minden lángokban állt és egy hangos sikitásra lettem figyelmes. Vékony, magas melyben félelmet és némi bánatot lehetett érezni. Anyjám hangjára sírva futottam az ajtóhoz. Aztán felrobbant és a lökés eléggé el repített majd bevertem a fejemet és Tim meredt kék szemére lettem figyelmes.
- Amelia. Nyugodtan segítek. - óvatosan megfogtam puha tapintású kezét majd lábra álltam.
- Haza... Haza... - ismételtem ugyanazt a szavat.
- Amelia. Fel viszlek. - ölébe kapott majd kiugrottam belőle.
- Nem kell felmennem. Bruce vissza kell térnem az otthonomba. Reggel indulok. - fel rohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót, tudva hogy úgy is utánam jönnek.
- Amelia őrültség odamenned. Kérlek, ne tedd! - igazam volt Tim hangját hallva majd kikukucskáltam a kulcslyukon.
- Bruce mondd meg neki is! Neked lehet jobban hisz! - felszólította Brucet majd újra kopogni kezdett.
Este felé le csillapodott és elaludt Tim, aminek őszintén, örültem. A lehető leghalkabban leszaladtam a lépcsőn majd a könyvtárhoz siettem. A barlangban azonban Bruce várt rám Dick társaságában.
- Jó estét Amelia. Úgy emlékszem reggel akartál elindulni. - tudta hogy a lépcső tetején tartózkodtam. A lehető leghiggadtabban lesétáltam majd elkezdtem "búcsúzkodni".
- Lehet visszajövök. Köszönöm amit értem tettetek. Hálás vagyok! - Dick értetlen arcáról el fókuszálva Bruce büszke tekintetét figyeltem.
- Vissza kell jönnöd. - határozottan szólt utánam.
- Tim úgy is visszahozna. - mondta Dick ami azért elég jól esett. - Vidd a Batruhádat. - mutatott Barbara régi ruhájára. - Neked adta. Nekem azt mondta.
- Nem. Azt mondta Ha készen állok tudni fogom. Tökéletesen emlékszem. - majd oda sétáltam az állványhoz amin a ruha volt. - Eddig mindig a szükség hozta úgy, muszájból kellett, most viszont ti utasítjátok. Rendben. - elvittem és gyorsan átöltöztem majd Brucehoz siettem egy nagy öleléssel. Persze Dicknek is járt egy. Felültem a motorra és amint éjfélt ütött az óra elindultam.
Utoljára Dick szólt hogy Tim úgy is utánam megy, de őszintén tőle nem vártam mást. Ahogy Gothamet elhagytam furcsa érzés tört elő bennem. Mintha honvágyam lett volna. Nem foglalkozva vele hajtottam az éjszakában és reméltem időben odaérek.