Joker vére

Bane

A Bat ruhában ébredtem majd gyorsan letusoltam és átöltöztem. A konyhában már csak Alfred várt.
- Jó reggelt Amelia kisasszony. Vegye őszinte részvétemet. - majd szorosan átölelt.
- Köszönöm Alfred. Maga reggelizett már? -szerettem volna ha velem reggelizne és ezért kérdeztem meg.
- Nem, de ha elfogadja a társaságomat? - azonnal bólogatni kezdtem majd hozzáfogtuk a reggelihez.
A bejárati ajtó nyitódását hallottam fél füllel majd gyorsan megnéztem ki lehet az. Selina Kyle. Mit kereshet itt? Éppen Bruce mellett állva beszélgettek. Valaki hátam mögé osont és megijesztett. Mivel nem sikítottam hanem csak megrezzentem így nem vettek észre. Damien volt az.
- Te miért vagy itt?
- Ezt én is kérdezhetném. - jogosan visszavágott majd legyintettem egyet és tovább hallgatóztunk.
- Visszatért a városba és jobb lenne nem elé kerülnöd. - figyelmeztette Selina majd búcsú csók következett amin Damien és én is fintorogtunk. Lefutottunk egész a barlangig. Bruce eléggé zabosnak tűnt. Damiennel a lehető legcsöndesebben álltunk a két oldalán. Leült a székre majd rám nézett.
- Mind tudjuk hogy nehéz elnyomni a gyászt, a fájdalmat, de most erre kérlek Amelia. - kezével gyengén megszorította alkaromat amire ismét egy látomás gyötörte lelkemet.

- Miért? Miért hiszed hogy több lehetsz... - hallottam Joker hangját a fejemben majd egy idegen hajolt közel hozzám. Gázálarcot viselt így nem láttam a valódi arcát.
- Félsz? - súgta fülembe majd fel nevetett.

Nem kavart fel mégis muszáj volt rajta gondolkodnom. Bruce kezei közül kiszabadulva csak annyit mondtam: - Számíthatsz rám. Damien? Edzünk?  - mosolyogtam arra a kisfiúra akit már öcsémként szerettem.
Az öklösök többséget kivédtem és buktatással akartam befejezni viszont elfelejtettem ki is az ellenfelem. 2 óra gyakorlás után abba hagytuk.
- Ames, gondolom Timhez sietsz ennyire. - annyit nevetett hogy a végén a földön találta magát. Én is megmosolyogtam a mondatát ám csak a szobámba mentem. Végül viszont unatkozásom közepén Tim lépett be az ajtón. Fáradtnak tűnt, bár egész éjszaka Vörös Robinként virrasztott viszont ez más volt, Mintha egy hulla sétált volna be és meg sem várta amire az ágyhoz ér. Összeesett de még mielőtt földet ért volna alá vetődtem. Óvatosan magam mellé fektettem majd becsuktam az ajtót. Felé hajoltam megnézni a pulzusát, lázat, de semmi majd hirtelen magához szorított.
- Örülök hogy itt vagy. - ijedt arccal néztem felé viszont utána viszonoztam ölelését.
- Azt hittem bajod esett. - majd felült a hátat és az oldalát mutatva. Tiszta sebes volt. Legszívesebben leszidtam volna ám nem tettem meg. A vért el kellett állítanom. Alfredhez futottam azonnal aki elsősegély ládával a kezében rohant a szoba felé.
- Tim úrfi! - Alfred rá fektette az ágyamra én pedig segítettem neki. Ekkor Jason roppant be az ajtón.
- Az én hibám. - az indulataimat visszafojtva léptünk ki és a könyvtárig meg sem álltunk.
- Mi történt? - majd leült és lehajtotta fejét. - Mond már. - szinte könyörögtem neki és sírva térdre rogytam. Bruce is feljött a barlangból Damien társaságában.
- Bane. - Waynék erre felkapták a fejüket és indulatossá váltak. Damien telefonhoz sietett, gondoltam Dicket hívja fel. Bruce pedig lefutott a lépcsőn velem együtt.
- Mi ez az egész? - kérdeztem tőle a legtöbb aggódással.
- Én nem tudok ennyi helyre figyelni. Annyi minden történt. Egyszerűen képtelen vagyok tenni bármit is. Segíts nekem Amelia. Egyre többen leszünk, érzem. - a denevér családra értette és beleegyeztem az ajánlatába. Attól kezdve egyre több felelősség nyomta a hátam. Alfred jött le majd és boldogan mosolyogtam rá.
- Ugye jól van? - bólintott és ennyi elég volt ahhoz hogy felmenjek. Még egyet visszaszóltam Brucenak.
- Mindjárt jövök.
Sebességem a leggyorsabbra változott. Az ajtó előtt Damien, Jason és Dick várt. Azt mondták, én menjek be először. Megköszöntem a kedvességüket majd beléptem a jelenleg Tim szobájába ami eredetileg az enyém volt. Meglepetésemre nem feküdt hanem az ablaknál állt. Háta és oldala be volt kötözve. Megfordult és így szólt hozzám:
- Már tudom miért szeretsz itt ácsorogni. Itt olyan... más minden. Na de mindegy el kell mennem. - ezen azonnal ki akadtam.
- Micsoda? Hova? Vagy inkább miért? Most jöttél haza félig meghalva és ezek után visszaakarsz menni. - majd mit sem törődve a mondataimra az ajtót kezdte megcélozni mivel észrevettem csak folytattam tovább a "szidást".
- Kezdesz olyan lenni mint Bruce. - erre már nem bírta visszafogni magát.
- Te már olyan vagy. Ugyanolyan makacs. - kicsit szíven ütött majd kiment az ajtón. A fiúkat kikerülve futottam volna utána de túl gyors volt.
- Ha Bane megint sebet ejt rajtad vagy esetleg a halálodon leszel, ne hozzám gyere! - utólag megbántam amit mondtam és ezt tettem hozzá.
- Úgy is utánad megyek. - hátam mögött álló fiúk csak nézték viselkedésemet. Amire lenyugodtam a barlangba mentem információért. Sehol senki, pazar. Bane.
Fizikailag kiemelkedő erő, képzett harcművészet. Nála erősebb emberrel nem találkoztam még. Könnyedén manipulál másokat. Valódi neve valami Dorrance tudomásom szerint. - írta Bruce az aktájába majd észrevettem hogy a férfi mögöttem áll.
- Nincs semmi gyenge pontja? - tettem fel a legfontosabb kérdést.
- Nem tudom. Arkhamba is nagy nehezen juttattam.
- Bruce muszáj segítened! Tim egyedül elment... ellene. - majdnem zokogni kezdtem majd megnyugtatott.
- Akkor azonnal induljunk. Szerintem. - bólintottam majd amikor magamra öltöttem Batgirl ruháját feltettem az utolsó kérdésemet.
- A fiúk is jönnek? - céloztam a lépcsőn álló Éjszárnyra, Vörös Sisakra és Robinra. Batman bólintott amire mindenki elfoglalta a helyét. Sisak mögém ült a motoromra míg Damien és Bruce a Batmobileba. Dick, Alfreddel és Barbarával (akit már Orákulumként hívunk) maradt.
- Merre kell mennünk? - tette fel mögöttem ülő Jason a kérdését.
- Nem tudom. - válaszoltam majd követni kezdtem a Batmobilet. Éjszárny ekkor szólt be a rádión keresztül.
- Annyira hasonlítasz Timre. - mondatára elmosolyodtam majd a küldetésünkre koncentráltam. Jason persze feltett néhány fölösleges kérdést. A Gothami Kikötőhöz vezetett a GPS. Mindenhol konténer és hajó. Leszálltunk a motorról majd Batman arra kért minket hogy nézünk körül a hajók közelében. Óvatos léptekkel járkáltunk majd a nagy gyárszerűségnél zajt hallottunk. Belülről valaki segélykiáltásért könyörgött. A rádión szólni akartam Brucenak de Jason megállított a közeledő őrök miatt. Elrejtőztünk majd hátulról megtámadtuk a járőrözőket. Gyorsan elaltattuk őket és a legközelebbi kisebb konténerbe elrejtettük a testüket. Belépés után Sisak a felső szintre feldobott, én pedig megtisztítottam a terepet. Egy ajtót vettem észre ami félig nyitva volt. Óvatosan becsúsztam a legközelebbi asztalhoz majd felmértem a terepet. Egy leütött őr amit nem én tettem. Az egyik bent levő szekrényből zajt hallottam. Egy ember teste esett ki belőle. Tim. Vörös Robin ruha szétesve rajta, sebei pedig fel szakítva.
- Vétel. Sisak hallasz engem? Megtaláltam. Robinékkal mi a helyzet? - válaszul csak ennyit kaptam.
- Szerintem fogd meg és húzzatok el innen minél hamarabb! Banere semmi nem hat. - ekkor a kígyó méreg ami táplálja az jutott eszembe.
- Orákulum. Van ellenszer a kígyó méreg ellen?
- Hát... röviden ha az alap anyag meg van abból kell az ellenszert ki keverni. - egyszerűen lesokkolt amit mondott.
- És én honnan szerezzem meg az alap anyagot? - kis gondolkodás után eszembe jutott egy eléggé okos dolog. - Sisak hol vagy?
- A gyártól nem messze. Mit tervezel már megint? - újra embert váltottam de haladnom is kellett így hát Timet fel segítettem. A kezét átkulcsoltam a vállamon majd újabb látomás kaparászta a fejemet.

- Félsz? - az ismeretlen alak újra feltűnt ám én elutasítottam.

- Ne most. - térdre ereszkedtem.

- Te élsz? - szóltam oda a szörnyetegnek.

- Ne. Ne ezt ne. - mikor végre kezdtem megőrülni Tim megfogta az arcomat és ajkaival homlokon csókolt. Egy folytában csak azt mondta: Minden rendbe fog jönni. Mikor végre kinyitottam a szememet ráeszméltem hogy van fontosabb dolog mint magamat rendbe hozni.
- Éjszárny. Vétel. Itt Batgirl. Egy kérdésre adj válasz. Mi fog történni ha Bane hátából kihúzzuk a csöveket?
- Legyengül és harcképtelenné válik. - megcsillant a szemem majd gyorsan elköszöntem.
- Kösz. Alfredet ide tudnád küldeni? Tim nincs a legjobb állapotban. - a háttérben már a motor zúgást hallottam így nem aggódtam.
- Sisak szedjétek szét Banet. A csöveket távolítsátok el, én is megyek segíteni. - majd sérült barátomhoz fordultam. Tim, figyelj, meg kell találnod Alfredet. Elkísérlek egy darabig. - az utolsó mondathoz képest a kocsiig mentünk majd Alfred elhajtott. Rohantam Jasonékhez ám egy kicsit elkéstem. Bruce sérülten mellette Damien. A konténer tetejéről figyeltem az eseményeket. Sisak lőtt sebén akadt meg a szemem. Amikor Bane elfordult hátára ugrottam és megpróbáltam le csatolni a csöveket. 4 darab állt ki belőle. Kapásból kettőt kiszedtem majd leestem róla. Dühöngeni kezdett, mindennek és mindenkinek neki menve. Batman és Robin a konténer mögött még mindig megsérülve. Jason sem volt jobb állapotban így hát csak magamra számíthattam. Bane elordította magát majd egyre közelebb sétáltam hozzá. Tekintetemet mélyen az övébe fúrtam és a mögöttem felfigyelő Sisakot hallottam beszélni az én őrült tervemről.Vissza pillantottam Bane arcára és egy elveszett emberre akadtam. Aki hosszú ideje egyedül járja a világot.
- Ki vagy te? - tudta hogy nem én vagyok Barbara Gordon féle Batgirl. Viszont a kidumálásban nincs nálam jobb.
- Én, én vagyok,te pedig te. - majd futni kezdtem felé.
Alatta átcsúsztam és egyik konténerről a másikra szökkentem. A végén ráugrottam a hátara. Lecsatoltam az utolsó kettő csövet. Egy kicsit hagytam belőle neki. A kémcsövet az övemre helyeztem majd elé sétáltam. A távolba a rendőrség fülsüketítő szirénái csaptak meg, de erre sort kellett kerítenem. Letérdeltem és gyengén megfogtam a vállat.
- Az Arkhamban fogsz maradni egy ideig. - hazudtam neki mert nem ezt láttam. Az ereim a ruhán keresztül is látszottak ám engem nem zavart. Mikor elengedtem, félni kezdett tőlem. Láttam a szemében az ijedtséget. Megfordultam majd Bruce felé siettem. Damien. Súlyosan megsebesült, karomba vettem egészen a Batmobileig. A hátsó ülésre fektettem később pedig Jasonnel fel ültünk a motorra és vissza hajtottunk a barlangba.