Amelia normális életét csak egyetlen egy dolog borította fel. Amikor Gothambe viszi a sors. Persze csak egy dolog tartja őt ott. A bátyja. A rideg és hideg város magába szippantotta a lányt. Arra viszont nem számított, hogy a nagy Joker fogja őt elk...
Végre megoldottuk Dickkel probléma és veszekedés nélkül a Madarijesztő ügyét. Akkorra már az Arkhamban csücsült. Az akkori bánatosságomat még mindig nem oldottam meg. Egyszerűen csak annyit értem el hogy Tim egy szót sem szólt hozzám. Mivel nem ezzel voltam elfoglalva így a barlangba tartottam. Grayson éppen Damiennel edzett, Bruce pedig mint mindig a számítógép előtt. Mellette Alfred az ebédet rakta le majd fel sétált a lépcsőn. - Amelia, minden rendben? - bólintottam azt követően persze mellé toltam egy széket amire ráültem. A kijelzőn egyetlen egy név szerepelt. Mr Fagy. - Egy fagyasztásos eset történt ma a városban és én rá gyanakszom. Te mit gondolsz? - alaposan megnéztem. Kopasz, kékes arc, páncélos. Fagyosnak és hidegnek tartottam. Ezért lett Mr Fagy a neve. - Bruce ki kellene kérdezni. Elmegyek hozzá este. - Veled tartok. - bólintottam majd elindultam az étkező felé elfogyasztani az ebédemet. Nagy szerencsémre Timmel kellett ezt megtennem. Néma csönd uralkodott az étkezőben amit Alfred zavart meg. - Remélem nem szakítottam félbe semmit. Csak Jason úrfinak terítek meg. - mondata után rögtön megjelent az emlegetett szamár. Csendesen megfigyelte minden mozdulatunkat ami egyenlő volt a semmivel. Mire befejezte elege lett a csöndből. - Ti miért csináljátok ezt? Nem szóltok egymáshoz mint két óvodás. - be kellett ismernem. Igaza volt. A viselkedésünk abszolút gyerekes. Pedig ő 1 év múlva én pedig 2 év eltelte után válunk felnőtté. Tim komor arccal nézte Jasont majd elhagyta az étkezőt. Velem ellentétben aki levett a polcról három csokit, amik közül az egyiket Jasonnek vágtam, a másik kettővel pedig Tim után siettem. - Hey, tessék. - belenyomtam a kezébe aztán visszafutottam az étkezőbe. - Tudom hogy valami nincs rendben köztetek. Ez biztos. - dobta ki a papírokat. Még néhányszor elmondta ezeket nekem, Alfrednek szerintem még Timnek is. Azután le siettem a barlangba ahol Grayson fogadott, komoly arccal a lépcsőn ülve. - Azt hallottam este Mr Faggyal fogsz találkozni. - sóhajtott egyet. - Légy óvatos! - elgondolkodtam ezen a mondatán. Most aggódik értem? - Kösz. Apropó téged egy valamire kérlek meg. Rendben? - bólintott majd megállt előttem. - Keresd meg Jokert! - néztem bele elszántan a kék szemeibe. - Tudom hogy él és a megfelelő alkalomra vár. - ökölbe szorítottam a kezemet és öltözni indultam. Utoljára hallottam még válaszát ami csak ennyinek hangzott: - Megfogom keresni! Néhány óra múlva Brucet vártam a motoromnál. Batmanként megjelenve intett felém ami azt jelentette hogy a Batmobile-lal megyünk. Az ablakon ki se néztem inkább a technológiát figyeltem. Csomó modern szerkezet. Hát ő mégis csak egy milliárdos. Amikor nem ezeket szemléltem akkor egyszerűen hátradőltem és elgondolkodtam valamin. Timen. Miért tettem ezt? Mi rosszat tettem? Nem tudtam eldönteni mi számít jónak vagy rossznak. Bruce hangja zavarta meg ezt az egész gondolatot. - Mi baj van? Egész héten, sőt szerintem múlt héten is ilyen voltál. Feszült, de mégis határozott, szomorú és dühös. Nem kell akkora detektívnek lennem mint Tim így is tudom hogy miatta vagy ilyen. Tévedek? - nem válaszoltam ami nála igent jelentett. Mr Fagy Arkham Cityben tartózkodott amire a nagy kapunál jöttem rá. Egy híd választotta el Gothamtől amit a beszélgetések során hallottam de akkor élőben is láthattam. Fries a régi G.C.P.D. épületben bujkált ami körül volt vízzel. Repülve siettünk mert eléggé hideg volt. Bruce megnyugtatott : Bent alacsonyabb a hőmérséklet. Az udvarra érkeztünk ahol fura maszkos alakok fogadtak. A harcot csak Bruce űzte. Igazán különlegesen verekedett, mint aki egész életében ezt csinálta. Furcsa volt nézni, az biztos. Ahogy, kivédte az ütéseket és elhajolt néha. Ez leírhatatlan. Én persze nem csak álltam és néztem. Az ajtó zárat törtem fel ami sikeresen működött. - Batman! - ordítottam oda hogy egy kicsit legyen gyorsabb. Mikor végzett be mentünk az épületbe. Mindent kék jégcsapok borítottak, hideget, fagyot éreztünk a levegőben sőt mindenhol. Beléptem a nagy terem szerűségbe és megláttam. Victor Fries. Ugyanolyannak láttam mint a képen. Hidegnek,ridegnek és bánatosnak. Csöndben Bruce háta mögött vártam amíg le rendezik ám nem volt olyan egyszerű. - Fries beszélnünk kell. - fordult meg a nagy asztronauta szerelésű ember. - Batman és Batgirl. Mit akartok tőlem? - itt átadta nekem a beszélgetést. Amin eléggé meglepődtem. - Néhány napja egy rablás történt a Gothami Banknál és a fagyasztó pisztollyal tették. Megállapításunk szerint. - fel nevetett majd így szólt. - Amint látjátok nincs nálam a fegyver. Cobblepot elvette tőlem még a múlt hónapban. - Azóta vissza se próbáltad szerezni? - kérdőjeleztem meg. - Nem kell nekem a fegyver. Én csak Norát akarom megtalálni. Joker és Harley elvitték a feleségemet. Rólunk viszont elég régen nem hallottam.Ennyi, lehet el hiszitek, lehet nem. Batgirl, Batman. - ezzel hátat fordított és elkezdett javítani valamit. Bruce már indult volna kifelé de én az ajtónál megállítottam. - Én nem megyek el. - arcán aggodalom jelent meg mégis megértett. - Vigyázz magadra! - hangja lágynak bizonyult és büszkének látszott. Vissza rohantam Fagyhoz, amint megálltam előtte megfogadtam neki: - Megkeresem a feleségét. Megígérem! - rám emelte tekintetét majd kihúzta magát. - Hálás leszek. Viszlát Batgirl. - intett hogy távozzak én pedig azt tettem. Kint Batman várt rám aminek örültem. Vele ellentétben nekem Arkham Cityben kellett maradnom. A régi rendőrségi épülettől indultam el. Nagyon sok helyen vizet vettem észre melynek legtöbb részét fagyos, jégtáblák borították. A túloldal kisebb eldugottabb zugában egy lehetséges bejáratot véltem felfedezni. Szellőzőben való kúszásom után kiszálltam onnan és ráugrottam az egyik maszkos alakra. Azonnal kiütöttem azt követően pedig minden támadást kivédve legyőztem azt a néhány embert. Jobbra nézve egy fagyott tömbben egy nőt vettem észre. Nora Fries. Ez egész gyorsnak tűnt ám mikor kiértem újabb társaságom lett. Akiknél nem volt fegyver az az kettőnél, őket simán elkábítottam viszont aki kést vagy bökőt tartott a kezében az már keményebbnek tűnt. Mivel ember vagyok hibázhatok és akkor pont azt tettem. Rosszul hajoltam el és belém szúrt. Hasba hogy pontos legyek. Ő maga is megijedt azután pedig jól orrba vágtam amitől ki feküdt. Nehezebbnek bizonyult a mozgásom, eléggé gátolt a seb. A daruról (ami a közelben helyezkedett el) átszökdeltem a másikra és onnan siettem tovább. Amikor hátulról beestem az ajtón majdnem elájultam. Feltápászkodtam és Fagyhoz rohantam. Kissé ő is megrezzent de hidegen hagyta az én helyzetem. - Megtaláltad? - elmondtam neki az igazat, hogy hol találja.Hálálkodni kezdett amivel nem tudtam mit kezdeni. Kilépve jobban futottam az Arkham City ajtójához mint eddig bármikor. Sok időbe telt de odaértem. Jó erősen toltam amíg kinem nyílt. Ugyanezt még egyszer mivel be is kellett csukni. A rendőröket kikerülve felmásztam a legközelebbi tetőre. Onnan egyikről a másikra ugráltam. A Wayne birtok már nem messze volt ám mögöttem valaki osont. Követtek. Az árnyékból kilépve megláttam Harleyt. Gyászos ruháján kívül más nem nagyon változott. Talán a haja lett fekete. Nem értettem miért tette ezt. - A denevérlány! Helloka. Joker nem tudott eljönni. Mivel... - itt zokogás tört elő belőle. - ... mivel meghalt. Te ölted meg! - ordította majd elment. Még visszasuttogott egy mondatot: -Megfogod bánni. Mivel a túlélésért küszködtem így a barlangba rohantam. A sebem egyre jobban vérzett ám erős akartam lenni. Be érkezve Alfredet kértem meg hogy jöjjön le. Közben pedig kérdésekkel bombáztam. - Hol vannak a többiek? - érzéstelenítés nélkül csinálta így félig kiabálva tettem fel ezt a kérdést. - Bruce úrfi Selinával ment egy afféle randevúra, Dick úrfi Barbarához ment míg Tim és Jason úrfi járőröznek. Egy valamit viszont nem értek, ha ők kint vannak valahol önt Amelia kisasszony hogy nem vették észre? Damien úrfi meg alszik. Ezután végzett a bekötözéssel és azt tanácsolta: - Ágyban kellene feküdnie néhány napra de úgy se fogja ezt csinálni. - legyintett majd elengedett. Damienbe botlottam bele aki örömmel kísért fel a szobámig. Leült a puha ágyamra amely meg volt ágyazva. Egy kis részén letelepedett, én pedig lefeküdtem az ablakhoz közelihez. néhány percen belül felállt és a szekrényem felé vette az irányt. A képet melyet annyira elakartam dobni azt nézegette a legjobban. Charlie és én verekedtünk a képen. A hátára ugrottam és anyáék akkor kaptak le. 11 éves lehettem akkor.
- Ki ez? - figyeltem fel kérdésére amit nem is csodáltam. A képet oda is hozta nekem csak azért hogy lássam.
- Ő a bátyám. - mosolyogtam rá majd visszaadtam a kezébe. Az ablaknál Damien is megállt mintha valami különleges lenne ott.
- Tényleg igaz az amit mondanak?
- Attól függ mit?
- Hogy látod az emberek múltját illetve jövőjét. Igaz? - bólintottam azt követően pedig mellém helyezkedett el. - Mutasd meg! - kíváncsian nyújtogatta kezeit. Nem tartottam jó ötletnek ám lehet ez volt a helyes. Alkarját megfogtam és csak annyit tudtam mondani.
- Nem biztos hogy jó ötlet! - zöldebbé vált kezeim színe. Akkor először láttam valakinek a múltját is és a jövőjét. - Édesanyád Talia al Ghul meg fog halni. Sajnálom. Még nem találkoztál Az Ifjakkal ami miatt kicsit dühös is vagy. Viszont ez meg változik és ott egy nagyon jó közösség része leszel. - mosolyogtam rá de ő ijedten figyelte szemeimet. - Fehér. Ilyen szokott lenni a szemed? - rémisztőnek tartott amit nem akartam. - Lehet szürke?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ha kicsit is érettebb lettem volna nyugodtság töltött-e volna el a lelkemet viszont helyette bepánikoltam. A tükör felé siettem és megnéztem magamat. Fehér szem zölden világító eres kar. Hát tényleg igaz. Joker uralta akkor a testem? Nem, a magam ura voltam, bizonytalan de az engem testesített meg. Cselekedni akartam és Quinn úgy is eljött volna elém. Megtalálhatott. Hisz szerinte én öltem meg Jokert. Pedig ez egy nagy hazugság hírét hallhatta. Elakartam menni a birtokról. Éreztem hogy csak bajt hoznék. Visszamentem Damienhez és elmondtam neki a tervemet: - Figyelj el kell most indulnom. - Hova? - Nem sokára visszatérek. Mondd meg Brucenak, Dicknek, Timnek, na szóval a többieknek, azt hogy vissza fogok jönni. Egy időre el kell mennem. - néha még felfigyel szürkén világító szememre ám amikor kiléptem az ajtón vissza rántott és megölelt. Őszintének tartottam azt a percet de el kellett indulnom. Mikor már elértem a látótávolság végét egy pillanatra Damienre néztem és csak ennyit mondtam. - Ne aggódj!
