Amelia normális életét csak egyetlen egy dolog borította fel. Amikor Gothambe viszi a sors. Persze csak egy dolog tartja őt ott. A bátyja. A rideg és hideg város magába szippantotta a lányt. Arra viszont nem számított, hogy a nagy Joker fogja őt elk...
Már egy ideje eltávolodtam a Wayne birtoktól és lassan, de eltűntek a zöld ereim. Szürke szemem viszont azóta is végig kísért. Fekete köpenyem amit az utcáról szedtem a fejemre húztam csuklyaként. Ültem a sikátorban és figyeltem az eseményeket. Néhány rabló kiakart fosztani egy-két nőt akik ezt nem hagyták. Erre az egyik ismeretlen férfi fegyvert rántott és lelőtte őket. Elfutottak és ekkor Bruce jutott eszembe. Neki is így végezték a szülei. Az elmúlt egy hónapba nem sírtam pedig sokszor rám tört. Harley elől akartam elbújni. Tudtam hogy fel fog keresni és nem szerettem volna ha a "családom" bajba kerülne. Tim és Dick hiányzott a legjobban. Persze a többiekhez is emlékezetes pillanatok fűztek. Ezekről a gondolataimról eltérve feltápászkodtam a szemetes melletti helyről és egy kis ételért indultam. A szokásos helyre ahova augusztusban jártam nem csalódtam. Maradékban egyeztem meg mindig amit egy kóbor kutya társaságában fogyasztottam el. Este felé mint már megszokhattam Vörös Robin és Sisak járőröztek. Őket néztem az éjszakában majd megjelent valaki mögöttem az árnyékba. Harley Quinn.
Tim szemszöge
Akkor éjszaka is a csalódottság lakozott bennem. Hogy hagyhattam elmenni? Vajon miért tehette? 1 hónap után sem akadtam a nyomára. Ezért rágtam minden este Jason fülét. Meg akartam találni Ameliát. Az utóbbi hónapban viszont rájöttem arra hogy Dicknek igaza volt. Amyről keveset tudunk mégis megbízunk benne. Én bele is szerettem. Féltettem őt. Minden sikátort ismét végignézve bánatosan ültem le a tetőre. Jason letelepedve mellém oldalba bökött. - Megfogjuk találni. - nagy sóhaj után így folytatta. - Nekem is hiányzik. - megmosolyogtam mondatát majd elmerengtem a csillagokban. Mikor elnéztem az égről egy rohanó fekete köpenyes alakot véltem felfedezni. Mögötte az árnyékban Quinn osont. Követni kezdtük őket majd meglepődtem amikor a csuklya alatt megláttam őt. Ameliát. Könnybe lábadt a szemem ám amikor a helyzetet is megnéztem rájöttem hogy nem ez a megfelelő alkalom. Rohanni kezdtem amint kiszabadultam Sisak erős karja szorításából. Folyamatosan csak őt kémleltem a távolból. Tetőről tetőre ugráltam majd amikor megálltak a Wayne birtokhoz vezető útnál. Akkor döbbentem rá hogy csak minket akart védeni. - Azt hittem már nem is foglak megtalálni. - ordította Quinn azt követően pedig lerántotta róla a csuklyát. Amelia szembefordult vele. Nem félt. Joker barátnője fegyverét rá szegezte de ő meg se mozdult. - Puddin'. Most büszke lennél rám. - fel nevetett és furcsa de elkezdett sírni. - Én szerettem érted! - Amy ekkor letérdelt. - Tudom milyen érzés! Harley nem kell ezt tenned. - Pedig ezt akarná. - ezzel a mondattal Amelia kiforgatta a pisztolyt a kezéből, azzal a lendülettel fejbe vágta Quinnt. Persze nem tett benne nagy kárt így folytatódhatott a harc. - Előre is szólok. - kis szünet után így folytatta Amy. - Nem akarom ezt tenni de ha te ezt szeretnéd. - ezt követően neki ugrott, térddel amire elvesztette az egyensúlyát. Ütni szándékozott volna de nem tette. Mintha valami meggátolta volna.
Amelia szemszöge
Ahogy ott térdeltem Harley mellkasán rájöttem hogy nem akarok neki ártani. Előttem éppen a tetőről leugrott Tim és Jason figyelt engem. Mit fogok tenni? Helyesen döntők-e? Feltápászkodtam és fel segítettem Harleyt. - Kérlek, gyere velünk. Maradj épeszű! - kicsit lassan de bólogatva igent mondott. Mikor ezeknek vége lett egy szoros öleléssel fogadtam Timet. Jason Harley mellé állva csak ennyit mondott: - Én már nem is kapok? Mindjárt megsértődök. - morcos arccal pillantott felénk majd Quinn-el együtt nevettek. - Majd kapsz te is! - mosolyogtam rá. - Akkor mellénk állsz? - tettem fel a kérdést a szőke lánynak. - Lehet, denevérlány. - kissé bizonytalanul de ezt mondta. - Vörös menjetek el egy kicsit! - kérleltem őket a végére pedig sikeresen elmentek. Harleyval sétálni indultunk. Elkezdett esni az eső. Zuhogott. Elázva álltam meg.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Szembefordultam a mellettem levő szőke lánnyal és megérintettem terhelt vállait. Először csak nézett rám aranyos szemeivel majd előtört belőle a sírás. - Szerinted büszke lenne rám? - oda húztam magamhoz gyenge szinte elhagyott testét. Ölelésemből soha senki nem szabadult még ki. - Nem tudom. Kiszámíthatatlan emberbe szerettél bele. Nyugodj meg bennünk bízhatsz! Mi ilyen dilisnek szeretünk! - könnyei soha nem száradtak volna meg a ruhámon ha nem jött volna vissza az én Vöröském. - Hölgyeim ha esetleg nem akarnak elázni ami már megtörtént de mindegy. Na szóval velem jönnének. - bevetette a legszebb mosolyát és elkezdett minket terelgetni mint a juhász a nyájat. Eső védte helyre érkezvén így szólt a szöszihez. - Nincs valaki aki el tudna szállásolni? - a kérdés feldolgozása után Harley ezt válaszolta. - Ivynál lakhatnék. - egy kevés szünet után rám nézett és folytatásba kezdett. - Mostantól barátnők vagyunk. Számíthatsz rám, Batgirl. - elindult az esőben viszont félúton vissza nézett és ezeket a szavakat kiabálta: - Van benned valami furi. Valami őszinte. - szavait megmosolyogtam majd Tim szemébe néztem. - Sajnálom, hogy elmentem, de nem akartalak veszélynek kitenni. Nem csak ő jelentett ránk ekkora veszélyt. - kicsit megálltam ő pedig türelmetlenül visszakérdezett. - Akkor ki? - arcáról elkaptam a tekintetemet. Nem tudtam a szemébe nézni. - Cobblepot. Oswald Chesterfield Cobblepot. Engem keres. - a leeső cseppekre pillantottam amik egyre gyorsabban hullottak a földre. - Joker. Harley úgy tudja meghalt és remélem is hogy így van. Bár attól a szörnyetegtől bármi kitelik. - a Vöröske tudni illik nem tud sokáig csöndben maradni. - Itt vagyunk neked, Ames. Segítünk. Gyere, menjünk haza. - bólintottam bár Brucenak írtam egy üzenetet. - A szemeddel mi történt? - Az átalakulás felé haladok. - ezt követően megfogtam a kezét és hazasétáltunk. A Wayne birtokra. Az otthonunkra.
