Egész nap csak ültem és agyaltam a rozoga fa székben, amely a sarokban állt. Jeremiah ki - be járkált a szobában, követni sem tudtam mi járhat az agyában. Azóta amióta a baleset történt kettőnk közt egymáshoz sem szóltunk, szinte levegőnek nézett engem.
Azon agyaltam, Jerome mégis hol lehet, s gondol - e rám egyáltalán, vagy teljesen kitörölt engem emlékezetéből. Olyan voltam, mint a hercegnő a mesékben, aki várja, hogy dícső hercege eljöjjön érte, és kiszabadítsa a gonosz karmai közül. Ám a valóság korántsem volt mesebeli. Egy őrült tartott fogva, magam sem tudtam mit szeretne tőlem, és miért nem végzett már velem. A föld alatt éltem napjaimat, viszont már kezdtem megszokni a nyomasztó hangulatot.
- Úgy látom a kis barátodat nem igazán érdekled. - törte meg a csendet a fiú bársonyos hangja. Fehér ujjait az újság sarkára helyezte, majd lassan lapozgatni kezdte azokat, gondosan elolvasva minden cikket. Én pedig mint egy sértődött kisgyermek, karba tett kezekkel hagytam a fülem mellett elúszni szavait. - Értem. Tehát meg vagy sértődve.
- Nem vagyok megsértődve, csak nem akarok veled beszélgetni. - sóhajtottam egyet, miközben összeszedtem gondolataid.
- Igen, azt észre vettem én is. Pedig muszáj leszel beszélgetni velem. - gördült mosolyra szája sarka.
- Miért? Megint kést szúrsz a hasamba? Vagy most inkább a szívembe? - tettem keresztbe lábaim, szemeim le nem véve a fiúról. Felkapta tekintetét az újságból, pár másodpercig komoly szempárjával méregetett engem, majd visszakapta fejét az imént olvasott újságra. Megvonta vállát, ezzel letudva a kérdésemet. Újra csend honolt a sötét szobában, ide - oda kapkodtam tekintetem. Csak az óra halk kattogását lehetett hallani, és egymás lélegzet vételét.
- Most komolyan kérdezem. Mit akarsz tőlem? - hajoltam előre egy határozott mozdulattal székemben. Jeremiah rám pillantott, és éles mosolyra húzta ajkait. Vérfagyasztó volt a vigyora, dermedten bámultam a fiú reakcióját. A tekintete elég válasz volt nekem a feltett kérdésemre. Jeremiah csendes fiú volt, a folyton csacsogó testvérével ellentétben. Habár ikertestvérek voltak, rettentő sok különbség volt bennük. Mindketten más célokat kergettek, míg az egyik rombolni szeretett volna, a másik újjá építeni.
Jól tudtam, hogy nem csak a kettejük csatájától kell félni, attól, hogy elveszítem a barátomat, hanem attól is, ami mind ezekkel jár. Tudtam, hogy sok nehézséggel jár az, ha ilyen társaságba keveredek, ám sok akadályra és veszteségre nem számítottam...
YOU ARE READING
HELLO, MY FRIEND!
Fanfiction¬ egy lány, kinek hazája gotham. a hely, ahol annyi ember vesztette életét, viszont mégis jenna szeretett otthona. jerome, az őrült fiú régi barátja, jenna újból gotham utcáira merészkedik annyi hosszú év után, ám a város korántsem olyan, mint amily...
