HELLO, MY FRIEND!

°28; Az Ismerős Ház°

Jerome a karomnál fogva irányított egyenesen a kijárathoz, viszont Echot és Reneet meglátva megtorpantam.
- Nyugalom, Jenna. Már gondoskodtam róluk. - szólt a Őrül Kalapos zsebóráját hintáztatva. A két hölgy csak állt egy helyben, maguk elé bámulva, nem reagáltak semmire. A végtelennek tűnő labirintusban futkároztunk, a kijáratot keresve, közben pedig azon agyaltam, mi történhetett Jeremiahval. Túl élte a lövést? Vagy meghalt? - a gondolatoktól nem tudtam megnyugodni, pedig a fiú iránt semmilyen érzelmi kötődésem nem volt. Pár perc szaladgálás után kijutottunk a labirintusból, majd egyenesen Oswald házához vitt minket egy ismerős alak, aki bizonyára Pingvin egyik csicskása volt. Betértünk az ajtón, közben Mr. Fagy vállába kapaszkodtam, még fájt néhány helyen a seb, amiket szereztem az elmúlt napokban. Pingvin nyugodtan üldögélt a hosszú asztal közepén, karba tett kezekkel, a távolba meredt tekintete. Leültettek engem egy székre, ahol ki tudtam pihenni magam.
- Úgy látom sikerrel jártatok. - pillantott rám Oswald mosolyogva.
- Miért ide jöttünk? - tekintettem körbe a tágas teremben. - Én úgy tudtam Madárijesztőnél szállunk meg.
- Elkaptak minket. Gordon és Harvey kinyomozták, hogy hol szállunk meg, így képtelenek vagyunk Pingvin barátunknál maradni. - sziszegte összeszorított állkapoccsal Madárijesztő. Oswald hevesen bólogatott a fiú mondandója közben, valami nagyon gyanús volt nekem benne. Nem szoktam előítéletes lenni, nem szokásom mások felett ítélkezni, viszont Oswald tekintetéből szinte folyt a bosszú és düh, amit Jerome iránt érzett.
Tűzbogár hamar felfedezett kezemen egy elég mély karcolást, pontosan nem tudtam honnan szereztem, az elmúlt napokban sok sebhely borította testem minden tájékát.
- Gyere! El van fertőzve a sebed. - törölgette sebhelyem egy vízes kendővel. Testem koszos volt, hajam ápolatlan, úgy éreztem magam, mint aki már egy éve nem nyúlt vízhez, s nem tisztálkodott meg, már rám fért volna egy kiadós fürdés, ám egész nap úton voltunk, szinte arra sem maradt időm, hogy pihenjek pár percet.
- Lezuhanyaztok? - szedtem össze gondolataim, viszont csak ez az egy árva kérdés csúszott ki számon. A csend közepette mindenki rám meredt, majd Pingvin komoly tekintete hamar a mosolygóssá vált.
- Hát persze. A folyosón balra. - mutogatott ujjaival Oswald, majd elindultam az adott útvonal felé. Hamar megtaláltam a fürdő szobát, de elég kellemetlen volt, hogy mindenki rám várt. Levetettem textil anyagokat magamról, majd beálltam a tusoló alá. Éreztem, ahogy a forró víz marni kezdi sebeimet, de nem foglalkoztam az égő fájdalommal. Megkönnyebbülés volt, számomra a zuhanyzás mindig egy relaxációs tevékenységnek számított. Ahogy a vízcseppek végig gördültek hátamon felszisszentem, majd egyszerre kiadva magamból bőgni kezdtem. Szemem sarkából féktelenül folyni kezdett a könnycseppek, amik hamarosan egybe válltak a vízzel. Ki kellett adnom magamból a napokban rámterhelt stresszt. A könnyeim csak folytak, és folytak, addig amíg minden bánatom el nem tűnt.