Így utólag bánom már, amit tettem. Nem jól döntöttem, hisz előtérbe helyeztem az én érdekeimet. A döntésem az volt, hogy hagyom őket, hogy elrendezzék egymás közt a dolgokat, úgy éreztem nekem nincs ahhoz jogom, hogy beleszóljak egy testvér párbajba. Így utólag bánom már amit tettem, hisz. nem hoztam jó döntéseket. A Valeska testvérek hamar verekedni kezdtek, Jerome a földre terítette testvérét. Én csak vakon lövöldöztem a tömegben, nem sokat láttam a tűz tömény szürke füstjétől. Úgy éreztem életem legnagyobb harcába folytam bele és már nincs kiút belőle, engem is megfertőzött a gyilkolás mámora. A fiúk még mindig kitartóan harcoltak, Jeremiah már a földön feküdt, mikor úgy éreztem muszáj beleavatkoznom. Jeremiah nem volt a szívem csücske, kicsit sem szerettem, de volt bennem annyi együttérzés, hogy tudtam, nem érdemli meg a halált.
- Jerome, ne öld meg. - löktem le Jeremiahról a fiút gyengéden. A földön fekvű fiú meglepetten nézett rám, valójában én is meglepődtem tetteimen.
- Miért? Csak nem megszeretted őt? - kapta el karomat a vörös, majd szorítani kezdte azt. Összeszorított fogakkal tűrtem a maró fájdalmat.
- Nem. De akkor sem érdemel halált. - próbáltam kihúzni a kezem, ám nem jártam sikerrel, sokkal erősebb volt nálam.
- Jaj, szívem. Te nem ismered őt. - lökött el magától, majd előkapta a pisztolyát. - Nem tudod hányszor keserítette meg az életem. Nem tudod hányszor vertek meg a beteges hazugságai miatt. Nem tudod azt sem, hogy ez az ember kergetett őrületbe engem. Nem tudod hányszor sírtam azért, mert ő volt a kedvenc és a legjobb, engem meg szarba se vettek. Szóval légyszíves addig kussolj, amíg nem tudod miről van itt szó.
Csak hallgattam hallkan Jerome mondandóját, majd könnybe lábadt szemem a fiú meséjén. Belegondoltam milyen rossz lehetett neki, mikor gyerek volt. Gondolkodni sem volt időm, Jerome hamar golyót repített Jeremiah hahotázó testébe. Jerome arcáról nem tudott lefagyni a mosoly, míg én csak álltam, azt sem tudva mit tegyek most. Nem volt semmilyen érzelem köztem és Jeremiah között, de voltam olyan emberies, hogy nem szerettem volna a halálát. Nem tudtam mi hozta ki belőlem ezt az érzést, hiszen azelőtt hideg vérrel gyilkoltam az embereket.
- Ne Nyugodj Békében, Tesó. - nevetett Jerome.
ESTÁS LEYENDO
HELLO, MY FRIEND!
Fanfic¬ egy lány, kinek hazája gotham. a hely, ahol annyi ember vesztette életét, viszont mégis jenna szeretett otthona. jerome, az őrült fiú régi barátja, jenna újból gotham utcáira merészkedik annyi hosszú év után, ám a város korántsem olyan, mint amily...
