Sötétfény suli[Befejezett]

Vallomás

Nem tudom mit akar pont most. Az utolsó pillanatban kell lefújni egy esküvőt? Szerintem sem.

Jungkook nem zavartatta magát, odajött hozzám és visszarángatott a szobába. Taehyung megfeszült izmokkal nézte a történéseket, majd utánunk indult.

Mikor felértünk a kupis szobába, megállt velem szemben, karba tett kézzel.
-Hogy tehetted ezt?- ez volt az első mondat, amit kinyögött. Legszivesebben felpofoznám. Még ő kérdez ilyeneket? Nem én voltam az, aki inkább elszakadt a csapattól, mert nem bírt rám nézni sem...
Alig hogy felértünk, többiek is jöttek utánunk. Hoseok, Yoongi, Nam, Jin, Jimin, anyu, Lisa, végül Tae.
-Mit akarsz tőlem?- kérdeztem Jungkooktól a sírás határán.
-Azt hittem, ezt már elmondtam.-néz rám értetlenül.-Itt.Most.Mindenkinek bevallom, mit érzek,szeretném ha te is így tennél, de ha máshogy érzel, azt is megértem.-Többiek figyelmesen néztek, többek közt én is kiváncsi vagyok, mit akar mondani. Meglepett, mikor megfogta a kezem és a többiek fele fordult.
-Kook, mit...Mitcsinálsz?-hangomat alig lehetett hallani, így válaszra sem méltatott.
-Együtt voltunk a feladatunk alatt.-nem mertem senki szemébe se nézni. Szégyeltem magam. Hazudnunk kellett mindenkinek és ilyen későn akarja bevallani a dolgokat.
Nagy nehezen levettem a szemem a padlóról és a csalódott tömegre néztem. Taehyung rámnézett, majd kiment az ajtón.
-Tae várj!- futottam utána.

-Tae! Hadd magyarázzam meg! -álltam meg, tőle nem messze. Megállt ő is, majd lassan megfordult.
-Nem kell. Mindent értek.-vágta oda, majd indult volna tovább, de megragadtam a karját.
-Na nem, azt már nem! Elegem van, hogy mindenki helyettem dönt! Elég! Most szépen megfogsz hallgatni!-keltem ki magamból. Taehyung megelégelte, majd karbafont kézzel várta a magyarázatomat.
-Először is. Igen, van vagy volt köztünk valami Jungkookkal, elég régóta érzek iránta valamit. Másodszor. Nagyon meglepett, hogy megkérted a kezem, nem akartam, hogy kiderüljön a Jungkookkal való viszonyom, és nem is akartalak megbántani meg leégetni, ezért igent mondtam. Lehet lett volna más választásom is, de nem gondoltam át. Szeretlek Tae, de... Úgy mint egy barátot. Tényleg sajnálom, megértem ha ezek után látni sem bírsz, de remélem egyszer megbocsájtasz.-fejeztem be a monológomat reakcióra várva.
-Szóval nem akartál megalázni? Mégis sikerült.-azzal sarkon fordult és elment. Bűntudatot éreztem és szomorúságot. Nem így kellett volna történnie.
Visszafordultam, majd megláttam a többieket. Gondolom mindent hallottak.
Jimin indult volna felém, de Yoongi elállta az útját, de ez se gátolta mondanivalójában.
-Hogy tehetted ezt Tae-vel? Játszadoztál az érzéseivel és most jut eszedbe kidobni? A nagy napon? Csalódtam benned.-Yoongi elől kitérve elhúzott mellettem, majdnem fellökve Taehyung után ment. Ígyis elég szarul érzem magam, még a többiek is ellenem vannak.

Mindenki otthagyott csalódottan, egyedül anyám, Lisa, Yoongi és Jungkook maradt velem.
-Figyelj, megértem a döntésed.-jött mellém Lisa, majd átölelt. Sírva viszonoztam ölelését.

Mikor kicsit megnyugodtam, elengedett majd biztatóan mosolygott rám.
-Megfognak békélni, hidd el.
-Nem hinném én azt.-töröltem le könnyeimet.-Mindent elrontottam.
-Hogy tudod még mindig csak magadat sajnálni?-szólalt meg Jungkook.-Én is ugyanúgy hibás vagyok benne, mert beléd szerettem.-a mondat utolsó felét elhalva mondta.-Úgyhogy engem is utálnak nyugi.
-És most mi lesz?-kérdésemet Kooknak szántam leginkább.
-Mi szerintem megyünk, ti ketten meg beszéljétek meg a dolgokat.-mondta Yoongi, majd mindhárman leléptek, így csak ketten maradtunk.
-Egy dolgot akarok tudni.-lépett közelebb a fiú.
-És mi lenne az?-néztem a sötét szempárba.
-Szeretsz még?-arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
-És ha igen?-vártam reakcióját.
-Ha azt mondod, hogy még mindig szeretsz, akkor lágyan csókollak meg, ha meg azt mondod, hogy nem szeretsz már, akkor szenvedélyesebben.-félmosolyra húzott szájjal nézett rám. Szívem hevesen kezdett el verni, arcomra mosoly ült ki.
-Nem szeretlek.-mondtam bolondosan.
-Rossz vagy.-vigyorodott el, majd közelebb hajolva megcsókolt, majd ígéretét betartva szenvedélyesebben csókolt, én meg visszacsókoltam természetesen. Olyan régóta vártam már csókjára, mint még soha. Hiányzott a közelsége, az ölelése, a csókja, a mosolya.
Mikor elváltak ajkaink egymástól, homlokát az enyémnek támasztotta.
-Többet ilyet ne csinálj.-törte meg a csendet.
-Mit?-nem értettem, mire mondja ezt.
-Ne menjél hozzá minden jött-menthez.-nézett rám vigyorogva, mire megütöttem a vállát.
-Taehyung nem jött-ment, arról nem tehetek, hogy ő gyorsabb volt nálad.-tettetem felháborodást.
-Jólvan nyugi menyasszonykám.-nevetve dörzsölgette fájó pontját.

3 hónappal később:

Újabb esküvői készülődés zajlik, de most a különbség az, hogy ezen a napon vagyok a legboldogabb. Az életemet összekötöm álmaim fiújával. A vőlegényem természetesen most Jungkook. Alig várom, hogy láthassam szmokingban.
Többiekről szólva: Hoseok nem pipa rám, állítása szerint eddig se volt az, csak éppenséggel nem tudta követni a történéseket. Megértem.

Lily még jobban utál, mert miután megbeszéltük a dolgokat Jungkookkal, azonnal dobta is.

Taehyunggal barátok maradtunk, megbékélt már velem, aminek kifejezetten örülök. Időközben összejött Lisával és már ők is tervezik az esküvőt. Legjobb barátnőm állítása szerint eddig is odavolt érte, de nem merte nekem elmondani.

Jimin mivel Tae legjobb barátja, így vele is megint jóban vagyunk.
Többiekkel is már jól megvagyunk, így boldogan vonulok majd az oltár elé.

Egyedül Tarnai volt az, akitől büntető feladatot kaptunk. Lényegtelen mi volt az, erre nem is akarok kitérni.

-Biztos ne csináljam meg a hajadat normálisan?-kérdezte Lisa úgy ezredszerre.
-Szeretnék ezen a napon önmagam lenni,se fátyol, se konty, se magassarkú nem kell.-mondom neki őszintén.
-Jó, te tudod.-adja meg magát. Nem szeretem a nagy felhajtást, így hát én szerveztem meg az esküvőt, többiek csak segitettek benne. Csak azokat hívtuk meg, akik számítanak.
Minden filmben az esküvő után Nászútra megy az ifjúpár blablabla... Mi éppenséggel kiköltözünk a koleszból, a nagyvilágba. Ez nekünk a "Nászút".
Sokat gondolkodtunk azon, hogy hova költözzünk. Az ő szülei Koreában vannak, az anyám meg Hollandiában, így hát inkább hagytuk a szülőhazánkat és Londonban fogunk élni. Mindkettőnk beszéli az angolt, így könnyebb lesz. Anyám eleinte tiltakozott, de nem tudott mit csinálni. Az én döntésem, mit kezdek a fennmaradó életemmel.
-Na én megyek is a helyemre, 10 perced van még az oltárhoz vonulni, sok sikert!-ölelt át anya és kiment. Kicsit izgulok. Nagy lépés előtt állok..Megint. Viszont most a különbség az, hogy tudom, mit akarok. És igenis hozzá akarok menni Jungkookhoz.
A gondolatra, hogy hamarosan a felesége leszek, elmosolyodtam. Csak Ő és én...
-Előre megyek, gyere te is lassan.-mondta Lisa, majd kiment ő is.
Felálltam a székemről, ahol eddig ültem, odamentem az ajtóhoz, majd lassan kinyitottam és mentem is a koszorúslányom után, le a lépcsőn.
Mikor odaértem a terembe, Lisa éppen rózsaszirmokkal szórta tele az utat előttem.
Ránéztem a kis közönségre, akik boldogan néztek engem, ahogy vonulok szerelmem felé.
Mikor odaértem, Jungkook rámmosolygott, látszott rajta, ő is boldog.
A pap belekezdett monológjába, amire nagyon nem figyeltem, csak a vőlegényemet bámultam, ő is engem, közben mosolygott.
-Jeon Jeongguk, elfogadod hitvesedül Maggie Scott-ot?-tér a lényegre a pap.
-Igen.-válaszolt, még mindig szemembe nézve.
-Maggie Scott, elfogadod hitvesedül Jeon Jeonggukot?-mondta, kicsit tartva a válaszomtól. Haha.
-Igen.-mondtam azonnal, majd meg se várva a pap mondandóját, megcsókoltuk egymást, mire nagy tapsvihar és füttyszó támadt a teremben.
-Jólvan..Öhm akkor.-zavarodott bele, mikor elváltunk Jungkookkal.-Férj és feleség vagytok.

                           ~folytatjuk~

Sziasztok pandák! 😊❤ Végére ért a Sötétfény Suli első része. Remélem élveztétek ezt a sztorit, legalábbis én élvezettel írtam minden mondatát, cselekvését. Nem tudom mikor, de lesz majd második rész is, viszont más lesz a főszereplő, de az titok...Még.
Nagyon örülök azoknak, akik végig olvasták, sok-sok puszi nektek❤