The lost kingdom (DISCONTINUED)

Az életem megkeserítője

ELISZ

Alex Brown az életem megkeserítője, a suli legmenőb fiúja és egyben a nővérem pasija. Egy bunkó. Ép a kijárat felé sétált... vagy mégse. A nővérem felé sétált, átkarolta és elsétáltak a naplementébe... pontosabban a chémia osztály felé.
Megforgattam a szemeimet és rá néztem Berryre aki bánatosan sóhajtott a látványon. Ha még nem jöttetek rá Berry halálosan szerelmes a nővérembe. "Gyere Berry, inkább menjünk órára."
Amikor beértünk az osztályba pont becsöngetett.

°°°°°°°°°°°°°°°°°

Amikor becsöngetett már csak egyedül maradtam az osztályban. Nem mintha nem figyeltem volna, de egyszer ejtem le a tollam és mint felnézek a tábla már be volt irva, és az én szerencsém mikor fel akartam emelni a tollam a fejem boldogan köszöntötte az asztalt. "Aú".

Amikor végre befejeztem az írást és rápillantottam az órára, megláttam hogy már csak egy perc van a szünetből.
Kirepültem az osztályból mint a rakéta de űr utazásom nem tartott sokáig. Valaminek neki ütköztem és már zuhantam is a föld felé. Készen áltam hogy köszöntsem régi, jó barátomat. A padlót.
De valahogy nem a padlót köszöntöttem, hanem valami puhát, mégis kissé keményet.

Felnéztem és... "A francba..." Elmotyogtam magamban mert a suli legnagyobb idiótáján feküdtem a folyosón... Alex Brown. A tüsi, vörös hajú címlap modell. Egyesek legalábbis így gondolják.
Már csak én vagyok az egyetlen ember a folyosón meg az állat alattam akit embernek se veszünk.

ALEX

Éppen siettem órára, az osztály előtt voltam amikor valami belém ütközött. Elvesztettem az egyensúlyomat és a föld nyert. De ha megkérdezik akkor hagytam nyerni.

Éreztem hogy valami rám esett és amikor felnéztem egy ragyogó kék szempár köszöntött. Becsöngetett az órara. Elvörösödött és ekkor vettem észre hogy még mindig rajtam fekszik. Amikor észbe kapott gyorsan felált rólam. Elkezdte összeszedni a könyveit és egy gyors bocsánattal megpróbált elmenni. Gyorsan fel áltam és megállítottam.
"Bocsi Ellie." Unottan rám nézett. "Elisz."
"Ja, ja... elbasztam."
"Ok, nekem most mennem kell." Mondta és megint megpróbált kikerülni de gyorsan megállítottam
"Véletlenül nem vágtad be a fejed?
Tőlem senki se menekül Hófehérke"

"A nevem Elisz, Merida"
mondta és megint megpróbált kikerülni de én el áltam az útját.

"Figyelj..." hirtelen egy hang félbeszakított.

"Mr. Brown, Ms. Morgen, mit jelentsen ez!" megszólalt a legszigorúbb tanár, Ms. Handarson. Elisszel egymásra néztünk és csak most vettük észre hogy milyen közel állunk. Elisz gyorsan ellökött magától. Rá néztünk a tanárra és egyszerre megszólaltunk. "Ez nem az aminek látszik." meglepődve vissza néztünk egymásra. "Én pontosan tudom hogy ez mi, és nem fogom tűrni hogy óra helyett a folyosón turbékoljatok."
"De..." egyszerre megszólaltunk.
"Semmi de!"

Hirtelen kinyitódott az egyik ajtó és egy hang megszólalt. "Hát itt meg mi folyik?"
Frank Andrews. A vicces, kreatív tanár aki mindig mellénk ál.
"Ez a két diák lóg az óráról!"
"Ugyan már Juliet." mondta.
Te soha nem voltál szerelmes?"
"Nem. Nem pazaroltam az időmet ilyen butaságra és ha igen is nem rád tartozik."

Kínosan rá néztem Eliszre "Miért is kell ezt halgatnunk?"

"Te csak légy csendbe fiatalember és menj órára!" megszólalt Ms. Handarson, aki végre észre vette hogy még mindig itt állunk.
"Na végre!" mondta megkönnyebbülten Elisz, gyorsan kikerült és elment az osztályba.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
ELISZ

Amikor haza értem gyorsan felmentem a szobámba és beugrottam az agyba. "Ez volt az életem legrosszabb napja" motyogtam a párnába. Hirtelen Mila felugrott az ágyamra. Én csak fel emeltem a fejemet és lazán megsimogattam.

"Éhes vagyok". Lustán felkeltem és lementem bekapni valamit. Miközbena konyhában ültem és ettem az almámat, Jennifer megjelent
Az ajtóban és gyorsan elhadart valamit ami elvette az étvágyamat.

"Alexátfogjönnimegyekletusolniszia"
Gyorsan felment hogy ne legyen szemtanúja a mai második idegösszeroppanásomnak.
"Még a saját házamban is elkel viselnem ezt az idiótát!!!"
Kikiabáltam Hirtelen ellökődtek a székek körülöttem. Majd szívbajt kaptam.

Pár perc múlva mán hallottam   is a csengőt.
Megforgattam a szemeimet, sóhajtottam és elindultam az ajtó felé. Vettem egy mélly levegőt és kinyitottam az ajtót. Ott ált teljes életnagyságban a nővérem drága partnere. Félre altam hogy bejöhessen, bejött és leültem a kanapéra, ő pedig a fotelba.

"Szóóóval....a mai incidens-"

"Kuss"

"Jo de-"

"Légyszíves, csönd......ma is a nagy szád miatt kerültünk majdnem bajba"

"De tejöttél belém"

Dühösen rá néztem erre megszólalt.

"Csak mondom"

Ha a nézésem égetni tudna, sült barom lenne a vacsora.
Anyira mérges voltam hogy észre sem vettem és már egy párna repült felé, a legfuráb dollog hogy hozzá sem nyultam.
"Hééé" enyit hallottam mielőtt egy párna az arcomnak csapódott.
"De én hozzá sem nyúltam a párnához!" Mondtam ami igaz is volt, mert nem én dobtam belé, de barmi vagy bárki is volt tartozok egy nagy köszönetel neki.
"Perszeeee" ez az agyatlan szteroid őrült még nem is hisz nekem.

Eldoptam az első dolgot ami a kezemben volt. Egy alma. Sajnos kikerülte.
Probáltam keresni valami keményet a kezemmel hogy hozzá vágjam ahoz a nagy fejéhez, amikor végre talaltam valamit nem is néztem meg mi az csak eldobtam, túl későn vettem észre hogy anya kövét dobtam el. Hirtelen a kő megált a levegőben és elkezdett ragyogni. Kidullet szemekkel néztünk és az utolsó dolog amit ládtam egy nagyon éles fény volt milyelőt minden fekete lett.