HELLO, MY FRIEND!

°34; Kihallgatás°

Dermedten bámultam Harveyra, aki fegyverét rám emelte. Nem láttam más megoldást, csak azt, ha feladom magam. Egyetlen menekülési utam sem volt, csak az, ha leugrok és véget vetek az életemnek, ám nem lettem volna arra képes. Fegyver sem volt a közelemben, szinte megfagyott bennem a vér a nyomozó szavaitól. Felemeltem mindkét kezem, majd reménykedtem, hogy hirtelen beront valaki az ajtón, segítséget nyújtani, ám nem jött. Vártam. Egy hangra, egy mozdulatra, egy jelre, hogy segít nekem valaki, de egyedül voltam. Csak én és Harvey Bullock. Hamar bilincset vert a csuklómra, majd levezetett a rendőr autóhoz. Minden lelassult. Mintha hirtelen minden lassítva lenne. A léptek, a levegő vétel. A termen elhaladva csak Jerome - ék hűlt helyét találtam. Aggódtam, hogy elkapták őket, ám egy megérzés azt sugallta, sikerült meglógniuk a rendőrök karmai közül. Egyenesen az őrsre vittek engem, végig sétáltunk az egész termen keresztül, az összes rendőr és nyomozó engem bámult, bizonyára régóta elakartak már kapni, a polgármester meggyilkolása óta. Fejemet lógatva bukdácsoltam Harvey után, aki egyenesen egy sötét szobába vezetett. A szoba közepén egy asztal állt, felette egy pislákoló lámpával. Leültem az egyik székre, a nyomozó pedig odabilincselte a kezemet az asztalból kiálló vascsőre, nehogy meglógjak. Megkönnyebbültem, hogy nem volt Jerome az őrsön, ám egész végig azon agyaltam, vajon hol lehet, s mit tervez. Harvey kisétált a teremből, idegesen alsó ajkamba haraptam, felkészülve a kihallgatásra. Lábammal folyamatosan doboltam, cserepes ajkaim piroslottak a sok harapdálástól. A nyikorgó ajtón belépett Harvey, mellette Gordon nyomozóval. Mindketten felém hajoltak, majd sóhajtottam. Összekulcsoltam ujjaim, készen álltam.
- Jenna Lewis... Miért ölted meg a polgármestert? - vágott bele James Gordon a közepébe. Csak pislogtam magam elé, erre a kérdésre én sem tudtam értelmes választ adni. - Régen nem ilyen voltál a leírások szerint. Renee azt mondta, régen normális voltál.
- Tessék? - kaptam fel tekintetem, amint kiejtette testvérem nevét. - Maga beszélt a testvéremmel?
- Itt most mi kérdezünk. Egyébként igen, bejelentést tett, hogy megöltétek Jeremiaht. Még egyszer kérdem, miért ölted meg a polgármestert? - támaszkodott tenyerével az asztalon.
- Mert élveztem. Erre nem tudok normális indokot adni, nyomozó. - hajoltam közelebb az asztalon. Kezdett megnyílni előttem az, hogy valójában ki is vagyok. A régi, ártatlan énem már a múlté. Úgy éreztem megváltoztatott engem ez a társaság és jobban éreztem magam, hogy kibontakozott az igazi személyiségem. Attól a pillanattól éreztem azt, hogy végre vagyok valaki, s nem csak egy porszem vagyok a világban.