Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)

33. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/33/Resurrection-The-End

Tobias/Négyes

Könnyűnek érzem a fejem, a vállam pedig zsibbad. Furcsa érzés, de még mindig jobb, mint a fájdalom, amit azelőtt éreztem, hogy a morfium kiütött.

Felülök az ágyban, a fejemet a párnának szorítom.

Nem tagadom, totál csőd vagyok.

Amikor nem alszom, akkor nyomkodom a morfium-adagoló gombját, amitől aztán megint elalszom.

Ha elalszom, nem kell gondolkodnom, és ez nagyon jó.

Csodálatos, mert semmi másra nem tudok gondolni, mint hogy mi történt Marcus főhadiszállásán három nappal ezelőtt.

Megnyomom a morfiumadagolót néhányszor, és a szemem sarkából látom, hogy kinyílik a kórházi szobám ajtaja.

Nem lep meg, hogy Johannát látom belépni.

Kíváncsi voltam, mikor jelenik meg, miután felvettek.

- Hogy érzed magad? – kérdezi lágyan.

Megvonom a jó vállamat.

- Jobban, most, hogy hat a morfium.

Odajön az ágy széléhez, és a korlátra teszi a kezét.

- Hát, az jó. Remélem, nincs maradandó károsodás.

Lassan megrázom a fejem.

- Nincs. Az orvos azt mondta, hogy néhány héten belül jól leszek.

- És hogy van Tris?

- Rosszabbul – mondom halkan.

Nem akarok róla beszélni.

Nem láttam még, mert nem tudom elhagyni a szobát, de az orvos mindig tájékoztat az állapotáról.

Szokatlanul jól halad a felépülése, de nagy fájdalmai vannak.

Még mindig altatják, mert nem hajlandó aludni, és ha nem alszik, akkor nem gyógyul.

Végletekig makacs, az én Trisem.

Itt van a szomszéd szobában, és annyira hiányzik, hogy már fáj.

- Sajnálattal hallom.

Megint vállat vonok, aztán várok.

Tudom, hogy oka van a látogatásának, és szeretnék túl lenni rajta.

- Tobias, azért jöttem, mert szeretnék beszélni veled.

Picit bólintok.

- Rájöttem. Vágjunk bele.

Figyel egy darabig, aztán összeszorítja a száját, mielőtt aprót sóhajt.

- A Központ bírói bizottsága... tárgyalást szeretne.

Tárgyalást.

Persze, hogy tárgyalást akarnak tartani.

Sok ember meghalt, és minden jel arra mutat, hogy én öltem meg őket, különösen, hogy kettejüknek ugyanaz a vezetékneve.

Megnyalom a kiszáradt számat, mielőtt megszólalok.

- Azt tettem, amit tennem kellett, Johanna.

Bólint.

- Tisztában vagyok vele, Tobias. Tudok neked segíteni, ki tudlak húzni belőle, de ahhoz az kell, hogy elmondj nekem mindent.