Hűvös van.
Még talán van egy szívásnyi, a nikotin bombámból.
Beleszippantok, engedem a füstöt lemenni a torkomon keresztül a tüdőmbe.
Betelít.
Kifújom a mérgező gázt, és elnyomom a cigit.
Lassan előveszek egy másikat.
Meggyújtom.
Megfordulok a korlátra támaszkodva és benézek az üvegajtón. Bent csak villódzanak a fények.
Az emberek, hogy bírnak így meglenni és bulizni? Nem kellet volna elfogadnom a meghívást, és még inkább nem kellet volna eljönnöm. A társaság felét nem is ismerem, mindenki a cigifüstben táncol, miközben az agyuk eltompultsága miatt, felelőtlenül simulgatnak egymáshoz.
Undorító.
Kivágódik az ajtó. Ő az. Csak miatta jöttem el.
A szőke tincsei lobognak mögötte, miközben nekem vágódik. Szorosan hozzám simul. A sötétbarna szemeit mélyen a tekintetembe fúrja.
Elenged.
"Megint azt szívod Jana?"
"Nem."
"Megkostólhatom?"
A szájához emelem a dohányszálat. Félve beleszív és rám nézve próbálja letüdőzni.
Köhög.
Elmosolyodom a tettén, ő meg vissza. Próbál nem megfulladni.
"Nem ízlik Lizi?"
"Adj egy szálat!"
Vakmerően veszi el a felényújtott cigarettát. Megégetem a végét, miközben szívja.
Nehézségek árán is elszívja.
Csendben nézzük egymást.
"Fázok. Bemegyek."
"Oké."
Utoljára rámnéz, és megfordulva becsörtet, a vékony derekát és csípőjét rázva. Egy ideig követem, aztán alacsony termetét elvesztve gyújtok rá egy újabb méregrúdra.
"Szeretlek!"
