Édes [Harry Styles]

1. rész ( még a múlt)

Hétfő reggel. Egy újabb nap. Csak bambulok ki a fejemből és tudom, hogy pontosan 10 percem van erre a feladatra míg nem kell megmozdulni. És a válasz a kérdésekre ami megfogalmazódott benneteket az, hogy nem tudok többet aludni mint 2 óra. Amikor az emberek álmodnak nem gondolnak semmire és ezt kihasználva vagyok képes csak a pihenésre. Látom mire gondolnak az emberek. Az egyszerűen nevetséges amikor látom a filmekben, belehallgatnak valaki gondolataiba. Én csak akkor látom amikor becsukom a szemem. Emiatt az alvás a legnehezebb. Főleg most, hogy kollégiumban lakom. A vékony falakkal szinte kiabálnak az emberek. A mellettem lévő szobában Josh, például nagyon kanos mindig... csak akkor meri nézni a ,,filmjeit'' amikor a szobatársa már alszik. Kevin ír, és imádja a hazáját. Szinte mindig zöldben van. Vele jókat szoktam beszélgetni. Sokan azt mondják, hogy nem lehet érteni miről beszél az akcentusa miatt, de mivel ő olyan ember hogy ami a szívén az a szaján tökéletesen megértjük egymást.

Meg is lehet tanulni ezzel együtt élni. Édesanyámnak sikerült. Viszont szabályokhoz kell kötni az életünket.

1. Mindig kapcsolatban kell állnunk egy hozzánk hasonló látóval.

2. Senkinek sem szabad elmondani képességünket. Szerelmedhez 2 év után szabad csak hozzámenni és egyszerre kell vele közölni a terhességgel a titkot. Minden embernek csak egy ilyen személy születik az adott korban és azt kell megtalálni.

Igazán nem sok és nehéz szabály de annál nehezebb őket betartani. Ez anyának sem sikerült. Mindig figyelt és a pontok szerint élt főleg miután találkozott apámmal. Aztán velem a 2 év eljegyzésük után apámat nem is érdekelte jóformán a titok. Annyira boldogok voltak, hogy apa kitalált egy kis meglepetést anyának, beült az autóba és megsem állt a plázáig.

Anya mai napig is önmagát hibáztatja mivel ha vele megy látta volna, hogy egy ember öngyilkosságra készül és ki tudtak volna jönni időben. Anya szinte depressziós lett és minden erejét abba fektette bele, hogy a magzat egészséges legyen.

Miután a világra jöttem anya figyelte hogy rajtam is mutatkoznak-e a látójegyek. Míg terhes volt azért imádkozott, hogy ez ne következzen be, mert akkor normális életet élhetnék.

Ezt annyira akarta hogy kifejlődött egy új képesség, ami minden emberben megvan csak itt mutálódott. Az akarás képessége.  Amit már én is megkaptam... ezért a jegyeket eltüntettem, hogy anya boldog legyen.

De én eldöntöttem, hogy nem akarok úgy járni, mint anya. Nem voltam neki elég. Mindig is hiányzott neki apa. Hallottam, hogy éjszakánként sír, sőt beszélget a fotójával. Napközben viszont mindig mosolygott és figyelmes volt.

Bizony, múlt időben beszélek róla. A 18. születésnapomra kaptam egy házat Londonban. Rettenetesen örültem neki és már jövő héten ott szerettem volna aludni. Anya ragaszkodott hozzá, hogy már azt a napot ott töltsem és mivel már teljesen be van rendezve. Hiába ellenkeztem hajthatatlan volt. Valahogy sikerült is rábeszélni-e.

Másnap az új helyemen ébredtem a telefon csörgésre.  A rendőrség volt és közölték velem, hogy anya öngyilkos lett.

Könnyeimtől nem láttam és a fülemben dobogó vértől semmit sem hallottam, de csak rohantam az autómhoz hogy minél hamarabb otthon legyek.