Lassan nyitni kezdtem szememet, ám teljesen más környezetben találtam magam, mint amiben azelőtt voltam. Már nem a társalgóban voltam, hanem egy sokkal sötétebb és kisebb szobában. Egy ágyban feküdtem, mellettem pedig egy fekete hajú nő ült fehér ruhában. Homlokra terített egy vízes kendőt, a fájdalom pedig immáron már teljesen eltűnt. Felültem az ágyon, körbe mértem magam körül a környezetemet.
- Feküdj vissza, még gyenge lehetsz. - mosolygott rám a nő, de nem foglalkoztam szavaival.
- Jól vagyok. - vontam meg vállamat, majd sóhajtott egyet az idegen.
- Lee vagyok. - nyújtotta felém kezét.
- Jenna. - viszonoztam a kézfogást. - Merre van a mosdó?
- Arra! - Lee válaszul balra a folyósóra mutatott, majd el is bandukoltam oda, még kicsit kómásan, nagyon sok érzéstelenítőt nyomtak belém, ami legyengített. Megmostam arcomat a hideg vízzel, majd a tükörben kezdtem bámulni magam. Szemeim be voltak esve, alig aludtam az elmúlt napokban. Ajkaim kicserepesedtek, arcom vöröslött annak ellenére, hogy fáztam. Még kicsit émelyegtem a sok gyógyszertől, amit egy nap alatt kaptam, de legalább a hasam nem fájt már. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy egyedül éreztem magam. Nem volt egy ismerős arc sem, akivel beszélgetve el tudnám ütni az időt. Nem volt egy ember sem, aki át tudna segíteni a nehéz időkszakokban. Nem volt ott Jerome. Nem volt ott, hogy elmesélje mi mindent csinált, mikor távol voltam. Csak akkor jöttem igazán rá, hogy nélküle mennyire üres vagyok, és mennyire tud hiányozni valaki. Az utóbbi időkben eszméletlen sokat sírtam, most is hasonlóképp adtam ki magamból a stresszt és a magány felemésztő érzését. Sós könnyeimet letöröltem pólóm ujjával, majd gondosan megmostam az arcomat, aztán vártam, hogy a könnyektől pirosló szemeim visszavegyék eredeti színüket. Visszabukdácsoltam a gyengélkedőhöz, ám Lee kiszúrta rajtam, hogy sírtam. Aggódó pillantást vetett felém, majd lehuppantam az ágyra. Nem értettem miért ilyen kedves hozzám, és miért nem tart tőlem, tekintve arra, hogy egy őrültnek voltam beállítva.
- Biztos jól vagy? - mosolygott Lee halványan.
- Igen, csak mostanában elég megterhelőek voltak a napjaim. - dadogtam a padlót kémlelve. Nem tudtam hogyan tovább, de reméltem, hogy ezután könnyebb lesz minden.
KAMU SEDANG MEMBACA
HELLO, MY FRIEND!
Fiksi Penggemar¬ egy lány, kinek hazája gotham. a hely, ahol annyi ember vesztette életét, viszont mégis jenna szeretett otthona. jerome, az őrült fiú régi barátja, jenna újból gotham utcáira merészkedik annyi hosszú év után, ám a város korántsem olyan, mint amily...
