Recovery - h.s [hun] // befejezett

11.

H A R R Y

Lilyt néztem, ahogy az asztalánál dolgozik. Azon gondolkodtam, hogy vajon érezte-e azt, hogy az utóbbi tíz percben csak őt bámultam. Máshogy nézett ma ki, a haja laza hullámokban volt, az ajkait pedig egy világospiros rúzzsal emelte ki.

Beszélni akartam vele. Mondani akartam neki valamit, de minél tovább néztem őt, annál jobban tudatosult bennem, hogy értelmetlen lenne bármit is mondanom, és olyan lenne, mintha semmit se mondtam volna.

Azt észrevettem, hogy amikor abbahagyta az írást, a tollnak a kupakját az alsó ajkának nyomta, arcán pedig tisztán kivehető volt a koncentráció. Azt is észrevettem, hogy mennyire erősen nyomta le a tollnak a hegyét a papírra, miközben írt. Néha még sóhajtott is egyet, és kisöpörte a haját a szeméből. Gyakran tátogta a szavakat, amiket leírt, és amikor leírta őket, elmosolyodott.

- Mi van? - kérdezte kínosan. - Miért nézel?

- Semmiért - mondtam, majd megráztam a fejemet, hogy kikerüljek abból az elámult állapotból, amiben voltam. Mi a frász ütött belém?

- Kell lennie valaminek. Elég sokáig néztél - mosolyodott el. Ez nem egy hamiskás vagy szánakozó mosoly volt, amit mindig akkor öltött az ajkaira, amikor valaki panaszkodik neki, mert elveszett a macskája. Ez őszinte volt, ami miatt az arca felvirult, a kék szemei pedig ragyogtak. Mármint, nem mintha ennyire érdekelne a mosolya, csak megfigyeltem ezt. Lilynek olyasfajta volt a mosolya, amit nehéz lett volna nem észrevenni.

- Mi a vezetékneved? - kérdeztem. Mivel egy kibaszott idióta voltam, semmi mást nem jutott az eszembe.

- A vezetéknevem? - kérdezett vissza, az összezavarodottság pedig tisztán hallható volt a hangjában a hirtelen témaváltás miatt.

. Igen. Mi az?

- James - mondta lassan, majdhogynem kételkedően. - Miért kérdezed?

Nem mondhattam azt, hogy azért, mert amióta Ashton felhozta őt két napja, ezen gondolkodtam, így csak vállat rántottam.

- Valami oka biztos van, Harry. Ha nem lenne, akkor nem kérdezted volna.

- Te tudod az enyémet, így gondoltam úgy lenne fair, ha én is tudnám a tiédet - hazudtam. Lily megforgatta a szemeit, majd újra a munkájára kezdett el koncentrálni.

- Lily James - mondtam, ami miatt ő rám nézett.

- Ha most ezzel fogsz csesz..

- Nem foglak - szakítottam félbe. - Ez a neved, nem csesztetnélek vele.

- Ha hivatalosabb akarsz lenni, akkor mondd azt, hogy Lilian James - felállt a székről, majd megkerülte az asztalát és nekitámaszkodott, a karjait pedig a mellkasa előtt keresztezte.

- Lilian..? - ismételtem el, de inkább kérdésnek hangzott.

Megforgatta a szemeit. - Jobban szeretem a Lilyt. Ezért nem mondtam el a nevemet.

- Harold - mondtam neki; a saját nevemtől még a hideg is kirázott.

- Harold? - kérdezett vissza.

- A nevem. Vagyis inkább a születési nevem. Harold Styles.

Arra vártam, hogy elnevesse magát vagy csak kuncogjon, de amikor ránéztem csak a mosolygós arcát és a csillogó szemeit láttam.

- Ne mondd el senkinek, mert utálom a nevemet és..

- Miért? - kérdezte. - Miért utálod?

Nem mondhattam el neki az okát, mert még én magam sem tudtam. És újra, mindenféle figyelmeztetés nélkül témát váltottam.

- Meghallgattad valamelyik CD-t, amit adtam neked? - kérdeztem. Egy pillanatra mintha megértést láttam az arcán. Mint aki megérti, hogy nem akarok a nevemről beszélgetni.

- Valójában, igen - mondta. - Az egyik bandát megkedveltem. Azt hiszem, hogy a nevük.. May Parade?

- Mayday Parade - nevettem. Nekem is ők voltak az egyik kedvenceim. - Melyik számot?

- Three Cheers for Five years. Meghallgattam a CD-n lévő verziót, de az nem tetszett. Aztán találtam egy akusztikus verziót belőle, és nagyon jó volt.

- Azt vártad, hogy majd rossz számokat adok neked?

Lily mosolyogva megrázta a fejét. - Azt vártam, hogy mindegyik tele lesz üvöltéssel és dobszólókkal.

- Tévedtél.

  - Ráadásul nagyot - mondtam, majd egy aprót kuncogott.  

Egy ideig csendben voltunk. Ő a kezeit nézte, én pedig őt.

- Hé, Harry. Tudom, hogy ez egy kicsit fura lesz, és nem kell igent mondanod, de.. emlékszel a barátnőmre, Oliviára? - kérdezte idegesen, majd az ujjaival kezdett el játszadozni. Késztetést éreztem arra, hogy odamenjek hozzá, és megfogjam a kezeit, hogy abbahagyja.

- Aki elráncigált Liam bulijába, ugye?

- Igen. Azt akarja, hogy elmenjek vele egy másikba hétfőn. Ő hoz valakit magával, és nem akarok egy harmadik kerék lenni. Szóval, öm.. esetleg.. nem lenne kedved.. eljönnél velem, kérlek?

- Persze. Hánykor? - kérdeztem, miközben az egyik cérnával kezdtem játszani a farmeromon. Csak azért mentem bele, mert biztos voltam benne, hogy lesz pia. És talán azért, mert több időt akartam Lilyvel tölteni. Nem volt annyira rossz arc, mint gondoltam.

- Tényleg eljössz? - csodálkozott mosolyogva. Megint itt van ez a mosoly.

- Hánykor? - kérdeztem meg megint. - Elmegyek érted.

- Kilenc, bárkit hozhatsz, ha szeretnél. Nincs úgy megrendezve, vagy valami. Nagyon szépen köszönöm, Harry! - hirtelen rakta karjait a nyakam köré, hogy megöleljen, mire lefagytam. Lily is lefagyott, éreztem az ölelésén, azonban mielőtt el tudott volna előlem húzódni, karjaimat köré fontam, ezzel mind a kettőnket még jobban lesokkolva.