Történetünk főhőse Billi, aki egy üzletember volt. Nagyon sokat dolgozott nagyon jól, ezért a főnöke megjutalmazta egy háromnapos üdüléssel egy hotelben, Párizsban. Billi az utazás napján beült egy taxiba, ami kivitte a reptérre. Felszállt a gépre. Az út tizenkét órás volt, így volt ideje aludni egyet a repülőn. Otthon nem ment neki, mivel szörnyű rémálmok gyötörték. Álmában egy KB két méter magas, szürke bőrű, nagyon ronda, hosszúkarmú démoni kinézetű lény ölte meg. Minden éjszaka más-más módszerrel. A halála pillanatában felébredt, és ilyenkor rend szerint nem tudott vissza aludni. „Biztos csak a matrac miatt. Már nem ártana vennem egy újat." Így nyugtatgatta magát Billi. Örült, hogy egy kicsit kiléphet a hétköznapi mókuskerékből. Mikor a repülőgép leszállt Párizsban, beült egy taxiba, és a hotelhez vitette magát. A recepción elkérte a szobakulcsokat, és felment a szobájába. A 312-es szoba volt az övé. Ahogy ment végig a folyosón, megakadt a szeme valami. A folyosó végén egy, a többitől különböző ajtó állt. A szobaajtók fából készültek, le voltak lakkozva, és egy kukucskáló, meg a szobaszám domborműve díszítette. Ez az ajtó viszont más volt. Fémből készült, ebből kifolyólag szürke volt, csak egy zár volt rajta, és egy nagy piros ragasztószalagból készített X volt rajta. „Biztos csak a raktár." Gondolta magában Billi. Belépett a szobájába, és kicsit pakolászott. Fél óra elteltével megérkezett a szoba szerviz. Nem ő hívta, de azért örült neki. Úgy is rá akart kérdezni arra az ajtóra.
-A folyosó végén van egy ajtó? Mi van mögötte?- kérdezte.
-Ohh hogy az? Az csak egy öhhm izé... Az csak egy raktár, hehe. - Mondta a szőke rövid hajú férfi, miközben a tarkóját vakarta.
Billi furcsának találta az egész dolgot, hogy ilyen simán és felszínesen az arcába hazudtak, de nem törődött vele. Megköszönte a segítséget, és ledőlt egyet pihenni. Többet nem is akart gondolni arra az ajtóra. A kis fetrengése közben elaludt. Megint rémálma volt. Azt álmodta, hogy ahogy ki megy a folyosóra, látja, hogy kinyílik az ajtó, kijön a számára már ismert lény, és vele együtt mindenkit lemészárol, aki a hotelban tartózkodik, majd, mint aki jól végezte dolgát, visszamegy a szobába, és becsukja az ajtót. Felébredt. Kereste a papucsát, mivel mosdóba kellett mennie. A szobához sem zuhanyzó, sem pedig mellékhelyiség nem tartozott, a folyosón volt mind a kettő. Kilépett a folyosóra, és egyből megakadt a szeme a titokzatos ajtón. Nyitva volt. Billi oda settenkedett, és bekukucskált. Halvány fény derengett az ajtó mögötti lépcsősor legalján. Billi nem volt egy gyáva fickó, így hát lement. KB a lépcső felénél járhatott, amikor a nagy vasajtó hangosan becsapódott mögötte. Megriadt, de folytatta útját lefelé, hiszen más úgyse nagyon tehetett. Ahogy leért a legaljára, megállt benne az ütő. Rengeteg hulla volt szanaszét a kis helyiségben. Volt, amelyiknek nem voltak végtagjai, volt, amelyiknek feje nem volt, és olyan is, amelyik ki volt belezve. A férfi összeszámolta a holtakat. Összesen tizennyolc darab volt. Hirtelen nyikorgást hallott. Kinyílt a vasajtó. Lépéseket hallott, ahogy valaki közeledik le a lépcsőn. Gyorsan elbújt egy doboz mögé. Kikukucskált, és látta, hogy a már jól ismert lény jön be. KB két méter magas volt, görnyedt. Gerince mentén kis csontlapocskák futottak végig egészen le. A pofája volt a legrémesebb. Hatalmasra tátott állkapcsából sok száz minimum húszcentis tűhegyes fog meredt elő, amelyről csöpögött valami nyálka. Hosszú karjain harminc, de az is lehet, hogy negyven centis karmok díszelegtek, melyeket befeketített a már megalvadt vér. Volt valami a kezében. Egy újabb hullát vetett a többi közé. A lény beleszagolt a levegőbe.
-Gyere elő halandó!- mondta a lény mély földöntúli hangján. –Tudom, hogy itt vagy!
Billi megijedt, de erőt gyűjtött, és megmarkolt egy fejszét, ami ott lapult néhány összegyűrt ruhadarab alatt. A fegyverét a háta mögé rejtette, és odalépett a szörny elé. Amint mellette volt, előkapta a baltát, és már vágta is volna bele a lény fejébe, de az már addigra nem volt ott. A férfi egy éles szúrást érzett a hasánál. Először hideg, majd meleg érzés futott át a testén. Letekintett, és a látványtól sokkot kapott. A lény átszúrta a testén hatalmas, hegyes karmait. A démon kirántotta Billi testéből a „fegyvert", és megszólalt.
-Meg kellett halnod halandó! Ismét meg vagy, és nemsokára tényleg megleszel.
Billi teste megremegett, majd a belsőségei kifordultak a padlóra. Velük együtt Billi is arccal a porba érkezett.
Hirtelen Billi felriadt. „Huhh csak egy álom volt." Gondolta magában. Mosdóba kellett mennie. Felvette a papucsát, és kilépett a folyosóra. Egyből megakadt a szeme a titokzatos ajtón. Az résnyire nyitva volt, és négy pengeéles karom húzódott végig abban a pillanatban a szürke felületen.
