1.

42 4 1
                                    

Reggel ugyanúgy ébredtem azaz sehogy, mert nem tudok folyton aludni.
A kék hajam kócosan áll ami nehezen de megigazítok.
Elmegyek zuhanyozni.
Felkapok magamra valami pólót, a táskámba behányom a tankönyveket, felkapom a vállamra és megyek a suliba.
Ki tudta volna megint összefutok az osztájtársaimmal akik megszoktak verni vagy rugni.
Ledobom a táskám és megint csak itthagytak kék lila foltokkal.
Komolyan mondom ha mégegy ütés ér, én leszek a kétlábonjáró galaxis.
De mindegy.
Elmentem a mosdóba, rendbehoztam magam és bevánszorogtam az órára.
Leültem hátra a sarokba.
Egyedül ülök.
A táskámból előtúrtam a rajzfüzetemet és elkezdtem firkálni

A táskámból előtúrtam a rajzfüzetemet és elkezdtem firkálni

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Ez lett a végeredmény a firkálásból.
Vége az órának, már az utolsónak is, ezért gyorsan indulok haza.
Az út egyedül mindíg röviden telt, abból a 10 percből csak 3 lessz minden nap.
A házunk elött állok, nyitom az ajtót és be lépek egy lépést.
Apám az ajtónyikorgástól felkel a kanapéról, egyenesen hozzám sétál.
-MIÉRT KÉSEL MINDÍG HA? TAKARODJ MAKULÁTLAN RENDET RAKNI MINDENHOL MOST!!!

-jó- mondtam de nem számoltam a következményekkel.
Megpofozott így felszakadt a szám széle és a már-már megszokott vas ízt éreztem a számban.

-MIT MONDTÁL?!?!?!?

-Igenis uram.- mondtam mert ez már szokásos.
Gyorsan rendet raktam és mentem a szobámba ami csak egy nagyobb gardrob volt.
Amúgy volt több szoba is a lakásban de nekem ezt szánták. Fogat mostam
És elaludtam.

A Lelkembe ZárkózvaWhere stories live. Discover now