Clone Wars: Titokzatos idegenek [ BEFEJEZETT ]

∆ Tárgyalás ∆

Másnap Ahsoka már reggel hat órakor a Szenátusi Épület előtt ácsorgott, és a szenátorokra várt. Körülbelül fél óra elteltével egy alakot pillantott meg, aki felé közeledett. A reggeli ködből hamarosan Mary alakja tűnt elő.
- Üdv, Mary! Hogyhogy idejöttél?- érdeklődött meglepetten Ahsoka.
- A Mandalore-ra megyek, ugyanis elkísérem az apámat a köztásaságiak és a szeparatisták tanácskozására- felelte Mary.
- Én is oda megyek!- mondta vidáman Ahsoka.
- Legalább majd nem fogok unatkozni- vigyorgott Mary a togruta lányra.
A két padawan nem sokáig tudott beszélgetni, ugyanis hamarosan megjelentek a szenátorok, és a kis csapat útnak indult. Amíg az úti céljuk felé haladtak, Mary és Ahsoka egy szót sem válthattak, ugyanis Organa úgy döntött, hogy kifaggatja a lányát, hogy hogyan halad a jedi tanulmányaival. Addig is Ahsoka Padméval és Mon Mothmával beszélgetett. Az út nagy része eseménytelenül telt, azonban amint Mandalore légkörébe értek, Ahsokának különös megérzése támadt.
- Te is érzed?- kérdezte Ahsoka Mary-t.
- Igen- hangzott a felelet.
- Azt hiszem, hogy ezek az iltugratok lesznek- jegyezte meg Ahsoka, majd aggódva a monitorhoz lépett.
A két padawan megérzései hamarosan beigazolódtak, ugyanis a számítógépen megjelent egy parányi pont, ami az iltugratok gépét jelezte. Két perc elteltével körülbelül tíz-tizenöt iltugrat gép jelent meg, és mindegyik a szenátorok hajóját támadta.
"Ha így folytatják, hamarosan mindannyiónkból űrszemét lesz"- gondolta rémülten Ahsoka.
- Most mit csináljunk?- kérdezte remegve Mary.
- Nem tudom- felelte elfúló hangon Ahsoka.
A togruta lány még soha nem érezte magát ennyire tehetetlennek. Meglepő módon nem az zavarta, hogy pár perc múlva meg fog halni, hanem az, hogy semmit sem tehet ellene, és még csak meg sem próbálhat küzdeni az életéért. Ahsoka úgy gondolta magában, hogy ez valószínűleg azért lehet, mert már rengeteg ütközetben vett részt.
"Ha legalább egy nyavalyás vadászgépem lenne, hogy harcolni tudjak"- dühöngött magában.
Ekkor azonban a lehető legváratlanabb dolog történt. Mandalore-ról szeparatista gépek szálltak fel, és ahelyett, hogy a köztársaságiakat lelőtték volna, az iltugratokra támadtak, akik hamarosan egytől- egyig elpusztultak.
- Mostmár szabad a légkör, leszállhatnak- szólalt meg egy droid hangja a gép hangszórójából.
- Rendben- felelte gyorsan Ahsoka, miközben reménykedett, hogy a szeparatisták ne gondolják meg magukat.
- Ezt nem hiszem el,- nézett döbbenten maga elé Organa- ezek megmentettek minket.
- A háború óta most először érzem azt, hogy van remény a békére- tette hozzá fejcsóválva Padmé.
Mon Mothma úgy meglepődött, hogy meg se tudott szólalni. A gépük hamarosan landolt Mandalore palotája előtt húzódó leszállóplatformon, és Organa, Padmé, Mon Mothma és a két padawan azonnal beléptek az épületbe. Egy tágas teremben találták magukat, ahol egy hosszú asztalt állítottak fel. A szeparatista szenátorok már ott ültek, és látszódott rajtuk, hogy már csak a köztársaságiakra vártak. A falon rengeteg kép függött. Ezek főleg Mandalore tájait ábrázolták, de Satine-ról is készült egy portré. A falakat fehérre meszelték, mégis az egész terem színekben pompázott, amit a festményekből áradó piros, zöld, rózsaszín és kék festékek keltettek. Az egész terem fényárban úszott, mivel hatalmas ablakokat építettek, amit Mandalore legkiválóbb építészei láttak el különböző motívumokkal. Az asztal végén pedig személyesen Satine hercegnő ült. Miután Satine üdvözölte a jelenlévőket, és mondott egy rövid bevezető szöveget, átadta a szót a szeparatista szenátoroknak. A szeparatisták először a tényeket vázolták fel az iltugratokról, utána pedig arról kezdtek el beszélni, hogy miért lenne fontos, hogy szövetséget kössenek. Ahsoka figyelmesen hallgatta a tanácskozást, és hol bólogatott, hol pedig a fejét rázta. Ekkor azonban Mary megbökte a kezét, ő pedig odafordult a barátnőjéhez.
- Látod jobb oldalt azt a fiút? Egyfolytában téged bámul- suttogta Mary.
Amint Ahsoka odanézett, szinte elállt a lélegzete a meglepetéstől, a szíve azonban elkezdett gyorsabb ütemet diktálni, ugyanis Lux Bonteri tekintetével találta szembe magát. Nem kis önuralmába került, hogy ne rohanjon azonnal oda hozzá. Ehelyett csak a legelbűvölőbb mosolyát villantotta a fiú felé, mire Lux-nak látványosan felderült az arca, és vetett felé egy "navégreészrevettél" pillantást.
- Ismeritek egymást?- kérdezte még mindig suttogva Mary.
- Aha- bólintott Ahsoka.
- Na, és honnan?- kiváncsiskodott Mary.
- Hosszú történet- legyintett Ahsoka.
- Régóta ismered?- faggatózott tovább a barnás vöröses hajú lány.
- Majd máskor elmondom, most figyelni szeretnék- adta meg a kitérő választ a togruta, és magában reménykedett, hogy Mary megérti, hogy most nincs kedve vele beszélgetni.
Lux-ról pedig végképp nem akart társalogni, ugyanis nem fülött hozzá a foga, hogy a másik lány elkezdjen valami pletykát terjeszteni, és azt megtudja a mestere. De nagyon úgy látszott, hogy nem értette meg Ahsoka célzásait, ugyanis tovább kérdezősködött. Ahsoka annyit tudott tenni, hogy kizárta a tudatából Mary hangját, és így nem figyelt a másik padawanra.
"Mary nagyon jószívű tud lenni, viszont az egész Templom tudja róla, hogy nagyon pletykás, és a titkokat nem igazán tudja megtartani magában, hanem mindig továbbadja"- gondolta magában Ahsoka.
Mary végül is befejezte a kérdezősködést, és inkább a tanácskozásra figyelt. Körülbelül két óra elteltével elrendeltek egy harminc perces pihenőt. Ahsoka azonnal oda sietett Lux-hoz.
- Na, mit szólsz ahhoz, hogy szövetkezni fogunk?- kérdezte Ahsoka.
- Nagyon jó ötletnek tartom. Az iltugratok már nem egyszer tették tönkre a terveinket- felelte lelkesen Lux- Sőt, egyszer az egyik bázisunkat is felrobbantották, aminek a felépítése több évig tartott.
- Hidd el, nem csak nálatok végeznek nagy pusztítást. Az iltugrat-oknak még Corusant-ra is sikerült bejutniuk, és halomra ölik a civil lakosságot- mondta Ahsoka.
- De gondolom, ez téged egyáltalán nem zavar, hiszen a szeparatisták is ezt csinálják. Senkinek sem kíméltek. Gondoltatok már egyáltalán arra, hogy ugyanolyan gyilkosok vagytok, mint az iltugratok?- fakadt ki dühösen Mary.
A lánynak egyáltalán nem tetszett, hogy Ahsoka úgy beszélget egy szeparatista fiúval, mintha már ezer éves ismerősök lennének, és megbíznának egymásban. Ráadásul a togruta arra kérdésére sem volt hajlandó válaszolni, hogy mennyire van jóban ezzel Lux nevű illetővel, bár a beszélgetésből kiindulva már eléggé régóta ismerhetik egymást.
- Mary, ennyi erővel akár Lux is mondhatná rád, hogy egy elvetemült gyilkos vagy- vágott vissza indulatosan Ahsoka- Attól még, hogy valaki az ellenségünk, nem biztos, hogy elmeháborodott.
- Azt nem is mondtam, hogy elmeháborodott, de attól még nem bízok meg benne- fújtatott Mary, és enyhén kezdett kipirulni az arca mérgében.
- Miattam aztán igazán nem érdemes összeveszni- jegyezte meg halkan Lux- És egyikőtöket sem kértem meg, hogy bízzon meg bennem.
- Inkább hagyjuk abba a vitatkozást, végülis úgyis most fogunk szövetséget kötni- mondta egy fokkal higgadtabban Ahsoka, mire Mary megvonta a vállát.
A szünet további részében Mary furcsa módon egyszer sem szólalt meg, pedig máskor mindig folyni szokott belőle a szó. Hamarosan újra kezdetét vette az ülésezés. Ahsoka-nak egy kicsit rosszul esett, hogy összetűzésbe keveredett Mary-vel, de remélte, hogyha majd létrejön a szövetség a két fél között, a barátnője megérti, hogy a szeparatisták nem csak gonosz és hatalom éhes személyekből állnak. Fél óra teljesen eseménytelenül telt el. Hirtelen azonban Ahsokának olyan érzése támadt, mintha valaki a tanácskozást az ablakból figyelné.
- Érzed, Mary?- kérdezte Ahsoka, azonban a másik padawan csak a vállát vonogatta.
- Most haragszol?- kérdezte megbántottan Ahsoka.
- Nem- felelte szűkszavúan Mary.
Egy ideig mind a két padawan csendben nézett maga elé, majd végül is Mary megszólalt:
- Mostmár én is érzem- mondta a lány, és egy pillanat alatt elfelejtette, hogy az előbb még haragudott Ahsokára.
A két lány az ablak felé kapta a tekintetét, és azt vették észre, hogy egy puskacsővel néznek farkasszemet. Mary és Ahsoka azonnal aktiválták a fénykardjaikat, kiugrottak az ajtón és a támadóra vetették magukat. Ekkor a terembe több száz droid masírozott be, és megpróbálták lelőni a köztársasági szenátorokat. Organa, Padmé és Mon Mothma az ajtó felé kezdtek hátrálni. Két perc elteltével Ahsoka visszatért a terembe, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a szeparatisták becsapták őket. A togruta lány védelmezően a szenátorok elé állt, és minden erejével azon volt, hogy kivédje a lézerlövedékek záporát. Miután kiléptek az épületből, azonnal a gépük felé vették az irányt, ahol Mary már várt rájuk.
- A fejvadász elmenekült- lihegte a lány, miközben felmentek a gép rámpáján.
Amint az ajtó csukódott, Ahsoka még látta, hogy Lux rohan feléjük.
- Sajnálom!- kiáltozta kétségbeesetten a fiú.
Ahsoka még csak rá se nézett.
Ezek után a köztársaságiak elhagyták Mandalore-t.