Tökéletlen Tökéletesség|| jjk ff.

XVIII.

Szorosan a falhoz préseltem a testem, miközben a levegőt is amennyire csak tudtam visszatartottam, nehogy meghallják, hogy a fal takarásából fülelem a beszélgetésüket. Nagyon izgultam, még a víz is levert, hiszen mégsem jó dolog ilyet tenni, pláne nem azokkal, akik tetőt adtak a fejem felé és ételt, amit betömhetek, ha éhes vagyok. Rettegtem, hogy rájönnek arra, amit éppen teszek, de a kíváncsiságom átvette felettem az irányítást, na meg alapból kihallottam a nevemet a beszélgetésükből, így arról talán jogom is volt tudni.

Nem elég, hogy én is szóba kerültem a csevej alatt, még irtózatosan halkan is beszéltek, így kicsit közelebb kúsztam a konyha bejáratához, hogy elcsípjem mégis mit mondott Hoseok, ne csak szófoszlányok érjék el hallójárataimat.

- ... Sejin menedzser továbbra sem örül neki - fejezte be végül Hoseok a mondandóját, és nem sokkal később Yoongi át is vette a stafétabotot, és megszólalt.

- Így van - gondolkodott el egy pillanatra mielőtt folytatta. - Mondjuk nem mintha sok vizet zavarna itt - tette hozzá végül. Szerettem volna látni az arcukat és a testbeszédüket is a beszélgetés alatt, de nem mertem kidugni a fejem a takarásból, nehogy a végén tényleg észrevegyenek. 

- Én örülök neki, hogy itt van - szólalt meg végre Jungkook is, mondandója miatt pedig úgy éreztem kiugrik a szívem a helyéről. - Hozott egy kis újdonságot az életünkbe, nem? Kizökkentett kicsit a kemény munkából...

- Pont ez a baj - szakította félbe Yoongi a fiatalabbikat, így az kénytelen volt lenyelni a mondanivalóját. Elakadt a lélegzetem hirtelenjében. - Jungkook, JiAh nem terelheti el a figyelmedet, főleg most, hogy készülünk a következő comebackre. 

Nem kellett lássam, ugyanis el tudtam képzelni mekkora feszültség keletkezhetett odabent, hiszen körülbelül egy percig egyikük sem szólalt meg. Végül a dermesztő csendet természetesen Hobi törte meg.

- A menedzser azt mondta, hogy a pihenőnk utáni első napunkon velünk jön JiAh is, akit felvisz hitman Banghez, hogy nálunk dolgozhasson. Mondjuk azt nem tudom elképzelni, hogy milyen munkát találhatott neki... - gondolkodott el egy pillanatra, de utána egyből folytatta is. - Jungkook túlságosan feltűnő a vigyorod - nevetett fel Hoseok. Nem bírtam megállni, hogy ne tűrjem zavaromban a fülem mögé egy kósza tincsemet.

- Csak örülök, hogy egyenesbe jön neki a dolog - vágta rá azonnal a fiatalabbik védekezve.

- Azt is tudnod kell, hogy Sejin menedzser kijelentette, hogy talál neki egy kisebb lakást, ha minket zavar, hogy itt van... - jegyezte meg Yoongi jelentőségteljesen. Hallottam egy kisebb tompa csattanást, ami valószínűleg abból fakadhatott, hogy egyikük lerakta a poharat az asztalra. Elkapott az izgatottság, hiszen mégis csak egy fontos információt hallottam ki a beszélgetésből.

- Engem nem zavar - hallottam ismét Jungkookot, mire Hoseok kuncogása ismét felcsendült. 

- Egyikünket sem zavarja - állapította meg, - de a menedzser mindent belelát a dolgokba. Félti a karrierünket, ez minden. Mondjuk így, hogy JiAh itt van, nem járkálhatunk a lakásban egy szál alsóban, az kissé hiányzik - fejezte be Hobi a választ, majd belekortyolt az üdítőjébe. Amint lenyelte a frissítőt, ismét Jungkookhoz intézte szavait. - És veled mi van, miért véded ennyire? Csak nem arról van szó, hogy van valami köztetek, és azért hoztad egyébként is ide? 

Hallottam, ahogy a fiú a kérdés hatására félrenyel, majd egy percig köhögés következtében kelletlenül fulladozik. Hobi, mintha csak pontosan ezt várta volna, nevetni kezdett, így a harmadik tag, Yoongi csak elkönyvelte őket idiótáknak, majd csak annyit hallottam, hogy valaki megpaskolja a köhécselő Kook hátát.