Peaky Blinders - Family's Bond

Prológus

Ebédidő elmúlt,az idő borongós, a Nap nem hajlandó megmutatkozni. A gyárból az állandó zaj hallatszik méterekre; eszközök csörömpölése, munkatársak társalgása, egy sarkon álló utcazenész, kéregetők, kocsik..mindez összemosódik a gyár mélyéből jövő morajlásával. A Shelbyk pedig szorgoskodnak otthonukban, illetve a dolgozószobájukban. Nem épp legális útja a kenyérrevaló megkeresésének, de legalább nem felkoncolás alapján jön a bevétel. Egy arra ismerős női alak jelent meg, sajátos stílusát már itt megszokták:  Nora Eakley.

Rágyújtva egy cigaretta szálra indult meg nyugodt lépteivel a Shelby-fészekbe, közben biccentve annak, aki már ismerte. Beérve a kabátját levette és magához karolta, szemeivel a helyiségen végig kutatva. A hátsó szobában beszélt kiszemelte a bátyjával, Arthurral. Nem tűnt túl nyugodtnak, bár ő ezen már nem lepődött meg. Kisebb várakozás után Thomas Shelby végre kilépett a csevegőszobából, elég céltudatosan a kijárat felé véve az irányt. Már épp szóra nyitotta ajkait a hosszú,gesztenyebarna hajú lány, amikor intett a férfi,akit keresett. Ez nála annyit jelentett, hogy menjen utána,és egy közös séta folyamán elmondhatja amit szeretne. Tehát elindult utána, kabátját visszaöltve magára. Mire előszedhette volna cigarettáit, már elé is tartottak egyet.

-Köszöntem.- hangja kissé rekedtes volt,hiszen nem bőszavú lányról van szó. Talán ma három mondatot,többet nem valószínű,hogy beszélt.
- Mit szerettél volna? - kérdezett nyugodt hangján a férfi,miközben meggyújtotta saját kis méregrúdját majd a hölgyét is.
- Ma éppen jó helyen sétáltam,jó dolgot hallottam meg, és érdekel, mennyi közöd is van a dologhoz. - tért rá a lényegre miközben kifújta a lassan gomolygó füstöt. - Új Főfelügyelő jön a napokban, maga Churchill küldte , egy bizonyos "eltűnt" szállítmány megkeresésére. - hangjával erősen megnyomta az eltűnt jelzőt, majd felvont szemöldökkel tekintett beszédpartnerére. Amikor csak hallgatás érkezett,de válasz nem,úgy döntött,folytatja monológját,témára való tekintettel szokásos halk hangján.
- Fegyverszállítmány. És a kis tolvajbandád a kocsmában egyáltalán nem vágott fel azzal sem,mennyi mindent szereztek,ami arra enged következtetni,hogy egy nyakig vagytok a szarban.- mondta,végül egy újabb füstfelhő hagyta el ajkait. 
A férfi hallgatott még,majd egy lassú bólintás után végre megszólalt.
- A maga módján ez szerencse. - nézett egyenesen a szürke szempárba. Nem szólt többet, csak szó nélkül figyelte a nő arcvonásait,a kiállását. Elmerengett. Régóta ismerik egymást,talán a múlt juthatott eszébe. Végül a környezetét vette szemügyre , a csikket ledobva maga mellé. - Legyél a fülem és a szemem még egy kicsit,Nora. - mondta még mielőtt visszafordult volna otthonába.

- Mintha ez nem lenne megszokott. - motyogta még az orra alatt a lány,majd útnak indult. Nem volt konkrét úticél előtte, az egyetlen talán ami biztos volt az a kitűzött feladata.