Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~1.~~

A füzetembe rajzolgattam, cseppet sem érdekelt, amit a hülye tanár mondott, a hülye osztálynak. Hülyék. Mind. Csomó idióta, akik hősök akartak lenni, de nem kerültek be.

Kicsengettek. A tanár kiment, valaki meg az asztalomra csapott. Unottan felnéztem. Akihe. Ujjai között kő darabok repdestek.

- Oi, selejt!- vigyorgott a képembe, mire becsuktam a füzetem, és unottan megtámaszkodtam a padomon.- Mik ezek a kötések? Megvágtad magad szeletelés közben, retard?- csak egy unott pillantást vetettem.

- Én vagyok a retard, miközben nem én voltam az, akit nem vettek fel a célzott iskolába.- néztem a szemébe, mire ő már vicsorgott. Hátradőltem a székemben, majd elvigyorodtam. -Plus Ultra, és a többi!- mondtam, mire egy nagyobb kő darabot dobott nekem, mire elfordítottam a fejem. Lusta voltam elütni, így csak egyszerűen az arcomnak ment. Visszafordultam, mire elröhögte magát.

- Baromi béna vagy, és ezen nem változtat semmi. Egy selejt vagy a világban, képesség nélkül. El foglak taposni egyszer, kis ribanc. Nem számít, hogy az apád a második számú hős. Te csak egy kis képesség nélküli felesleg vagy, és az is maradsz. - azzal ott hagyott. Magamra húztam a kapucnim, és folytattam a rajzolást. Vagy firkálást.

Már a következő óra felénél tarthattunk (asszem, matek volt, blah), amikor benyitottak.

- Elnézést, a zavarásért. -mondta a női öltönyt viselő hölgyemény. Barna haja szoros kontyba volt fogva, és szemüveg takarta szemeit.- Todoroki Sakuko-sanért jöttem.- mondta. Mindenki rám nézett.

- Tényleg, mondták, hogy ma elfogják vinni a további órákról.- mondta az ofő.- Nos, ebben az esetben Todoroki-san elmehetsz.- mondta mire unottan felálltam. Összekapartam a cuccom. Intve az osztálynak kimentem a nő után. Beültetett egy kocsiba, majd elindultunk.

- Az öreg küldött, mi?- néztem rá, mire bólintott. Megforgattam a szemem, és az elsuhanó tájat kezdtem figyelni. Lassan megérkeztünk, kiszálltam, majd elindultam befelé. Intettem a portársnak, majd a lifthez léptem. Felmentem apám emeletére, majd bementem az irodájába.- Szia!- intettem, majd leültem az asztala elé.

- Sakuko. -kezdett bele. Ingerült volt.- Ha jól tudom, te minden délután edzel, egy robottal. Igaz?- kérdezte, mire bólintottam. Felém fordította a monitorját, amin egy videó felvétel indult el. A tegnapi gyakorlásom volt rajta. Félrenyeltem a nyálam és köhögni kezdtem.

- Mi a szar?- köhögtem.

- Tegnap Shatter készítette. Szerencsére nincs fent interneten, de a hősök között elterjedt.- masszírozta a halántékát. Már nyitottam a szám, hogy 'És akkor mi van?', de leintett. -Ez a kisebb baj.- mondta. Értetlenül figyeltem.- A nagyobb baj, hogy a UA igazgatója is látta.- a fejemben összeraktam képet.

- Nem, nem, nem! Ne is álmodjon róla! Nem fogok odajárni!- pattantam fel. Idegesen nézett rám. - Nincs az a pénz, hogy én odajárjak!

- ÉN SE ÍGY TERVEZTEM!- kezdett el üvölteni.

- AKKOR UTASÍTSD VISSZA!- üvöltöttem vissza, mire felpofozott.

- EZ NEM ÍGY MŰKÖDIK SAKUKO!- ült vissza székébe, amiből közben felállt.- Ajánlást írt neked, és csak emiatt Cementos elkezdte kibővíteni az egyik kollégiumot. Nem tudom melyik osztályba fogsz járni. De már nem utasíthatom vissza, mert vagy száz hős már gratulált. Nem közlöm velük, hogy a lányom túl gyenge, ahhoz, hogy odajárjon. Jövő héten kezdesz.- mondta.

- Nincs választásom?- kérdeztem halkan.

- Sajnos nincs.- válaszolta.- Menj haza pakolni. Végülis, péntek van.- meghajoltam, majd felkaptam a táskám és elindultam. Az ajtóban intettem neki, és elindultam haza. Kint várt még a kocsi.