Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Fogságban, vagy vendégségben?

Éles fájdalomra keltem, fejemhez emeltem kezem...Lassan próbáltam feltápászkodni a hideg földről...Körül nézve egy cellában találtam magam. Nehezen felültem hátamat falnak támasztottam. Fejemről levettem kezem, és meg néztem, hogy vérzik e...Nem szerencsére nem...Szemem sarkából észrevettem, hogy valaki van a cella előtt és figyel...Ez azért para...

-Mit akarsz?!-kiáltottam oda, de semmi válsz...Mivan meg kukultunk?!Amint észre vette, hogy meg láttam, a bőrtönöm ajtajához ment és ki nyitotta...Majd odajött hozzám és leguggolt elém..Röktön rájöttem ki az...A vöri akivel harcoltam...Micsoda öröm...A kazekage személyesen lejött ide hozzám...Hogy hasra ne essem...Na húzz vissza a porfészkedbe!

-Ki vagy?-jött ki hang érzéstelen szájából...Hm...Érzelmekre nem tellik?!

-Akane..-mondtam

-Gaara vagyok...-mondta és bámult tovább...Rekem az meg a kijárat! Na húzás!

-Tudom hogy szép vagyok, de nem kéne ilyen feltűnőn bámulni?!-válasz erre sem jött...Remek...Egy homok kupaccal beszélgetek...Mondjuk még az is töbször szólalmeg...És nem bámul...Bámuld anyádat!

-Ilyen a vallatási módszere...-állt meg a börtön ajtóban a bábos srác, és a rácsoknak dőlt.

-Az a módszere, hogy addig bámul érzés nélküli arcal, amig lyukat nem éget beléd?-néztem a bábosra, majd a vörire-Sajátos...-néztem szemébe...Hallod ezt meddig gyakoroltad?! Én már vagy hússzor elnevettem volna magam...Mi a szar még pislogni is elfelejtettél?!-Mit akartok?-ismételtem önmagam.

-Áruld el hol van az Akatsuki rejtekhelye, és hogy juthatunk be!-mondta a bábos. Ezen elnevettem magam.

-Ti...Várj...Ti most komolyan azt hiszitek...Fhu nem bírom...-nevettem-Azt hiszitek meg mutatom, hogy holtaláljátok, az Akatsukit?!-emeltem fel szemöldököm.

-Hát ha nem is így...Akkor rá segítünk.-emelt fel egy fiolát a bábos, amiben valami feket méreg lehet.

-Tessék csak nyugottan! Immunis vagyok bármilyen méregre!-nyújtottam karom. Erre azonban a bábos srác meg torpant, és mérgelődött. Majd vissza néztem az engem bámuló Jinjurikire. Te még mindig itt vagy?! Száradjon ki a szemed! Pislogni luxus?!-Tehettek velem bármit, én nem török meg! Az sem hat meg hogy milyen rangban vagytok! Az nem változtat a tényen, hogy csak emberek vagytok, mint én!-mondtam a vöröskének...Ő csak felállt. Követtem én is, feltápászkodtam. A vöri közelíteni kezdett...-Ha közelebb jösz meg ütlek!-persze nem hatotta meg-Komolyan vágysz arra a sallerre?!-jött közelebb...Akkora mint Deidei...Jaj...Remélem neki nem esett semmi baja..Gondolataimból az rántott ki, hogy már szinte majdnem összeért orrunk...De kapcsoltam és azzonnal hasba ütöttem, ő meg meghajolt és vért köpött.-Nálam te ne próbálkozz! Nem érdekel milyen parancsolgató kage vagy...Ha még egyszer meg próbálod meg öllek!-álltam arréb, és hagytam összeesni.

-Gaara! Most meghalsz te ribanc!-idegeskedett a bábos, és egy mérgezett tőrt dobott felém. Már pont elakartam ugrani mikor egy homokfalba állt bele a tőr...Mi a?!

-Hagyd Kankuro!-tápászkodott fel a Kazekage. Mégis miért védett meg?! Várj Kankuro? Nah ennél jobb nevet se adhattak neked....

-Gaara, de hisz...

-Kankuro kérlek!-vágott a szavába. A Kuruzsló meg már majdnem felrobbant, az idegtől...Ha...Ezt Deidei biztos élvezné...A bábos ki viharzott...

-Ki fele hátba ne vágjon az ajtó...Bár tőlem...-forgattam szemeim. Majd rá néztem a vörire.-Mit akarsz?-áll és bámul...-Csinálhatod ezt reggelig, de nem fog meghatni...-Kezdett ismét közelíteni...-Nocsak nem kaptál eleget? Ha tovább közelítesz felém, még a bizsudat is ki verem belőled!-hátráltam...Míg végül egy falba ütköztem. Hirtelen a falból kinyult néhány inda szerü valami, és lefogott...Remek a fal is homokból van?! Jött közelebb majd elöttem megállt.